Mire figyelmeztet a hajhullás?
Hajunk egészségi állapotunk egyik fontos mutatója is, hiszen különböző betegségekben vagy pszichés stressz hatására fakóvá, töredezetté válhat, súlyosabb esetben hajhullás kezdődhet. Hajszálaink különböző fehérjékből és ásványi anyagokból álló élettelen képződmények, kialakulásukhoz számos aminosavra (legfontosabb közülük a kéntartalmú cisztein) és ásványi anyagra van szükség – mondta el a 168 Órának Dr. Smolcz Katalin, a Budai Oltóközpont és Magánorvosi Centrum bőrgyógyász szakorvosa.
A hajszál a fejbőrben található szőrtüszők “terméke”. A szőrtüsző bőséges saját vérellátással rendelkező tömlő- illetve zsákalakú kis szervecske, amelynek nyílásából nő ki a hajszál. Fejünkön általában száz-százötvenezer szőrtüsző található, melyek átlagos sűrűsége felnőttkorban kb. 250–300/cm2, mely az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Egy szőrtüsző az élet során húsz-harminc új hajszálat növeszt. Hajszálaink átlagosan havi egy-két centimétert nőnek, azonban ez nyáron ennél lehet több is. A vörös hajúak fejbőrén nyolcvan-kilencvenezer, a feketékén százezer, míg a szőkékén százötvenezer hajszál található átlagosan. Minden hajszálnak három ciklusra osztható, kb. kettőtől hat évig tartó élettartama van: az aktív-növekvő, az átmeneti és a nyugalmi fázis.
A hajszálak nagy része a fejbőrön növekvő fázisban van, melyet a rövidebb átmeneti fázis követ, majd a hajszál a szőrtüsző hámjától elválva a nyugalmi szakaszban spontán kihullik. Ekkor azonban a szőrtüsző már megkezdi az új hajszál termelését. A hajváltás nem egyszerre megy végbe, hanem egy olyan párhuzamosan zajló folyamat, amelyben a hajszálak átlagosan 95 százaléka növekedésben, 5–10 százaléka pedig nyugalmi állapotban van. Normál esetben naponta kevesebb, mint száz, hajmosás közben és után azonban nagyobb mennyiségű – akár több száz – már nyugalmi fázisban lévő hajszál hullhat ki. Hajunk tehát – bármennyire is ezt sugallják a reklámok – nem élő anyag, hanem legnagyobb részt egy keratin nevű fehérjéből álló képződmény, azonban erős, egészséges hajszál csak akkor tud termelődni, ha a szőrtüszők körül lévő érhálózatban tápanyagokban gazdag vér áramlik. A normális átlagos hajhullás kevesebb, mint 100 szál/nap.
Az esztétikai megjelenésen túl a különböző hajhullások fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy komoly belbetegségek első indikátorai lehetnek. A hajhullás tehát a szőrtüszőkben végbemenő változások eredményeként jön létre. Amennyiben ezek a változások átmenetiek és a szőrtüsző nem roncsolódik, a hajhullás visszafordítható lehet, ha azonban a szőrtüszők károsodtak, hegesedés alakul ki és ilyenkor hajvisszanövésre már nem számíthatunk.
A hajhullásokat különbözőképpen csoportosíthatjuk. Megkülönböztetjük a hajciklus szerint: még aktív, növekvő fázisban lévő hajszálak, vagy már a ciklus végén lévő inaktív hajszálak hullanak ki, illetve diffúzan az egész fejbőrt érinti a folyamat, vagy csak körülírt gócokban jelentkezik. További fontos információt jelenthet a folyamat aktivitása is – mondta el a Budai Oltóközpont és Magánorvosi Centrum szakorvosa.
A kivizsgálás során alapos fizikális vizsgálatot követően vérvizsgálatra (belgyógyászati betegségek szűrése – pl. pajzsmirigy), góckutatásokra, kiegészítő speciális vizsgálatokra (pl. Wood fény vizsgálat) kerülhet sor, melyek segítségével közelebb kerülhetünk a hajhullás okának felderítéséhez.
