168 túra: végigjártuk a magyar Tatooine-t
Bél-kő fehér mészkősivataga olyan, mintha az ember a Csillagok háborújának Tatooine nevű bolygóján járna. A helyi űrkikötő a Vörösbarát söröző, ahol bitang erős a kávé és a Szomjas Csuka, ahol a túra végén a Lak-völgyi-tó partján akár meg is vacsorázhatunk. Az egyedülálló túra közben elmerülhetünk a történelemben és a természetben is, tartsanak velünk!
Ezúttal Bélapátfalváról indultunk el, hogy a településnek festői keretet adó Bél-kő tetejét meghódítsuk. A túra nem volt könnyű, indulásunk előtt egy napig zuhogott az eső. Szó szerint harapni lehetett a meleg, párás levegőt, amíg 313 méterről a 816 méter magas Bél-kő tetejére jutottunk. Túránk során volt olyan érzésünk, hogy nem a 21. században járunk, és a csúcsra érve olyan látvány fogadott, mintha nem is ezen a bolygón lennénk. A Bél-kői Tanösvényt végigjárva a természet és a történelem sajátos panoptikumában sétálhattunk, és bár az emelkedő megdolgozta az izmainkat, az élmény mindenképpen megérte, hogy bejárjuk ezt a körtúrát. Közben betekinthettünk a magyar néplélek sajátos képalkotó bugyraiba is, a Bél-kői Tanösvény egy mémgyárat rejt magában, akár tud róla, akár nem.
Bél-kő ormai. Fotó: Szántai Edina
Vörösbarát söröző: ahol irányba állít a kávé
Utunk első állomása a Vörösbarát sörözőbe vezetett, a hajnali indulást kompenzáltuk kávézással. Nem először járunk itt, a kissé retro hanglatú vendéglátóhely a mindig barátságos fogadtatás miatt a szívünk csücske. A pult mögött álló nagyon kedves hölgy maga is gyakorlott túrázó, többször bejárta az Országos Kéktúrát. Míg lefő a kávé, sok hasznos tanáccsal gazdagodunk a helyi terepviszonyokat illetően. S ha mindez nem volna elég: itt nem tréfálnak a presszóval. Olyan kávét kaptunk, amitől délutánig búgócsigásat játszottunk. Megfogadva a bónuszba kapott tanácsot a Lak-völgyi-tó parkolójából indultunk, először a település névadójának, a ciszterci apátságnak az irányába.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Zöld
2024. június 24., 10:47
Van, akinek a tenger hullámai hozzák el a kikapcsolódást, másoknak egy meditáció, és vannak olyanok is, akik aktívan élik a szabadidejüket. Az aktív élet nem csak a fiatalok öröme, egy könnyű túra átmozgatja az idősebb generáció tagjait is. Nem kell hozzá sok, csak egy szalmakalap, egy hátizsák és az elhatározás. Túrázzanak velem!
Kecső-patak. Fotó: Szántai Edina
Egy kis kitérő a középkor monumentalitásának nyugalmáért
A város temetője mellett halad a Kecső-patak mellett az Apátsági Gyalog Ösvény, ha az az 1232-ben alapított Bélapátfalvai Ciszterci Apátság főbejáratához vezet. Az apátságot Boldogságos Szűz tiszteletére II. Kilit egri püspök építette, hasonlóan a Pilisi (ma Pilisszentkereszti) monostor filiájához. A középkorban az apátságot Bélháromkútnak nevezték a mellette fakadó források miatt.
Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma átmenetileg sajnos nem látogatható, a munkaterületet védő kerítés mögül lehet megcsodálni az impozáns épületet. A monumentalitás nyugalma lenyűgöző már az épülethez vezető lépcsősort megpillantva is, közelebb érve pedig a hatalmas rózsaablak és bélletes kapu, a robosztus, vastag falazat, a bazilikális elrendezés megidézi a kort, amelyben épült és a szellemiséget, amelyben jelenleg is működik. Az épület és annak hangulata igazi kis időkapszula a hegy lábánál, mintha a lépcsőt megmászva egy másik korba lépnénk be, az embernek egyszerre van olyan érzése, hogy egy erőd és egy templom falainál áll.
