Casus

Schmitt Pál plágiumbotrányához hasonló ügyet – ha igaz, amit a hvg.hu állít – egy köztársasági elnök nem nagyon élhet túl. Akár lemond, akár nem, politikai karrierje halálos sebet kap, működése ellehetetlenül. Meggyőződésem, hogy a magyar államfő számára – akinek hivatala az újság állításait ugyan visszautasította, de eddig érdemben nem cáfolta – a leghelyesebb lépés a távozás lenne, ezzel megóvhatna még valamennyit saját arcából és hivatala tekintélyéből. Sokan azt gondolják, hogy a végtelenül lojális elnök lemondása már csak Fidesz hatalmi érdekei miatt sem történhet meg. De vajon igaz ez?

Nem, nem arra gondolok, amit többen állítanak, hogy az államfő számára kínos ügyet maga a Fidesz hozta elő, mert változást szeretne az elnöki poszton. Ha nem romlott el a távirányító kikapcsoló gombja, a Fidesznek minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy – ha egyáltalán van ilyen politikai szándék – a háttérben megkérje Schmitt Pált a lemondó nyilatkozat aláírására. Ehhez nem kell egy olyan ügy, amely a jelölő párt és a jelölő kormányfő számára is felettébb ártalmas, kellemetlen. Szinte biztosra vehető, hogy ez a forgatókönyv kizárható: a Fidesz egészen biztosan nem érdekelt abban, hogy ilyen módon váljon üressé az elnöki szék.

Fontos látnunk azt is, hogy egy ilyen botránynak a politikai elitben nagyobb a hatása, mint a széles közvéleményben. A választók természetesen érzékenyebbek a lopás és csalás klasszikus eseteire, de a döntően egyetemet végzett, a fokozatszerzés körülményeivel tisztában lévő szereplők világosan tudják, hogy mekkora botrány egy ilyen plágium. Biztos vagyok abban, hogy a Fidesz vezetői, tanácsadói és értelmiségi támogatói számára ebben az ügyben sokkal kevesebb a mentő körülmény, mintha ez egy más természetű politikai támadás lenne. Tapasztalataim szerint a konzervatív, jobboldali véleményvezérek számára is pont annyira védhetetlen az ügy, mint bármilyen más világnézetű kollégáiknak.

Nem tartom véletlennek tehát, hogy a Fidesz a botrány kirobbanása óta egyelőre nem nyilvánult meg – csak néhány képviselője mondott ezt-azt. Az elvi-morális véleményükben nem kételkedem, a kérdés csak az, hogy hatalmi-politikai szempontokból ez az álláspont nyilvánosan vállalható-e. Nem kérdés, hogy maga az ügy árt és ártalmas a kormánynak, az azonban már vitathatóbb, mérlegelés tárgyát képezheti, hogy a botrány kirobbanása után – tehát: ha már szándékuk ellenére előkerült - mi lenne jobb, hasznosabb a Fidesznek. Márpedig ez a gondolkodás döntő lehet: ha a Fidesz megvonja a bizalmat, Schmitt Pál biztosan távozik.

A lemondás kínos, kellemetlen, politikai ára van. Észre kell azonban vennünk, hogy lehet akár haszna is a kormányoldal számára: egyrészt megszabadul a botrány miatt teherré vált politikustól, másrészt pozitív példát mutat („következmény”) és harmadrészt – ez lenne a legfontosabb és politikai szempontból talán legerősebb érvem – további két évvel meghosszabbítja a mostani kétharmad általa választott államfő mandátumát. Azaz: nem 2015-ben, a következő parlamenti ciklus elején, hanem 2017-ben, a ciklus vége felé érne csak véget a Fidesz-KDNP által választott elnök hivatali ideje. Ha 2014-ben esetleg kormányváltás lenne, ennek azért komoly jelentősége lehet.

Szerintem ez elég súlyos érv ahhoz, hogy a Fidesz – ismétlem: ha már így alakult – erősen elgondolkozzon...