A hajhullás leggyakoribb – férfiaknál és nőknél egyaránt előforduló – oka az ún. androgén hajhullás. Genetikailag meghatározott, öröklődő kórkép, mely férfiaknál a második, nőknél pedig a harmadik évtizedtől kezdődően jelentkezik. Kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert, feltehetően a helyi androgén metabolizmus genetikusan meghatározott különbözőségével hozható összefüggésbe. Androgének (férfihormon) hatására a halánték, a homlok és a fejtető régióiban található szőrtüszők növekedési fázisa fokozatosan rövidül, a szőrtüszők mérete is csökken, a nyugvó fázisban lévő szőrtüszők aránya nő. Minden egyes hajváltással a hajszálak vékonyabbak és rövidebbek lesznek, míg végül egészen gyenge, csaknem színtelen haj keletkezik, mely hasonlít a csecsemők veleszületett hajára. Kivizsgálása különösen nőknél fontos a háttérben lévő estleges nőgyógyászati-endokrinológiai eltérések miatt.
Szintén viszonylag gyakran találkozunk a diffúz hajhullással, melybe több, különböző eredetű kórkép tartozik és ilyen esetben az egész fejbőrre kiterjedő hajritkulás látható. A fejbőr általában reakciómentes, vagyis bőrkivörösödés, hámlás, viszketés vagy bőrsorvadás nincs. Leggyakoribb előfordulási formái a szülést követő hajhullás, de ide tartoznak a belgyógyászati betegségek kísérő tüneteiként kialakuló hajvesztések (pajzsmirigybetegségek, máj- és bélbetegégek, stb.), a vas- vagy cinkhiány, a lázas állapotok, műtétek után jelentkező hajhullás is.
Számos gyógyszer idézhet elő diffúz hajhullást (pl. allopurinol, ACE gátlók, heparin, bétablokkolók, orális fogamzásgátlók, pszichotróp szerek, stb.), de nem szabad megfeledkeznünk az emocionális stressz, mint kiváltó tényezőről sem.
Ritkább, de annál zavaróbb hajhullási forma a foltos kopaszodás, mely kialakulhat egyéb, szőrrel borított területeken is, például a szakálltájékon. Általában egy vagy több kerek vagy ovális kopasz folt látható, a bőr reakciómenetes (enyhe vörösödés előfordulhat), bőrsorvadás, hegesedés nincs. Kialakulásának oka ezidáig ismeretlen, hátterében számos betegség állhat. Kivizsgálása során elengedhetetlen a góckutatás, melynek során a szervezetben leggyakoribb helyeken előforduló fertőzéses gócokat próbáljuk meg “kiszűrni” és szanálni (fogászati, gégészeti, nőgyógyászati, urológiai gócok).
A feltételezések szerint autoimmun betegség is állhat a háttérben, ugyanis az immunrendszer szabályozási defektusa miatt sokszor különböző szervellenes ellenanyagokat lehet kimutatni. Így elsősorban pajzsmirigy betegségekre, vészes vérszegénységgel társult gyomornyálkahártya gyulladásra, mellékvese betegségekre, cukorbetegségre, vastagbél gyulladásra, lázzal járó betegségekre valamint számtalan egyéb, autoimmun eredetű kórképre derülhet fény. A tünetek kiváltásában és azok esetleges kiújulásában az emocionális stressznek is nagy szerepet tulajdonítanak. Mint látható, ilyen „egyszerű” tünet hátterében is számtalan ok állhat, ezért mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy a permanensen fennálló tünetek esetén forduljon szakorvoshoz, hogy a lehető leggyorsabban sikerüljön a háttérben megbújó esetleges betegség felderítése és kezelése – mondta el a 168 Óra Online Praxis rovatának Dr. Schmolz Katalin, a Budai Oltóközpont és Magánorvosi Centrum bőrgyógyász szakorvosa.
