5 Mondanom sem kell

Mondanom se kell, senki nem akadt széles e hazában, aki azt gondolta, hogy a felcsúti puskások tényleg kieshetnek az első osztályból. Annak ugyanis nem lenne semmi értelme. Az olyan volna, mintha befelé épülne a karmelita kolostor erkélye vagy csak rükvercben tudna közlekedni a vonatkozó kisvasút. Az egész jelenlegi magyar labdarúgás (az egyszerűség kedvéért használjuk ezt a kifejezést, noha mindannyian tudjuk, hogy eredetileg egészen mást jelent) a miniszterelnök személyes szórakoztatására jött létre, miatta épülnek a stadionok és az ő kedvéért született a taotörvény, hadd legyen elég tér és pénz a játékra, melyet a miniszterelnök úr is oly magas szinten művel, korábban a zöld gyepen, manapság a VIP-páholyokban. Ennek a nemes szórakozásnak legfontosabb eleme a gyermekkori helyszínre álmodott csodapalota, a labdarúgás modern temploma s a hozzá szervezett úgynevezett futballcsapat, mely szinte korlátlan anyagi lehetőségekkel és kormányzati hátszéllel repül sikerről sikerre s örvendezteti meg hétről hétre kenyéradó gazdáját, a miniszterelnök urat, akinek nevét itt-ott ilyen-olyan okokból Mészáros Lőrincnek kell ejteni, de persze mindenki tudja, merre hány méter. Ehhez a csapathoz egymást tiporva özönlenek a szponzorok, a hirdetők, a taóisták, sokan a fél országukat (helyesen: országunkat) odaadnák, ha csak egyszer is a páholyába jutnának és személyesen válthatnának ott szót a nagy emberrel, ennek a csapatnak semmi nem szab korlátokat, azt igazolja le, akit akar, idén például egy világhírű horvát edzője volt, és számos válogatott kerettagja, ha minden a tervek szerint halad, a nemzetközi porondot kellett volna megcéloznia, erre tessék, kiestek. Hogyan történhetett meg ez a kínos esemény, ezt az illetékes szervek nyilván mindenoldalúan feltárják majd, s a felelősök sem kerülik el a következményeket (ilyen helyzetbe hozni a miniszterelnök urat, komolyan mondom, máshol ezért már régen négyeltek volna, itt meg csak ötölnek-hatolnak), de ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy ez így nem maradhat. Itt valamit tenni kell. (A haza nem lehet az enbékettőben – hogy egy széles körben elterjedt frappáns szlogent idézzek.) És hogy téve is lesz, ez az, amiben mindenki száz százalékig biztos lehet. Az még nem világos, hogyan érődik el a nemes cél, de hogy elérődik, abban nem kételkedik senki sem. Majd a bölcsek eldöntik, hogy legyen. Például kizárják a Vasast pártállami múltja miatt, vagy az MTK-t, mert nem értette meg az idők szavát, és kikapott a Vasastól. Esetleg a feljutók közül törölnek majd valakit, mert nem az előírt méretre vágatta a pálya füvét vagy három perc késéssel fizette be az MLSZ-nek a vénaszkenner áfáját. A Kisvárda már föl is ajánlotta a visszalépését, noha még számos forduló hátravan, s korántsem biztos, hogy feljut. De az is lehet, hogy tizenkettőről tizenháromra emelik az első osztály létszámát vagy beleírják a gránátszilárdságú Alaptörvényükbe, hogy a felccsel kezdődő csapatok ab ovo első osztályúak. Lehet még népszavazást hirdetni a tárgykörben, összekötve a migránskvótával, lehet CÖF-demonstrációt rendezni, a lehetőségek korlátlanok.

Egyetlen dolog tűnik lehetetlennek: hogy a Felcsút tényleg másodosztályú legyen jövőre.

Hogy mindenkinek van lejjebb.