Bélapátfalvai Ciszterci Apátság. Fotó: Szántai Edina
A ciszterci rend előírásainak megfelelően sem torony, sem harang nem található az apátságban, az épület némán őrzi a tatárjárás és a török harcok emlékét éppúgy, mint a világháborúk gyötrelmes éveit.
Bélapátfalvai Ciszterci Apátság. Fotó: Szántai Edina
A természetjáró alkalmazások az apátság mellett vezetnek a Bél-kő irányába, ám ez is lezárt terület jelenleg, ezért csak azt tehetjük, hogy elindulunk visszafelé az ösvényen, és a temetőt megkerülve térünk az Apátsági útra, amely a hegytető irányába vezető aszfaltút.
Virágzik az autentikus közösségi média a Bél-kői Tanösvény pihenőpontjain
Ezen az úton haladva érjük el a Bél-kői Tanösvényt, amely tájékoztató táblái és pihenőhelyei nem csak a természeti ritkaságokba avatnak be bennünket, hanem egyfajta üzenőfalként, háromdimenziós, feszültségoldó művészettertápiás felületként is működnek. Ahogy régen a falvédőkre hímezték az asszonyok az adott kor bölcsességeit, úgy vésik, faragják, rajzolják ezeknek a pihenőpontoknak a falára a túrázók, ami foglalkoztatja őket. A falusi búcsúban nincs annyiféle látnivaló, mint itt. A szokásos „itt jártam” típusú feljegyzéseken túl megismerkedtünk a „barcikai Meki” megnyitása felett érzett határtalan örömmel, sőt, a wifi hiánya arra sarkalt egy túrázót, hogy megalkossa az „offline dinó” figuráját, talán arra utalva, hogy ő is időhurokba került, mert ahol nincs internet, ott van élet.
„Barcikai Meki". Fotó: Kun Ádám
Offline dínó. Fotó: Kun Ádám
Valaki még a végrendeletét is megpróbálta felvésni, csak sajnos közben elfogyott a tinta (pech).
Végrendelet. Fotó: Kun Ádám
Meglehet, hogy a meredek út késztette a vándorokat a pihenőidő alatt ezeknek a feliratoknak, rajzoknak és üzeneteknek a megalkotására, mindenesetre ma már a tanösvény jellegzetességei, csakúgy, mint az infótáblák. Van, aki biztosan tudható, hogy feljutott a csúcsra, mert egész folytatásos képregényt hagyott maga után, más minden egyes pontnál tudtunkra adta, hogy ezt a magasságot is sikerült meghódítania, megint más a politika okozta feszültséget dolgozta ki magából az út során, megalkotva a „szájjeljóska” rigmust, de hogy biztosan mindenki megértse, szemléltető ábrát is kanyarított mellé.
„Szájjeljóska” Fotó: Kun Ádám
A tanösvény pihenői egyértelműen mutatják az emberek közösség iránti vágyát, és lám-lám mégis csak van közösségi médium a világhálón túl is. Érdekes lenne egy olyan túraútvonalat vagy tanösvényt fejleszteni, ahol tudatosan biztosítanak felületet az alkotó fantázia kiélésére, hogy ne a természetvédelmi park által fenntartott felületek essenek áldozatul.
Bél-kő csúcsa, a magyar Tatooine
A 7 kilométeres tanösvény másik ember-alkotta látványossága az évszázados kőbányászat okozta sziklavilág, gyönyörű szirtek, változatos és látványos formájú és színű sziklafalak között vezet az út. Bár az 500 méteres szintkülönbség embert próbáló, felfelé szinte végig az autóforgalomtól elzárt aszfaltúton vezet a túra. A tanösvény komplex, egyszerre mutatja be a hegy földtani felépítését, növénytársulásait és a sziklagyepek növény- és állatvilágát.
