Miért e némaság?
A Nemzet Miniszterelnöke által elmondottak napvilágra kerülését minden oldalról kommentálták, elemezték. Azt találgatták, hogy vajon szándékos volt-e, vagy véletlen, ügyes taktikai húzás, a baloldal bosszúja stb.
Kedvenc közéleti műsoromban, az Újságíróklubban is erről értekeztek az urak. Mészáros Tamás ügyes taktikának minősítette, és – számomra érthetetlen okfejtéssel – levezette, milyen zseniális politikus O. V.
Ezzel szemben Avar János a sok általa emlegetett amerikai példa közül azt hozta fel, hogy amikor az egyik politikus meghalt, az újságírók és politikai elemzők azt találgatták: és ezzel mit akart elérni? Utóbbival tudtam azonosulni.
Debreczeni József és TGM véleménye szerint Orbán ebből jól fog kijönni, mert az emberek már mellé álltak, elfordultak Gyurcsánytól. Tehát nagyon kíváncsi voltam, hogyan vélekedik erről kedvenc hetilapom. Lelki szemeimmel láttam a címlapon a Nemzet Miniszterelnökét, hullámzó Balatonnal a háttérben. Olvasni véltem a vezércikkben: mi lenne, ha ezúttal a baloldal kezdene az utcán randalírozni, a Hír TV székházát felgyújtani, a köztársasági elnök úr pedig ismét mondaná, hogy a Nép erkölcsi érzéke nyilvánul meg mindebben?! További elemzéseket vártam politológusoktól, közgazdászoktól, szociológusoktól. Esetleg egy Kéri-interjút, hogy is volt ez tulajdonképp.
Ám sajnos csalódnom kellett! Az első oldalon Mészáros Tamás Szivárgás című cikkében ismét arról értekezett, hogy milyen ügyes taktikaihúzás volt ez a kiszivárogtatás. És az újság többet nem is foglalkozott a dologgal. Az internetes vitafórumon az utolsó hozzászóló – szerintem túl optimista – véleménye: kiszivárgott az Orbán-beszéd, a probléma megoldódott, az MSZP visszaszerzi szavazói nagy részét.
Azt már megszoktam, hogy ünnepek előtt művészek portréjával van tele az egyébként közéleti hetilap. De jelenleg az Orbán-beszéd témája uralja a politikai közbeszédet, és ezt nem kihasználni: hiba.
Sőt!
(Név és cím
a szerkesztőségben)
