Lakótorony lett a palotából

Bár Savaria nem sokkal az alapítása után, az első század végén, a második század elején élhette gazdasági értelemben vett fénykorát, s a borostyánkőút jelentőségének csökkenésével kissé a város is elszürkült, a 4. század során ismét komoly, immár hatalmi jelentőségre tett szert. A hatalmas alapterületű város, amelyet csak lassan építettek be teljesen (hogy a hanyatlás évszázadaiban, az elpusztuló épületek miatt ismét mind foghíjasabbá, „falusiasabbá” váljon), már a 3. század végén közigazgatási szerepet kapott Diocletianus császár reformjai révén: a tartományok többszöri átszervezése után Pannonia Primában a katonai székhely Carnuntum, míg a polgári igazgatás központja Savaria lett. Ezután építették fel a helytartó, a praeses palotaegyüttesét, amelynek az átépítésére, megnagyobbítására már a 330-as években sor került. A nívós épületegyüttes kialakítását elsősorban az követelhette meg, hogy már Constantinus császár, majd fia, Constans is időzött a városban.

A helytartói – alkalomadtán császári – palota valóban káprázatos lehetett: itt állt Pannonia legnagyobb feltárt római kori terme, amely egy 17 méter széles és 47 méter hosszú aula volt. A padlófűtéssel komfortossá tett csarnok padlóját mozaikdíszítés fedte. Az épületegyüttes legfeltűnőbb eleme azonban mégsem a csarnok, hanem a nyolcszögletű, karéjként kisebb helyiségekkel bővített, freskódíszes, padlófűtéses épület lehetett, mégpedig a magassága miatt. Az alapozásának mélysége elérte a 3 métert, ami több emeletre utal. Elképzelhető, hogy ez az épület azonosítható Ammianus Marcellinus, Róma története című munkájában szereplő fürdővel:
„...Savariában pedig még a császár ott-tartózkodása idején fülesbagoly szállt a császári fürdőház ormára, és gyászdalt énekelt. Noha egymással versenyezve sokan nagy buzgalommal céloztak rá, senkinek sem volt olyan biztos keze, hogy nyíllövéssel vagy kődobással eltalálja” - írja, amikor az I. Valentinianus császár 375-ben bekövetkezett halálát megelőző baljós eseményeket ismerteti. A vészjósló jelenetet akár az általános római babonaság számlájára is írhatnánk, ám a palota feltárt alapfalai nyomán készült rekonstrukciót látva beláthatjuk, hogy Ammianus története igaz: a fürdőház egy beépített udvaron állt, s mivel az „orma” lényegesen fölé magasodott a környező házaknak, a tetejét sehonnan sem lehetett célba venni. (Ammianus másik baljós előjele, miszerint a császár nem tudott a város általa választott kapuján kimenni, mert egy megvasalt kapuszárny lezuhant és nem tudták odébb vonszolni, szintén fontos adalék a város általános állapotával kapcsolatban – hiába volt Savaria a „leginkább megfelelő hely” a császár számára Pannoniában, általános leromlása már javában tartott.)

Hogyan lett vár a palotából? A cikk folytatása az