Fotó: Szántai Edina
Az apátság után a bükkerdőn keresztül jutunk el a János-hegyre, aztán a vasbánya, majd a palabánya mellett elhaladva érkezünk a Szász-bércre. Ennek elhagyása után épp időben érkezik a hegyoromról már lefelé tartó turistacsoport biztatása, hogy tartsunk ki, már majdnem ott vagyunk. Valóban így is van, a Szász-bérc utáni utolsó kaptató végén utat nyitnak a fák, hogy a Bél-kő csúcsán egy egészen szürreális világot nyissanak meg számunkra. Először azt hiszi az ember, hogy a napszúrást kapott, mert a bányászat után maradt „sziklaseb” olyan, mintha egy másik bolygón járnánk. A zöld eltűnik, a helyét fehér kősivatag veszi át.
Bél-kői bányaseb. Fotó: Kun Ádám
A mára lebontott cementgyárat Wessely Károly osztrák nagyiparos alapította 1908-ban. Ennek a cementgyárnak bányászták az alapanyagot a hegyen. A Bél-kő oldalában 1963-ig folyt a két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a kőzetanyag kitermelését a hegygerinc tetején folytatták. 730 méter magasságban megnyitották a felső kőbányát, amely 2002-ig – a cementgyár bezárásáig és lebontásáig és a kőfejtő rekultiválásáig – gyakorlatilag legyalulta a Bél-kő tetejét.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának információja szerint a Bél-kőből a közel száz év alatt 19 475 000 tonna mészkövet termeltek ki, ami azt jelenti, hogy a hegyből több mint 7 millió m3 hiányzik. Ennek a hiánynak a látványa egyszerre pazar és szívfacsaró.
Még egy kicsit messzebbre, még egy kicsit magasabbra
Amikor már azt hiszi az ember, a nehezén túl van, a túra csak akkor kezdődik. Ha már ott jártunk, nem hagyhattuk ki az Őr-kő panorámáját sem, ami azt is jelentette, hogy búcsút mondhattunk az aszfaltútnak, és bevethettük magunkat a cserjésbe. A Bél-kő csúcsról sűrű erdőn keresztül vezet a turista jelzés az Őr-kő mészkőormának 880 méteren elterülő ormára. A Bükk-fennsík nyugati végén található sziklatető onnan kapta a nevét, hogy itt lehetett az őskori füst- és tűzjeltovábbító őrhely.
Elképesztő talajalakulatokon keresztül jutunk fel, mintha a kőbe barázdákat szántott volna az idő. A sziklafalról csodálatos panoráma nyílik a Bükk-fennsíkra, egészen a Pes-kőig ellátni, jobbra Eger városa is feltűnik. A Déli-Bükk zöld vonulatai, a Tárkányi-medence és a Nagy-Eged által határolt látkép megéri, hogy felkapaszkodjunk érte. Dél-nyugati irányban, jellegzetes adótornyával még a Kékestető is ránk köszönt.
Őr-kői panoráma. Fotó: Kun Ádám
Innen már valóban Bélapátfalva felé vettük az irányt, terveink szerint a Lak-völgyi tó túlvégén közelítjük meg a települést. Jól esik a háborítatlan bükkerdők árnyékában leereszkedni, annál is inkább, mivel a vizünk a túra ezen szakaszán már elfogyott, és bár a környék bővelkedik forrásvizekben, az út eddigi szakaszáig nem találtunk egyet sem.
A háború szörnyű emlékezete
A magyar hegyvidékek több helyszínén is találhatunk katonasírokat, nem kivétel ez alól a Bükk sem. A turistaút egy kisebb erdei tisztásra vezet, ami számtalan útvonal csomópontja, annyi a jelzés, hogy az egyik fa törzsét körben beborítja.
Fotó: Kun Ádám
Itt található két német katona sírja, akiknek a II. világháború vette el az életét. Horst Osterburg és társának a sírjára azt a feliratot írták, amit a katona zsebében találtak: „Magyar, ha erre jársz itt e csatatéren,/ virágot ne tépj le sehol se a réten,/ hanem nézzed, ölelgessed/ piros vértől fakadt könnytől öntözgessed.”
