Szeret nosztalgiázni, de kihagy az agya? Ne aggódjon, nem az elbutulás okozza
A New York-i Grossman School of Medicine kutatói kiderítették, mi alapján szelektál az agyunk az emlékek között.
Van olyan emlék, amire szívesen gondolunk vissza, de van olyan is, amit ha megfeszülünk, akkor sem tudunk felidézni. Ráadásul ez az állapot kortól és nemtől független, sőt, még az sem hat rá, hogy az időskori demencia milyen szintjén állunk. De akkor mégis mi a jelenség oka?
Erre keresték a választ a New York-i Grossman School of Medicine kutatói, akik az agyműködést és az idegrendszert vizsgálva próbáltak rájönni, miként szelektál az emlékek között a memóriánk. A szakemberek kutatásuk során az agysejtek körül forgó neuronokat vizsgálták, amik az idegrendszer legkisebb egységei.
Ezek a neuronok „tüzelnek”, azaz pozitív és negatív töltésük ingadozik annak érdekében, hogy továbbítsák az emlékeket kódoló elektromos jeleket. A hippokampuszban a neuronok nagy csoportjai ritmusos ciklusokban tüzelnek, és ezredmásodpercenként olyan jelsorozatokat hoznak létre, amik komplex információkat kódolhatnak.
Az úgynevezett „éles hullám” aktivitás (SWR) kialakulásával a hippokampusz neuronjainak közel 15 százaléka egyidejűleg tüzel. Míg korábbi tanulmányok az alvás közbeni emlékképződéssel hozták összefüggésbe a hullámzást, a Science című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint azok a nappali események, amelyeket közvetlenül 5-20 éles hullám követ, alvás közben többet játszódnak vissza, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy az adott emlék tartóssá váljon. Összegezve: az SWR-aktivitás az, ami eldönti, egy emlék sokáig velünk lesz, vagy elvész.
A kutatók egyébként egereken tesztelték az előbb felvázolt jelenséget: az állatokat egy labirintusban figyelték meg, ahol azt tapasztalták, hogy neuronjaik akkor mutatnak SWR-mintázatot, amikor megállnak a jutalomfalatért. Miután azt elfogyasztották, agyuk üresjáratra váltott, és éleshullám-aktivitás keletkezett.
Összességében a kutatás arra derített fényt, hogy az üresjáratokban az agyunk éleshullám-aktivitással jelöli meg, milyen emléket érdemes elraktároznia. Ezek a megjelölt minták az éjszaka folyamán újraaktiválódnak, majd a neuronok tüzelni kezdenek, alvás közben agyunk újrajátssza a mintákat, az emlék pedig örökre beég az elménkbe.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)