Sony Xperia M5 – A fekete bárány
Az utóbbi időben a Sony is követve a trendeket egyre csak méretesebb termékeket dobott a piacra. Szerencsére az M5 már, hogy úgy fogalmazzak emberibb mérettel került a polcokra. A küllem, a paraméterek nagyjából megegyeznek az M4 Aqua típusú Xperia-val. Az egyetlen különbség a megemlített előd M szériás készülék és az M5 között, hogy ez utóbbi egy pár grammot azért felhízott mielőtt elérhetővé vált volna a számunkra.
A kijelző megmaradt 5 hüvelykesnek, ami már azért sem jelent problémát, mert a nagyobb kézzel megáldott emberek is problémamentesen képesek használni. A Full HD kijelző dob némit a felhasználói élményen, a kijelző betekintési szöge teljesen korrekt, a képminőség jó, a megjelenített szövegeket napsütésben is könnyen olvashatjuk. A kezelőgombok is a képernyőn kaptak helyet, így a borítás elülső-alsó része teljesen mentes a gomboktól.
Alul-fölül egy-egy rést találunk, amikbe egy mikrofont és egy hangszórót tömködtek a Sony mérnökei. (Nos, igen... A stereo hangzás ezúttal kimaradt a repertoárból.) A telefont magunkkal szembe tartva a Sony felirat mellett megtaláljuk a gigászi kameralencsét, a fény- és közelségérzékelőt és természetesen egy állapotjelző LED-et is.
A hátoldal tetejének sarkában találjuk a kamerát és a mellette posztoló LED-vakut, amik kényelmesen foglalnak helyet a sík üveglapon, ami a készülék hátoldalát képezi. Remekül mutat az üveg az M5-ösön, az egyetlen probléma, hogy olyan tendenciával rögzíti az ujjlenyomatainkat, hogy a rendőrségi eszközök (amik erre a célra használatosak) fülük-farkuk behúzva bujdosnak el, mikor az M5 belép az őrsre. (Nosza egy rendőrvicc...) Tehát nem kétség, hogy gyakorta kell mosnunk a kicsikét. (Ez a por és vízálló felépítésnek köszönhetően természetesen nem túl nagy probléma.)
A küllemről még annyit, hogy a fém sarkokat egy műanyag oldalsó borítás határolja, amin a szokott helyen (alul) üldögél a microUSB és a kihangosító nyílása. A készülék bal oldalán találjuk a SIM-ek és a microSD fémtálcáját, felül pedig egy 3,5 mm-es jack kapott helyet, közvetlenül a másodlagos mikrofon mellett. Fekete pont a Sony-nak, hogy a jobb oldalon elhelyezkedő bekapcsoló- és hangerőszabályozó gombokat ezúttal sem tudta volna kényelmetlenebb helyre pakolni, na de ezt már megszokhattuk tőlük. Ugyanezen oldalon foglal helyet a kameragomb is.
Nem pironkodik a hardver miatt
A MediaTek HELIO x10-es chip-je megfelelően pörgeti a ketyerét a maga 2GHz-s órajelével, 64 bites készletével és természetesen a nyolc Cortex-A53-as maggal, 3GB RAM-mal és PowerVR G6200-as grafikus gyorsítójával. Mindez persze csak hangzatra olyan epikus, ugyanis a dolgát ugyan elvégzi, viszont a tesztelés során nem kevés elmaradást tapasztalhattunk a megjelenítés terén, ami ellentmondásba keverte a készülék 1080-as képmegjelenítését a valóságos „közelébe-se-ér” ténnyel. Hiába minden, a processzor és a GPU is alacsonyabb értékeket mutat a beharangozott/vártnál. További probléma, hogy a fokozott terhelés következtében a telefon komplett bal oldala képes felforrósodni.
Szoftveresen sem gáz
Az okostelefont bekapcsolva a Sony-tól megszokott kezelőfelület kacsint ránk, ami az Android 5.0-ra épül. Enyhébb szaggatás sajnos észrevehető a rendszer működése közben, viszont egyáltalán nem zavaró mennyiségben és mértékben, így ez az apró hiba ne tántorítson el senkit. A RAM-oknak köszönhetően a multitask is remekül működik, elég ritkán kell az újratöltés jelenségével találkoznunk, a programok között pedig egyszerűen, pillanatok alatt váltogathatunk.
A cikk folytatását ide kattintva olvashatja.
