Pofátlan végkielégítések: fideszeseknek szabad?

A hét elején nyilvánosságra hozott második Széll Kálmán-tervben szereplő drasztikus, a lakosság szélesebb rétegeit érintő intézkedések mellett kevés figyelem jutott annak a hírnek, miszerint a kormány megszorítócsomagja az új adók bevezetésével párhuzamosan megszünteti a 2, illetve 3,5 millió forint feletti „pofátlan" végkielégítések hírhedt 98%-os különadóját.

A Fidesz ezzel gyakorlatilag teljesen szembe menne saját korábbi álláspontjával, egyszerűen csak azért, nehogy a jövőben a saját kádereinek is meg kelljen fizetniük a büntetőadót.

Igazságtalansággal az erkölcstelenség ellen

Már a választási kampányában, sőt annál is korábban, az ellenzéki évek során is fontos eleme volt a Fidesz kormánybírálatának, hogy az MSZP és az SZDSZ politikusai, illetve az ő kinevezettjeik – a leghíresebb eset minden bizonnyal a BKV-s Szalainé Szilágyi Eleonóráé – „pofátlanul” magas, olykor százmillió forint körüli vagy feletti végkielégítésekkel távoznak. Az ilyen extrém magas összegek kifizetését túlnyomórészt valóban nem egy-egy távozó vezető teljesítménye, hanem politikai szempontok indokolták.

A Fidesz azonban arra hivatkozva, hogy a szocialisták és kádereik végkielégítése erkölcstelen, sőt nem egy esetben bizonyíthatóan jogtalan is volt, egy borzasztóan igazságtalan törvényt fogadott el. A magánszemélyek 2 millió forint feletti végkielégítésének 98%-os, ráadásul visszamenőleges hatályú különadója ugyanis igazságtalan intézkedésnek bizonyult azért, mert nem csupán a politikusokat és politikai huszárokat érintette, hanem például egy amúgy évtizedeket tisztességesen ledolgozó pedagógust is.

Apró szépséghibák

A fideszes hévet jól jellemezte, hogy még csak az intézkedés kommunikációjának a szintjén sem voltak hajlandóak ezt az igazságtalanságot beismerni. Sőt az egész kérdést erkölcsi síkra terelték, ahonnan nézve sem a különadó ártatlan áldozatai, sem a törvényi megoldás jogszerűtlensége nem számított.

Persze az apró szépséghibákra hamar fényderült: kezdve azzal, hogy az Alkotmánybíróság többször is megsemmisítette a visszamenőleges hatályú törvényt, még azután is, hogy a Fidesz direkt módosította az alkotmányt, illetve korlátozta az AB jögkörét. De a Fidesz Schiffer András azon felvetésére sem tudott választ adni, hogy amennyiben erkölcstelenül fizettek ki egy végkielégítést, akkor miért csak a 98%-át veszik vissza: a maradék 2% vajon mitől marad „erkölcsös"?

A legfelháborítóbb momentum azonban – egészen idáig – kétségtelenül az volt, hogy a kormánypárti többség kitalálta, hogy egy-egy saját emberét, például Szalai Annamáriát vagy Szász Károlyt speciális, külön rájuk szabott módosításokkal vonja ki a büntetőadó hatálya alól.

Magasabb erkölcsiség?

Most azonban a Fidesz még az eddig megszokott személyre szabott törvényalkotási gyakorlaton is túltett, amikor a Széll Kálmán-terv 2.0 szerint megmenti az összes saját káderét a büntetőadótól azáltal, hogy azt egyszerűen eltörli, miután a szocialistáktól és kinevezettjeiktől visszaszedték a nekik kifizetett pénzeket. Ez a megoldás pedig azért volna különösen visszás, mert a Fidesz-kommunikáció eközben folyamatosan azt sulykolja, hogy ők valamiféle magasabb erkölcsiséget képviselnek, mint a szocialisták, illetve, hogy a politikai osztálynak saját magán kell kezdenie a szigort.

A 98%-os különadó ilyen módon történő megszüntetése nagyon rossz üzenetet küld a közvélemény felé, egyúttal óriási támadási felületet nyújt az ellenzék számára.

Hiszen egyrészt akkor vonják vissza a politikai osztályt is sújtó különadót, amikor a társadalomra éppen újabb és újabb sarcokat vetnek ki. Másrészt ha ez így marad, az világos bizonyítéka lenne annak, hogy az erkölcsösség és a korrupcióellenesség hangoztatása csupán egy máz volt, és a valóságban a fideszes politikusoknak a pofátlan végkielégítésekkel nincs semmi bajuk – amennyiben ők kapják.