Nembrit tudósok megalkották a mohaembert

A Bonni Egyetem biológusai a Physcomitrium patens, a terjedő földmoha DNS mutációk javítására szolgáló mechanizmusával ruházták fel az emberi sejteket, hogy kiderítsék, milyen hatással van a speciális folyamat egy jóval komplexebb szervezetre. A kutatók meglepetésére a kísérlet működött, de jóval bonyolultabb módon, mint ami a valódi alkalmazáshoz ideálissá tenné a kombinációt.– írja a Rakéta.hu. 

A növényi és humán sejtek keverése nem önálló életre képes élőlényt hoz létre, hanem elsősorban a működési elvek vizsgálata miatt szükséges és a folyamatokat egy adott funkció közelebbi megértése céljából kutatják.

A moha DNS-korrekciója a humán sejtekben is működik

A moha a szárazföldi növényekre jellemző DNS javítási mechanizmussal rendelkezik, ami eltér az emberi korrekció működésétől: a javítás ugyanis nem magát a genom hibáját célozza, hanem külön-külön minden egyes transzkripciót, vagyis a fehérjeszintézis azon szakaszát, ami során az RNS formák szintetizálódnak. A hírvivő RNS-ek az átírás után a fehérjék elkészítését segítik az információk közvetítése révén, azonban a DNS mutációk felgyülemlése miatt hibás proteinek keletkezhetnek, ennek a megelőzését szolgálják a korrekciós folyamatok. A növények tehát a javítást a transzkripció ellenőrzésével és módosításával végzik, ami bonyolultabb megoldást képvisel, mint ami a humán sejtekben történik.

A kétféle korrekciós metódus elegyítése lehetőséget adott arra, hogy a moha sajátos módszereinek előnyeit megpróbálják a humán sejtekbe integrálni és megfigyelni, ugyanolyan hatást fejt-e ki a megszokottól eltérő környezetben ez a fajta javítási megoldás. A kutatók vese-, és tumorsejtekbe helyezték át a terjedő földimoha RNS javító rendszerét, olyan fehérjéket, amelyek a növények mitokrondriumában találhatóak és az eredmények szerint a proteinek az emberi sejtek transzkripciójában is elkezdték kifejteni a hatásukat. Az egyik fehérjeazonban jóval aktívabban teljesítette a feladatát, mint ahogy az eredeti körülmények között szokta: összesen 900 célpontot talált a javításhoz, míg a növényben működve csak két ponton végez korrekciót.

A kutatók elmondása szerint a komplexebb környezetben való működésbeli eltérések követhetetlenné teszik a javítási folyamatok kimenetelét, annak ellenére, hogy a mechanizmus meghatározott módon zajlik le minden egyes esetben. Az ehhez hasonló kísérletek azonban hozzájárulnak az emberi szervezet DNS átírási módszereinek tanulmányozásához és a jövőben, több információ birtokában jobban kontrollált körülményeket hozhatnak létre, amelyekkel egy-egy specifikus célpont javítását tehetik lehetővé.

"Ha ki tudjuk javítani a hibás helyeket a genetikai kódban RNS szerkesztési módszerekkel, az potenciálisan kiinduló alapot jelenthet az öröklődő betegségek kezelésében is.

Hogy ez valóban működhet-e, az később derülhet ki" – mondta Mareike Schallenberg-Rüdinger, a kutatás résztvevője.

(Kiemelt fotónk illusztráció: Mohák. MTI/Komka Péter)