Óriási felfedezés Nyíregyházán

Deme Miklósné Fazekas Ágnes egyre másra varrta a babzsákokat óvodás kislánya számára, ám mindegyik néhány héten belül bemolyosodott. Körülnézett hát, mivel lehetne kiváltani a babot. Egyszer aztán, amikor a családi meggyesben termett gyümölcsöt éppen befőzésre készítették elő, összegyűlt egy nagy vödör, rózsaszínben játszó meggymag - írta a

Heuréka! – kiáltott fel az ókori görög tudós, Archimédesz, és hasonló hurrá hangulat fogta el Ágnest is a látványra. Ezt követően hosszú időn át kísérletezett azzal, miként lehetne a gyümölcshústól megszabadított magokat oly módon kikészíteni, hogy azután egy tartós, az időjárási viszonyoknak ellenálló alapanyaggá válhasson. A próbálkozásokat hat év után koronázta siker, elkészültek a molymentes „babzsákok”, sőt, a különböző ülő- és gyógypárnák, meggymag béléssel.

És ezt követően merült fel, hogy vajon, mire lehet még használni ezt a hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló anyagot, hiszen a 2000-es évek elején csak Szabolcsban évente 5000 tonna keletkezett belőle.

– Először a téglára gondoltunk, ám az előállítási technológia túl költségesnek bizonyult – mesélte a Borsnak a háromgyerekes, és immár „négy unokás” feltaláló –, és ekkor gondoltuk, megpróbálkozunk a betonnal. Egy német cég debreceni telepén segítettek Deme Miklósnénak. – Visítoztak a gyönyörűségtől! – emlékezik vissza arra a napra, amikor az első bio-betonoszlopot kiöntötték. Kiderült ugyanis, hogy a meggymagban lévő levegőnek, a csonthéjas szerkezetnek, valamint a gömb alaknak köszönhetően egy, a hagyományos betonnál hatszor könnyebb, ám hasonló nyomó- és szakítószilárdságú beton jött létre.

Hogy nem mindennapi újdonságról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a feltaláló 2004-ben elnyerte a Géniusz Találmány és Innovációs Nemzetközi Kiállítás Géniusz-díját, ugyanebben az évben a brüsszeli Euréka Szabadalmi és Találmányi Világkiállításon ezüstérmes lett, majd 2005-ben Genfben és 2008-ban Szöulban, a Nemzetközi Női Találmányi Kiállításon bronzérmet kapott.

Ezért is döbbenetes, hogy a találmány mögé egyetlen tőkegazdag befektető vagy kormányzati szerv nem állt oda, bár néhány évvel ezelőtt az akkori környezetvédelmi miniszter elküldött egy pályázati kiírást, amely szerint, ha Ágnes szerez húszmillió forintot, akkor kedvező elbírálás esetén az állam hozzátehet még 200 milliót.

– De hát honnan szerezzek én húszmilliót?! – sóhajtja Deme Miklósné, akinek jólesnek ugyan az azóta is érkező elismerések, ám időközben igencsak belefáradt a hiábavaló küzdelembe. Ne írja meg, mert úgy sem hiszi el senki, mondja búcsúzóul, de én saját kezűleg több száz kiló meggymagot dolgoztam fel, hogy kikísérletezzem a legideálisabb összetételt. Nem kellene valakinek végre megfognia ezt a dolgos kezet?