A propagandista halála - Raskin és a rádió

Ne röstellje a kedves olvasó, ha még sohasem hallott a náci diktátor druszájáról, a mindössze negyven évet élt Adolf Raskinról. A századfordulón, 1900-ban Kölnben világra jött fiú a dómváros reálgimnáziumának látogatása után, 1918-ban rövid időre belekóstolt az első világháború „diszkrét bájába” is.

A pedagógusi jövőről álmodozó ifjú végül zsurnaliszta lett. Egyetemistaként zenetudományi, művészettörténeti és germanisztikai előadásokat éppúgy hallgatott, mint filozófiai s pszichológiai szemesztereket. Színháztudományi ismereteit a húszas évek weimari köztársaságában aztán kritikusként, újságíróként kamatoztatta. 1924-től a gazdasági világválság kirobbanásáig a Saarbrücker Zeitung szerkesztőjeként dolgozott. Azután 1933-ig Essenben a tartományi újság kultúrpolitikai rovatvezetője lett, amikor jött Adolf Hitler, a drusza...

Náci katapult

Adolf Raskin – remek időzítéssel – ’33-ban nyergelt át az írott sajtóról az akkor fénykorát élő új médiumra, a rádióra. Kezdetben a kölni Westdeutsche Rundfunk szórakoztató – zenei, irodalmi stb. – programjáért felelt. Az adásait a már-már a mai DJ-k lemezbejátszásaival ötvöző Raskin tehetségére felfigyelt Berlin gauleitere, Joseph Goebbels is. A propagandaminiszter a Majna menti Frankfurtban osztott szerepet a tehetséges, felkapaszkodni vágyó fiatalemberre. 1935 tavaszától a Saar-vidéki birodalmi rádióadó megszervezése lett Raskin fő feladata. Később a saarbrückeni birodalmi adások első intendánsa lett.

Berlinbe 1937-ben röpítette őt a náci katapult.

A propagandista szerteágazó feladatköréhez tartozott a külföldre irányuló birodalmi rádióadások ügye, a német rövidhullámú program intendánsi munkája és az akkor még gyermekcipőben járó televíziózás témaköre.

Goebbels egy ínyenceknek való titkos megbízással is meglepte: neki kellett felügyelnie a francia és az angol hallgatóknak sugárzott, úgynevezett Clandestine-Sendert. Újfajta dezinformációs metódusok az éteren keresztül! Ausztria 1938-as bekebelezését követően Bécsben Raskin különleges megbízottként gondoskodott arról, hogy az osztrák rádió a hitleri birodalom Rundfunkjának leányvállalatává kezesedjék.

A furcsa háború

Adolf Raskin irányításával az öreg kontinensen belül és kívül tizenkét nyelven jutott el a náci propaganda Afrikába, Ázsiába, továbbá Amerika északi és déli felébe a harmincas évek végén. Zeesenben volt a külföldi adások titkos központja. A célországok eltérő időzónái miatt éjjel-nappal sürgés-forgás volt a Berlintől délre fekvő stúdiócentrumban. A „Radio Zeesen” – ellentétben a harmadik birodalom belföldi adóival – nem a propagandaminisztériumhoz tartozott, hanem a külügyhöz. Raskinnak és munkatársainak Kurt-Georg Kiesinger volt az összekötő tisztjük Ribbentrop Külügyi Hivatalával. Hitler (Molotovval is paktumozó) minisztere a bitófán végezte 1946-ban – beosztottja, a szintén lelkes NSDAP-tag Kiesinger húsz évvel később az NSZK harmadik kancellárja lett Bonnban...

A külföldre irányuló zeeseni náci adások közül az egyik legismertebb a legkurtább életű Radio Humanité volt, amely 1939 decemberétől 1940 nyaráig, a franciaországi fegyverszünet aláírásáig üzemelt. A szakemberek hetven esztendő múltán is a pszichológiai hadviselés magasiskolájaként emlegetik Raskin francia nyelvű programját. A tankok és a repülőgépek mellett a rádió volt tán a nácik legfontosabb eszköze a „furcsa háború” hónapjaiban. Persze a britek sem úszták meg a birodalmi szó(sz)t.

Az ultramodern propagandaeszköz, a televízió kifejlesztésére korai halála miatt nem maradt ideje Raskinnak. A szervezési és programkérdések felelőse 1940 novemberében Magyarországra és a Balkánra repülve életét vesztette Szászország fölött egy légiszerencsétlenségben. A Deutsche Wochen-schau (Német Heti Híradó) huszonnégy perces hírösszefoglalóban számolt be a mozikban november 20-án az amszterdami nácik felvonulásáról, a szovjet és a német külügyminiszter, Molotov és Ribbentrop késő őszi találkozójáról, a norvégiai és hollandiai német katonasírokról és dr. Adolf Raskin berlini gyászszertartásáról a Haus der Rundfunksban.