Hogyan lehetünk elég jó nagyszülők?

Amikor a gyermek szülővé válik, életében először szembesül azzal a feladattal, hogy felelőssé válik egy gyermekért. Ő szab határokat és az ő felelőssége a gyermek érzelmi, pszichés és testi egészsége, jólléte. A kialakult új helyzetben a szülő az újdonsült nagyszülőktől támogatást vár, ám a nagyszülők számára is nehéz az új helyzetet elfogadni, hogy a felnőtt gyermekük már nem az ő szabályaik szerint hoz döntéseket az unoka érdekében.Az életszakaszváltás mind a szülőktőll, mind a nagyszülőktől rugalmasságot, türelmet igényel, ugyanakkor fontos, hogy azonos szabályok mentén neveljék a gyermeket.

A nagyszülők szerepvállalása egészen eltérő lehet

A nagyszülők szerepvállalása persze nem egyforma. Van, akinek az unoka érkezése kevésbé változtatja meg az életmódját, páldául mert még aktíív korú, dolgozik, vannak kötelezettségei, amelyeknek eleget kell tennie. Vannak olyan nagyszülők, akik bár már nyugdíjasok, kisebb szerepet vállalnak az unoka életben, mert ragaszkodnak a megszokott rutinjaikhoz, szokáos programjaikhoz.

Az sem ritka, hogy a nagyszülő már régen várt erre az új szerepkörre, és a beteljesült álom nagyon fontos részévé válik az életének, gyakorlatilag rá van tapadva az unokára. Fontos azonban,hogy tiszteletben tartsa a határokat, az új kis család „magánéletét”, ne váljon teherré a friss szülők számára.

Konfliktusos helyzeteket okozhat, ha a nagyszülők számára az unoka a gyerekeik feletti kontroll kiterjesztésének eszköze, és állandóan irányítják, kéretlen tanácsokkal traktálják őket. Ebben az esetben a nagyszülők nem tekintik érett, döntésképes felnőttnek a felnőtt gyerekeiket. Ezek a nagyszülők nem tartják tiszteletben a szülők által hozott szabályokat sem, mivel azt gondolják, hogy a szülőt is ők nevelték fel, így az unoka nevelésében sem kérnek tanácsot a szülőktől. Ezzel azonban nem csak a gyerekeiket hiteltelenítik el szülőként az unoka szemében, de saját magukat is a nagyszülői szerepkörben.

A szülők is okozhatnak csalódást a nagyszülők számára, ha például nem engedik, hogy a nagyszülők vigyázzanak a gyerekre, vagy épp ellenkezőleg: ingyenes bébiszitterként használják a szüleiket, akiknek az állandó gyerekfelügyelet már megterhelő. Ráadásul idősebb korukban sem élhetik szabadon az életüket, mert az a szülők elvárása, hogy mindig kéznél legyenek, ha éppen szükség van rájuk.

A nagyszülők dilemmája: nevelni vagy kényeztetni

Az új családtag érkezésével a leendő szülők megalkotják azokat az új szabályokat, amelyeknek az alapját a származási családjukból hozzák magukkal. Ugyanakkor lesznek a gyereknevelésnek olyan pontjai, amelyben nem a szüleik által alkalmazott mődszereket követik, hanem a saját, új tapasztalataik nyomán kialakult szokásokat vezetnek be. 

Szokták azt mondani, hogy a szülő nevel, a nagyszülő kényeztet. Ugyanakkor a gyermek számára sem előnyös, ha a nagyszülőknél más szabáylokat kell betartani, mint otthon, mert egyfelől ez megnehezíti a gyermekben az értékrend kialakulását, másfelől ha megváltozik az a keretrendszer, ami a gyerek számára a biztonságot jelenti, akkor ő azt nem fogja tudni követni, nem érti, hogy miért nem lehet otthon ugyanazt megtenni, amit a nagyinál vagy a nagyi miért nem engedi meg, amit otthon a szülők igen. A nagyszülők engedékenységének egyik oka, hogy így könnyebben válnak népszerűvé a kisunoka szemében, ők lesznek a szerethető „jó zsaru”, míg a határokat betartató szülőket a „rossz zsaru” szerepkörbe kényszerítik. Pedig a szülő-nagyszülő kapcsolat akkor is válhat szeretettelivé és egyedivé, ha a nagyszülők betartják a szülők által létrehozott irányelveket.

Ellenkező esetben a szülők párkapcsolata is sérülhet, mivel a pár egyik tagjának végül döntenie kell, hogy a társa mellé áll és szülőként összetartva képviselik a közösen megalkotott szabályokat, vagy enged a nagyszülőnek, ám így nem válhat hiteles társsá és szülővé.

Az elég jó nagyszülő ismérvei

Az elég jó nagyszülők nem mennek szembe a szülők gyermek felé támasztott elvárásaival. Ugyanazokat a kereteket biztosítják a gyermek számára, amit az otthon megtanult és megszokott. Ha a nagyszülők úgy foglalkoznak a rájuk bízott unokával, hogy tiszteletben tartják a szülők által képviselt nevelési elveket, akkor a szülők partnereként valódi támogató hátteret biztosíthatnak, sőt, még meg is erősíthetik a szülők által elvárt  elveket. 

Például ha a szülők ragaszkodnak hozzá, hogy a gyerek este kilenckor lefeküdjön, és előtte mesét olvassanak neki, akkor is ezt a menetrendet kell betartani, ha a gyerek a nagyinál nyaral.

Fontos, hogy a szülők által felállított és meghatározott keretrendszeren belül a nagyszülők is megélhessék az autonómiájukat, mert így a kölcsönös bizalmon, szereteten és tiszteletten alapuló kapcsolattá válik a felnőtt gyermek és szülei kapcsolata. Így az unokával is egy semmihez sem hasonlítható, egyedi szeretetkapcsolatot alakíthat ki, amit a gyermek csakis hozzá fog kötni.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)