Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Áldott csönd című publicisztikája, különösen annak két mondata továbbgondolásra késztetett. „Néha az a benyomásunk, hogy a bosszúállás természetes velejárója lett a hatalmi praxisnak. Hogy a kíméletlenséget parlamenti erőfölénnyel érvényesítik.”
Kerestem okát a bosszúállásnak, a kíméletlenségnek. Hogy miért nem lehet a kétharmad birtokában gesztust tenni a legyőzött politikai ellenfeleknek, nagylelkűnek lenni a másként szavazókkal? Hiszen kis jóindulatért a népszerűségi mutatóik a magasban lennének. Miért kell a győztesnek a vesztest gúnyolni, (gy)alázni? Miért kell az államapparátust maguk alá gyűrni?
Van olyan magyarázat, hogy az ellenségképre, az ellenség keresésére a jelenlegi politikának szüksége van. Ha nincs ellenség, akkor csinálunk! Aki nincs velünk, az ellenünk van! Én nem ebben látom a kormányzó pártok viselkedésének fő okát. Hanem a sértődöttségben.
A sértődés oka a két elveszített választás, nyolc év a hatalmon kívül, nyolc év ellenzékiség. Azaz dehogy is ellenzékiség, hiszen „a haza nem lehet ellenzékben”. Hát akkor minek nevezzük a 2002-ben és 2006-ban vesztes pártok parlamentben ülő képviselőit? Az ellenzék ellenzékének, vagy más hasonló badarságnak? Különben is kikérjük magunknak, hogy nem mi nyertünk! Biztos csaltak! Mint annak idején a Magyar Kommunista Párt. És a másik oldal szavazótábora? Azok „homeless”-ek, ezt is elmondták világosan. Szóval a sértettség.
Álljon itt Magyar Imre neves belgyógyászprofesszor és közíró (1910–1984) Kozmikus sértődés című 1969-es írásának rövid kivonata.
Milyen a sértődött ember? Valaki, akinek gondolatvilága, személyisége úgy változik meg, hogy a körülötte zajló világot, saját belső énjét és a kettő viszonyát egyetlen szempontból ítéli meg, az őt ért séreleméből. A sértődöttség a sérelmekkel szemben fennálló fokozott érzékenység vagy kóros érzékenység következménye. A sértődöttség legegyszerűbb oka általában a valamiben kialakult korlátozottság.
Akikből hiányzik a sok mindent elsimító és enyhítő tapasztalat és bölcsesség, különösen alkalmasak arra, hogy sértődöttség alakuljon ki bennük. Türelmetlenek. Mohók, és lebecsülik az idősebbeket, mert ők nem helyes világot építettek fel. Harcolni kell tehát, meg kell mutatni, hogy semmi sem vehető komolyan, hogy semmi sem tiszteletre méltó.
A sértődöttek a velük nem azonos nézetet vallókra sanda szemmel tekintenek, és hatalmukat minden körülmények között érvényre juttatják.
Mi lesz 2012-ben? Nem látom a fényt az alagút végén. Az alagutat sem látom. Csak egy labirintust.
Láng Róbert
Budapest
