Jani a porcelánboltban
Olvasva az Inotai Andrással készült interjút, ugrott be az elefánt. Ahogy az én agyamba, úgy a porcelánboltba is.
Mert ugye van a kis faluban a Jani, aki a zenére ha kipattan a kocsma közepére felemelt kézzel csattogtatni a bokáját, akkor – és máskor is, tehát mindig – a többiek csettintgetnek, csujogatnak a domináns legénynek. Vígan vigad a kórus – ott.
Ám amikor a Jani a városba megy, akkor már bizony nem ő a Jani, pedig ott is dominánskodik. Csak hát sok kocsma van ott, sok más Jani is a maga véleményével. Na most, ha a Jani kimegy Brüsszelbe, és előadja ott is a „táncát”, akkor már nemcsak egy másik vagy egy nagyobb városban van. Viszont pechjére ugyanolyan porcelánboltban! És a Jani attól Jani, hogy nem veszi észre, nem érti, hogy miért nem lesz ő Jani másutt. Csak jani. De amíg „nemecseket” lefokozták, addig jani „felfokozta” magát – hiszen nem a kórus tette őt dominánssá. Hát ez a Jani(k) sorsa (meg a felpofozás), ha csak a kórus számára válik (válnak) dominássá. Igaz, a porcelánbolt(ok)ban sem könnyű manapság a dominánsság, de az is igaz, hogy ez nem a Jani(k) szakmája.
(Név és cím a szerkesztőségben)