Fotó: Kun Ádám
A katonákat a német kormány exhumáltatta, ám a sírok mellett található információs tábla arra figyelmezteti a túrázókat, hogy jelöletlen sírokba botolhatnak az útjuk során, vagy olyan katonák földi maradványaiba, akiket elestük után azóta sem találtak meg.
Fotó: Kun Ádám
Az 1944-es télről úgy tartják, hogy fogcsikorgatóan hideg volt, és a fagyott földbe nem tudták mélyre temetni a katonákat. A front elvonulása után a lakosság gyűjtötte össze az elesett katonák holttestét, és egy részüket a bélapátfalvai temetőben helyezték végső nyugalomra, egy részük a hegyen lelt békére. Egy biztos: az egyik síron mécses égett nem olyan rég, így vannak, akiknek emlékezetében a mindössze 18 esztendős Horst Osterburg és társa elevenen él.
Tábori emlékhely és iható vizű források várnak a túra végén
Már csaknem a Lak-völgyi tónál jártunk, késő délután a hűs erdőkből kiérve nyakon öntött minket a hőség, ezért is örültem meg, amikor a Peresznyei kulcsos ház mellett elhaladva előbukkant a Lóczy-forrás, aminek iható a vize. Nevét Lóczy Lajos földrajztudósról kapta, ő fedezte fel a forrást a 19. század végén. Gyorsan meg is töltöttem a kulacsot. Akinek nincs bizodalma a forrásvizekben, az néhány méterrel odébb épített ivóvízkutat is talál.
Fotó: Kun Ádám
A tó felé haladva egy faragott oszlopfőre leszünk figyelmesek, ami a jászberényi gyerekek 1948-as táborozásának állít emléket. Szép gesztus, kár, hogy az oszlopfő nincs karbantartva, lassan az idő foga megrágja.
Fotó: Kun Ádám
Szomjas vándor, Szomjas Csuka és a gyönyörű Lak-völgyi tó
Nem mondom, hogy nem örültünk, amikor elértük a Lak-völgyi tó partján álló Szomjas Csuka vendéglőt. Isteni limonádét készítettek nekünk, azt is megengedték, hogy megfáradt tagjaink pihentetése közben a telefonunkat is töltsük. A festői környezetben csak azt sajnáltuk, hogy ebben a tóban nem lehet fürödni, mert horgásztó, pedig jólesett volna az út végén csobbanni egyet.
Fotó: Kun Ádám
A tónak egyébként számos neve van: a térkép Lak-völgyi tónak jelzi, a Bükki Nemzeti Park Gyári-tóként hivatkozik rá, de Bélapátfalvai Horgásztó néven is felbukkan a világhálón. A tó nagyjából egy kilométerre van a várostól, eredetileg azért hozták létre, hogy a cementgyárnak ipari vizet szolgáltasson. A tó létesítését 1909-ben engedélyezte a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal. A Laczkó patak vízét fogták fel völgyzáró gát építésével. A tavat tápláló patak vizét számos forrás táplálja, például a Lóczy-forrás, a Vannaréti-forrás, a Jegetővölgyi-forrás, a Borsókúti-forrás.
1979-től, miután a régi (avagy első) cementgyár üzemeltetése megszűnt, a tó ipari víz igényére nem volt szükség, így akkortól horgászati célt szolgál. A gyönyörű, nyugodt erdei környezetben lévő tó az impozáns háttérként szolgáló Bél-kő sziklák képét tükrözi vissza, nem nehéz beleszeretni a látványba.
A túra mindösszesen körülbelül 15,5 kilométer, nehézségét a kicsit több mint 500 méteres szintkülönbség adja, de a látvány kárpótol a nehézségekért.
(Kiemelt képünk: Bél-kő csúcsa. Fotó: Szántai Edina)
