Vakond: a kerti buckalakó ellen természetbarát módon is védekezhetünk

Megoszlanak a vélemények arról, hogy hasznos vagy káros állat-e a vakond. Mivel a vakond táplálékai földben élő rovarok és férgek, rengeteg talajban élő kártévőt elfogyaszt. Azonban nem mindenki kerülgeti szívesen a túrásokat, különösen a gyep közepén.

2024. május 10., 13:46

Szerző:

Vakond: a kerti buckalakó ellen természetbarát módon is védekezhetünk

Mivel a vakond Magyarországon védett állat – természetvédelmi értéke 25.000 forint – csak elriasztása jöhet szóba. Legegyszerűbb – bár nagy kertekben nehezen kivitelezhető – megoldás, ha a területünket olyan kerítéssel vesszük körbe, amely alatt az állat nem tud bejutni. Ennek az a hátránya, hogy ha mégis bejut, akkor nem tud majd kimenni. Kisebb, új telepítésű kertek kialakításakor hatékony megoldás lehet a vakondháló is, ennek viszont nagyobb területeken igen költséges az alkalmazása – írja a Greendex.

A vakondok rengeteg hasznot is hozhatnak a kerttulajdonosoknak

Megoszlanak a vélemények arról, hogy hasznos vagy káros állat-e a vakond. Mivel a vakond táplálékai földben élő rovarok és férgek, rengeteg talajban élő kártévőt (pl. drótférget, lótücsköt, cserebogárpajort) elfogyaszt. Emellett pedig az ásással átforgatja a talajt, elkeveri benne a korhadó leveleket és növényi részeket. Ez a tevékenység egy kertben akár hasznos is lehet.

Oroszországi vizsgálatok például arra is rámutattak, hogy azokon az erdős területeken, ahol vakondok éltek, sűrűbben nőttek a facsemeték, mégpedig a juharfák 2,6-szor, a tölgyek 2,5-ször, a bükkök pedig 1,4-szer sűrűbben, mint a vakondmentes területeken.

A mérleget azonban a másik irányba billenti a hasznos földigiliszták elfogyasztása. Egy vakond ugyanis akár 60–70 gilisztát is bekebelezhet naponta, amelyek összsúlya nagyobb az állat saját tömegénél. Ez azt jelenti, hogy egy körülbelül 10 dekás, állandóan éhes állat évente 30 kg gilisztát is megehet. Ráadásul nemcsak azonnal fogyasztja az áldozatait, hanem télire is spájzol belőlük. Kissé megrágja őket, így bár a giliszták életben maradnak, elmászni már nem tudnak. Európa keleti felén végzett vizsgálatok szerint a giliszták az erdőkben mindössze 3%-át, a réteken viszont 77%-át teszik ki a vakond táplálékforrásainak.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Természetbarát módon is elriasztható a vakond

Amennyiben van időnk és türelmünk, kileshetjük – általában a hajnali vagy kora esti órákban –, ahogyan a vakond az új járatain dolgozik. Tevékenykedését a friss túrások megjelenését megfigyelve követhetjük nyomon. Egy új vakondtúrást óvatosan megközelíthetünk, és ásóval egyszerűen kiemelhetjük a földből az állatkát. Ha ez sikerült, tereljük egy dobozba (mindenképpen vastag kesztyűt használjunk, mert harap), és vigyük el távolabbra, egy erdős részre, rétre vagy árokpartra.

Az interneten kutatva számos természetes és környezetbarát vakondűző tippre lelhetünk.

Sokak szerint a kis állatra riasztó hatással van a fokhagyma, melynek megtisztított gerezdjeit kell a túrásokba, a járatok nyílásaiba tenni, lehetőleg az összesbe. A császárkorona hagymája is hasonlóképpen hat az ásóbajnokra, ráadásul a növény gyönyörű virágokat hoz majd, ha kihajt. Mások szerint a gyalogbodza vagy az ecetfa levágott szárát, ágait érdemes a járatokba dugni, hogy az állatot távozásra bírjuk.

Semmiképpen ne alkalmazzunk a vakond ellen mérgeket, mérgező füstpatront, petróleumos vagy gázolajos rongyokat, összetört üvegszilánkot!

A nagy sárfű – más néven kerti sárfű vagy hasindító kutyatej – pedig állítólag az egyik legjobb vakondűző növény. Az 1–1,5 méter magasra növő dísznövényből néhány tövet kell ültetnünk közel a járatokhoz, hogy a gyökerekben termelődő mérgező tejnedv hatására vakondunk elmeneküljön a kertből. Arra viszont figyeljünk, hogy ne ültessük olyan helyre, amelyet a gyermekek és a háziállatok elérhetnek.

A ricinus, a kutyatej és a kapor gyökereit sem szeretik, ezek a növények olyan illóolajokat tartalmaznak, melyek riasztják a vakondokat. Megelőzés céljából érdemes körbe ültetni az ágyásainkat ezekkel az növényekkel, így természetes védvonalat alakíthatunk ki.

Vannak, akik a huzatra esküsznek, amit a túrások elhordásával és a járatok nyílásának megnagyobbításával érhetünk el. A vakond kényes a légmozgásra, így inkább odébbáll.


Az egyik legelterjedtebb praktika pedig a járat nyílásába szájával felfelé beásott sörösüveg, amely szélben kellemetlen hangot ad, elűzve ezzel a hangokra érzékeny vakondot. Ezen az elven működnek a modern napelemes vakondriasztók is.

A bosszús vakond még több kárt csinál

Az Agrárszektor cikke szerint okosan kell nekilátni a vakond elűzésének, mert az eredménytelen kísérletek felbosszanthatják az állatot, ami miatt még nagyobb károkat fog okozni, mint eredetileg tette volna. Emiatt a különféle kellemetlen szagokkal működő vakondriasztók, illetve a kevésbé állatbarát megoldások – például a mérgező sárfű alkalmazása – esetén is fennáll a veszély, hogy az állat megvadul azoktól. A vakond kiöntését sem javasoljuk, hiszen akár meg is fulladhatnak, és a módszer vízigénye is igen nagy, tehát nem éppen környezetbarát megoldás.

A sörösüveg-technika modern verziója az ultrahangos vakondriasztó, amely eredményes fegyvernek bizonyul, mert az állat érzékeny az 1000 Hz-nél alacsonyabb frekvenciájú hangra, melyet az említett készülék kibocsát. Ráadásul napelemmel működik, így csak annyi a dolgunk, hogy néhányat elhelyezünk annak megfelelően, ahogyan a vakondot terelni szeretnénk.

Mindent összegezve tehát – ha nem zavarnak a túrások –, akkor legjobb békén hagyni a szorgalmas kis talajmunkásokat. Ha pedig a szép pázsitunk alól szeretnénk arrébb terelni őket, érdemes több módszert kipróbálni, mert ahány vakond, annyi szokás, nincs 100 százalékosan bevált praktika!

(Készítette: Mick E. Talbot/ Wikipédia)

A rovat további cikkei