Pusztítóan hat a mikroműanyag az emberi szervezetre
Bizonyos korosztályok veszélyeztetettebbek a többinél.
A műanyag egy viszonylag olcsón előállítható anyag, amit már a 20. század elején alkalmaztak különböző célokra. Sokoldalúsága miatt felhasználása az 1960-as évektől kezdve évről évre közel 10 százalékkal nőtt. Napjaink műanyag felhasználása eljutott oda, hogy ez az anyag nélkülözhetetlen és szerves részét képezi a mindennapi életünknek, viszont ez nem csak pozitívumot jelent. Hiszen a mikroműanyag egyre mélyebben hatol be az életünkbe. Ezt pedig akár szó szerint is érthetjük – hívja fel a figyelmet a Tudománypláza.
Egy kutatás szerint ugyanis, egy hitelkártyányi adag mikroműanyagot viszünk be a szervezetünkbe minden héten.
Sokan ennek ellenére azt sem tudják mi az a mikroműanyag. A tudomány mai állása szerint, minden olyan 5 mm-nél kisebb műanyagot mikroműanyagnak nevezünk, ami egy 5 mm-nél kisebb műanyagdarabka.
Nem csak a természeti környezetet szennyezi a mikroműanyag
Vannak az elsődleges és másodlagos forrású mikroműanyagok. Különbséget az alapján teszünk közöttük, hogy mi volt az eredeti felhasználásuk. Elsődleges mikroműanyagoknak azokat nevezzük, amik a kozmetikai termékekben, leginkább bőrhámlasztó készítményekben, fogkrémekben tűnnek fel. Másodlagos mikroműanyagokként a nagyobb méretű műanyagokat, többnyire a műanyaghulladékokat tartjuk számon. Az elsődleges források a mindennapi használat során azonnal bekerülnek a szennyvízbe majd a természetbe. A másodlagos források általában az időjárási viszontagságok, illetve a környezetben zajló folyamatok következtében indulnak bomlásnak és lesznek, egy lassú folyamat alatt, az élővilág részei.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Életmód
2024. április 26., 13:04
Már nem csak a víz, hanem az állati és növényi fehérjék, sőt, még a só is mikroműanyaggal szennyezett.
Életmód
2024. április 9., 17:59
Várandóság idején még nagyobb kárt okoz a műanyag palackokból, ételtartó dobozokból kioldódó mikroműanyag: a magzatra és az anyára nézve is veszélyes.
Környezetkárosító hatásukat már évtizedek óta vizsgálják. Az 1970-es években figyelték meg először a tengerekben, de mára már mindenhol megtalálhatóak. Az óceánok tele vannak velük, de kimutatták már a levegőben, az esőben, a hóban és a földben is. Sokáig csak a szilárd vagy folyékony környezetünket vizsgálták, de manapság a kutatások már kiterjednek a levegőre is.
A mikroműanyag szinte láthatatlan és így még veszélyesebb, mint a még el nem bomlott változata. A tápláléklánc legelején található szervezetek (planktonok, kagylók, halak) a táplálkozási módjukból kifolyólag véletlenszerűen fogyasztják el a mikroműanyagokat, amik a tápcsatornájukban gyulladásos reakciókat válthatnak ki és akár az egyed pusztulását is okozhatják. De a tengeri állatok gyomrában szintén rendszeresen találnak mikroműanyagokat, amikből káros vegyületek szivároghatnak.
A mikroműanyagok szervezetbe kerülése többnyire étellel történik.
A legtöbb részecske a só, a sör, a tej a kagylók és a rákok fogyasztásával kerül be szervezetünkbe. Érdekesség, hogy sokan azért isznak palackozott ásványvizet, mert az tisztább, mint a csapvíz. Viszont a műanyagpalacknak köszönhetően a palackból kivált apró darabokat juttatjuk be a szervezetünkbe.
Ma már az is bizonyított tény, hogy a levegőben szálló porként is jelen van. Elektronmikroszkópos kutatások már kimutatták a részecskék jelenlétét az emberi májban, tüdőben is.
Mark Patrick Taylor a Sydneyben található Macquarie Egyetem környezettudományi professzora szerint még korai kijelenteni, hogy ezek hatással vannak az emberi szervezetre, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőben ne lehetnének belőle egészségügyi problémák. Jelenleg csak becsléseink vannak arról, hogy ténylegesen mennyi mikroműanyagot juttatunk a szervezetünkben. Több, ismert világszervezet, beleértve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) is, a közelmúltban még azt sugallta, hogy a mikroműanyagoknak nincs jelentős hatása az emberi szervezetre. Ugyanis a 150 mikrométernél nagyobb műanyagdarabok nem szívódnak fel az emberi szervezetben, az ennél kisebb változatot pedig nagyon ritkán juttatjuk be a testünkbe.
Viszont ez az elmélet megdőlni látszik, hisz egy nemrégiben végzett kutatás kimutatta a mikroműanyagok jelenlétét a vérben. 22 darab vérmintából 17-ben találtak műanyagrészecskéket. A kutatás eredménye azért is megdöbbentő, mert ez volt az első olyan vizsgálat, amely jelentős áttörést eredményezett a témába, mondta Dick Vethaak professzor, a hollandiai Vrije Universiteit Amsterdam ökotoxikológusa. Felfedezésből arra lehet következtetni, hogy a részecskék a szervezetben folyamatosan keringenek.
Bizonyos korosztályok veszélyeztetettebbek, mint a többi
Kurunthachalam Kannan a New York-i Egyetem professzorának laboratóriumi kutatása kiterjedt a csecsemők és felnőttek ürülékének vizsgálatára. Az eredmény lesújtó. A felmérésből kiderül, hogy a csecsemők ürüléke 15-ször több műanyagrészecskét tartalmaz, mint a felnőtteké. Így elmondható, hogy a csecsemők és kisgyerekek a „mindent szájba vevő” életkori sajátosságaikból adódóan sokkal jobban ki vannak téve a mikroműanyag részecskéknek, mint az idősebb korosztály.
A kis részecskék szervezetbe való bejutásának megakadályozása rendkívül nehéz, hiszen életünk szinte elképzelhetetlen a műanyag jelenléte nélkül. Földünk és saját jövőnk érdekében arra érdemes törekedni, hogy amennyire csak tudjuk, legalább az egyszer használatos műanyagok alkalmazását hanyagoljuk a mindennapi életünk során! – javasolja a portál.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Olivier MORIN / AFP)
