Focilabda méretű tojásból kelt ki a dinóbébi
Egy Madagaszkáron élt nagy testű, hosszú nyakú dinoszaurusz, a Rapetosaurus utódai nem a fészekben üldögéltek, hanem születésük után közvetlenül készen álltak az életre.
A kutatók az őslény nagyobb kutyát idéző utódjának kövületét lelték fel. A fiatal állat a jelek szerint egy aszályos időszakban éhen halt, alig néhány héttel azt követően, hogy kikelt focilabda méretű tojásából – írja a
hirado.hu.Sok állati utóddal ellentétben, a fiatal Rapetosaurusok a felnőttekre jellemző testarányokkal láttak napvilágot, vagyis a szülőknek valószínűleg nem kellett túl sok erőfeszítést kifejteniük a gondoskodás terén: a pici aktívan kereste táplálékát környezetében, ahelyett, hogy anyjára várt volna.
Az ilyen apróságokat úgynevezett fészekhagyó utódoknak nevezzük, ellentétben a gyámoltalanabb fészeklakókkal, amelyeknek testarányai eltérnek szüleikétől, nem képesek ellátni magukat, és jelentős mértékű szülői gondoskodásra van szükségük táplálkozás és védelem terén.
A szerzők szerint kutatásuk legfőbb konklúziója, hogy a fellelt kövület az első bizonyíték egy valódi fészekhagyó dinoszauruszra, amely gyorsan, szülői gondoskodás nélkül fejlődött.
A Rapetosaurus mintegy 67 millió éve élt, nem sokkal a dinoszauruszok alkonya előtt, akkoriban Madagaszkár leghatalmasabb teremtménye volt. Utódja – amelynek feltárt részleges csontváza végtag- és medencecsontokat, ujjakat és számos csigolyát ölel fel – fejétől farka végéig körülbelül 1,2 méter hosszú volt, testsúlya a 23-40 kilogramm közötti tartományba esett halálakor.
Egy kifejlett Rapetosaurus mintegy 12 méteres testhosszal és 16 tonnányi testtömeggel büszkélkedhetett. A Föld néhány leghatalmasabb szárazföldi állatát felölelő titanosaurusok csoportjának közepes méretű tagja volt. A titanosaurusok maguk pedig a szauropodák csapatát gazdagították, eme élőlények hosszú nyakukról és farkukról, illetve növények iránti mohó étvágyukról ismertek.
A kutatók a fiatal egyed csontjainak mikrostruktúráját vették szemügyre, hogy megvizsgálhassák a valamikor sejteknek, vérereknek és idegeknek otthont adó üregeket. Ezek sűrűsége és elrendeződése gyorsan gyarapodó élőlényről árulkodott, emellett csontregenerálódásra utaló bizonyítékot is találtak, ami szerintük aktív életmódot és gyors anyagcserét sugall.
A fészekhagyó állatok között megtalálható a legtöbb gyík, kígyó és hüllő, bizonyos madárfajok, illetve néhány nagy testű emlős, köztük a gnú. A szerzők szerint az ilyen utódok maguk is elkerülhetik a ragadozókat, emellett jóval kisebb az esélye az egész fészekalja ilyen módú pusztulásának.
