Ókori istentől az ajándékozó Jézusig

Sok pszichológus úgy tartja, hogy a karácsony az év legstresszesebb időszaka. Ahelyett, hogy béke és nyugalom venne körül bennünket, a legtöbben fáradtak, kimerültek, üres pénztárcával és pár kilóval gazdagabbak vagyunk az ünnepek után. Régen másképp készültek a karácsonyra, bár nem biztos, hogy sokkal kevésbé volt stresszes ez az időszak. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató ünnepi szokásaink kialakulásáról mesélt a 168-nak.

A karácsonyfa előtt

Sokat változott az karácsonyi ünnep az évszázadok alatt. December 25. a IV. század óta a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. Az görög-római hitvilágban Mithrász isten is ezen a napon született. Az egyik monda szerint egy szűztől, más források alapján egy sziklából lépett elő. Elődeink ezen a napon ünnepelték az új esztendő kezdetét, amit Szent Gergely pápa helyezett át december utolsó napjára.

Régen nem a vásárlás és az ajándékozás kötötte le az emberek idejét, hanem a felkészülés az ünnepre. Ez hosszú időt vett igénybe: András napjától (november 20.) december 25-ig tartott. Ez az advent időszaka. A mai adventi koszorúnak az elődje egy kocsikerék volt, amit gyertyákkal díszítettek fel. Ezek közül mindennap meggyújtottak egyet, miközben imákat és szent énekeket tanultak. Mielőtt divatba jött a karácsonyfa, különféle faágakkal díszítették fel a házat, ami a megújuló természetet szimbolizálta.
Állítólag Luther Márton volt az első, aki ágak helyett fenyőfát díszített fel a házában, almával, dióval. A karácsonyi ajándékozás is Luther nevéhez köthető. A XVI. században ő javasolta, hogy ne december 6-án, hanem december 24-én adjanak egymásnak az emberek ajándékot, és a fehér ruhába öltözött Jézus legyen az ajándékozó. Magyarország egyes részein, még a XX. században is létezett ez a szokás.

Mai szokásaink régen

A Mikulást minden gyerek várja, ismerős mindenhol a világon, mert mosolygós, jólelkű és zsákja tele van finomságokkal. A magyar kultúrában nem ilyen volt, hanem egy úgynevezett „Láncos Mikulás”, akitől mindenki félt. Mint tudjuk, december 6-án már nagyon korán sötétedik és elődeink nagyon féltek a gonosz, ártó szellemektől. Maskarába öltözött férfiak erős lánccsörgéssel mentek végig a falun, hogy elűzzék őket, és megvédjék szeretteiket.

Luca napján kezdődött az adventi időszak. Ehhez a dátumhoz, azaz december 13-ához rengeteg babona tartozott, például a házasság és halál jóslása is. Sok vidéken ezek még mindig tartják magukat. Szent Luca vértanúból így lett nálunk egy bántó gonosz boszorkány, akivel szemben védekezni kell: az asszonyok nem végezhettek egyes munkákat, például nem varrhattak, szőhettek, fonhattak, mert azzal bevarrták volna a tyúkok fenekét, azok pedig így nem tojtak volna tojást. Az ország egyes részein fokhagymát akasztottak ki, és az állatok fejére keresztet rajzoltak. Nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkányhoz jusson, és rontást hozzon az ott lakókra. A boszorkányok felismerésére készítették a Luca-széket is, amit két hét alatt kellett befejezni. Ez az ötszögletű szék, különféle fákból készült, egyetlen szög nélkül. Ezt vitte magával a szék készítője szenteste az éjféli misére, majd felállt rá, ha meg akarta tudni, hogy ki a boszorkány a gyülekezetben: a boszorkákfején ugyanis szarvat látott. Miután a szék készítője felismerte őket, futásnak eredt, és mákot szórt maga mögött egészen hazáig, ahol aztán elégette a széket, hogy elkergesse a rontást. Ez alatt a templomot körülvették a pásztorok és hangos dudákkal, sípokkal, dobokkal tartották távol a gonosz szellemeket.

Az ünnephez hozzátartozott, hogy kilenc nappal a szenteste előtt felkerestek kilenc közeli családot a szent család képével, hogy szállást kérjenek számukra. Ezt hívták „Szentcsalád keresésnek”.

A legnépszerűbb misztériumjáték a betlehemezés volt. Ilyenkor saját készítésű betlehemmel körbejárták a falut, miközben felidézték Jézus születését, amit élő szereplőkkel, vagy bábokkal adtak elő.

Így böjtöltek

Számunkra a Karácsony a nagy evészetek ideje, pedig elődeink keményen böjtöltek az ünnepet megelőző egy hónapban. Szerdán és pénteken teljes koplalás volt, és szombaton tilos volt húst enni. Karácsony böjtje a szenteste jellegzetes hagyománya volt a falvakban. A karácsonyi abroszt egyetlen alkalommal használták, ezen a jeles napon, és mágikus erőt tulajdonítottak neki. A karácsonyi asztalra vagy alá olyan eszközöket helyeztek, amelyeknek szimbolikus jelentősége volt. A különféle magvakkal például jó termést kívántak, az ünnep után pedig kiszórták ezeket a tyúkoknak, hogy szép tojást tojjanak. Szénát, szalmát szórtak szét a házban, hogy hasonlítson a betlehemi jászolhoz, aztán bevitték az istállóba és megetették az állatokkal, hogy egészségesek legyenek. Volt olyan gazda, aki még az ekét és a lószerszámot is az asztal alá helyezte a jó termés érdekében. Egyes helyeken az egész család az asztal alatt, vagy körülötte töltötte az éjszakát. Nyitra megyében a gazda különféle élelmiszereket hozott be a házba egy nagy szitában. Ezeket előírt sorrendben kellett elfogyasztani. Először az ostyát ették meg mézzel és borssal, hogy erősek legyenek, aztán felszeletelték az almát annyi szeletre, ahányan voltak a családban, hogy még szorosabb legyen a közösség. A karácsonyi főmenü sem volt valami bőséges. Babot, lencsét, sütőtököt készítettek böjtösen. Később jöttek divatba a különféle halételek. A legtöbb családban még ma is ugyanazokat az étkeket fogyasztják minden évben, mint régen.

Se munka, se pénz

Karácsony napján, azaz december 25-én tilos volt minden munka, hiszen ezen a napon ünnepelték Jézus születését. Nem lehetett pénzt adni másnak, nehogy a pénz kikerüljön a házból. Az idősebbek még emlékeztek arra, hogy sokan ki sem mentek a házból, nem söpörtek ki, hogy nehogy kisöpörjék a szerencsét. Az ünnep másnapjához fűződik viszont legarchaikusabb népszokásunk, a regölés. A regösök, akik a sámánok, varázslók lehettek a pogányság korában, kifordított bundában és sapkában járták a falut még a múlt század elején is: köcsögdudákkal, láncokkal, dübörögtek.

(Kiemelt kép: Shutterstock)