A lovak sohasem hazudnak...

Korábban mindig azt hallottam, kevés lovaglóleckém során, hogy a lovakkal dominánsan kell viselkedni, azaz a lovasnak kell mindig az akaratát érvényesítenie.

Voltaképp Péter is ezt tette Dollárral, mégis egészen másképp... Ők ketten sokkal inkább tűntek társaknak, akik a feltétlen bizalom elve alapján összehangolt kommunikációt folytatva működnek együtt. Ahogy néztem harmonikus kettősüket, kezdtem megsejteni, hogyan működhet a ló, s miért válhat kitűnő terápiás partnerré...

Péter valójában fogathajtást tanít, az ország egyik legrégebbi lovas szakiskolájába, mégis fontosnak tartja, hogy a tanítványai, mielőtt kézbe veszik a hajtószárakat, először tanuljanak meg a lovak fejével gondolkodni. A lovak ugyanis roppant empatikus, szociális lények, s bár menekülő állatok, megdöbbentő rugalmassággal képesek alkalmazkodni. Csordaállatként a társakhoz való idomulás a túlélést jelenthette számukra. Éppen emiatt tudnak rendkívüli hatékonysággal együttműködni az emberekkel, legyen az illető akár gyermek, akár deviáns kamasz, akár fogyatékkal élő, beteg, autista személy.

Péter tanárként gyakorta tapasztalja, ahogy a lovas szakképzőbe érkező,esetenként problémás tinédzserek is megszelídülnek, megnyugszanak, vagy éppen kinyílnak, magabiztossá válnak a lovakkal való közös munka során.

Először is a felelősségérzetüket erősíti az, hogy gondoskodniuk kell az állatokról. Tény, hogy ez azt is jelenti, hogy kemény fizikai munkával kell ellátniuk az állatokat, ám Péter szerint nem szabad hagyni, hogy ebbe belefásuljanak. Ha munka után a lovakkal nap, mint nap az ő „nyelvükön” kommunikálva új tapasztalatot szerezhetnek, a feladat és a tanulás élménnyé válik.

Ebben a „kalandban” a tanár a társat, a ló pedig mindig a biztos pontot jelenti. Négylábú barátaik ugyanis nemcsak empatikusak, hanem egyenesek is. Lételemük a kapcsolat, szükségük van rá, hogy minden új „csordatag” esetében tisztázzák a hiearchiaviszonyokat és megélhessék a kötődési igényüket. Ez a megbízhatóság valóságos gyógyszer azok számára, akik érzelmi világukban vagy önértékelésükben bizonytalanok.

A stabilitás nem csak azért alakul ki, mert kiszámíthatóak a négylábúak reakciói, hanem mert a gyerekek megtapasztalhatják, hogy tőlük is ezt a fajta nyílt és egyenes kommunikációt várja az állat. Péter munkája és oktatói tevékenysége során is a lovak „működéséből” indul ki, ezt kell összhangba hozni a lovas, vagy hajtó elvárásaival. Ez a szemlélet nem új találmány, a régebbi korok sikeres lovas emberei is a gyakorlatból – sokszor ösztönösen – tanulták meg a lovak nyelvét, igaz ehhez egy élet tapasztalata kellett.

Ma erre kidolgozott, rendszerezett metódusok vannak, mint például a természetes lókiképzés. Ezzel biztonsággal megtanulható a lovak nyelve. „Ha ezt használod mindenféle kikötőszár nélkül egy láthatatlan kötelék alakul ki közted és négylábú barátod között.” – vallja Péter és mesélni kezd egy olyan újszerű terápiáról, amely egy bécsi klinikán már 2000 óta valósággá vált. Az ott alkalmazott „equoterápia” felülmúlja minden romantikus elképzelésünket. Hazánkban is elismert módszernek számít a hagyományos lovasterápia, amely eredményesen kezeli a motorikus, érzékelési, sőt tanulási zavarokat.

Ebben a metodikában az az újszerű, hogy a lovak valóságos, tudatos terapeuták, akik képesek megtanulni az emberek testbeszédét, sőt a mozgások által kifejezett érzelmeket, képesek a finom izomtónus-változásokból a tudattalan érzelmi reakciókat érzékelni. Ezzel, magasan felülmúlják az átlagemberek metakommunikációs készségeit. Ami pedig végképp szembemegy a hagyományos szemlélettel, az az, hogy az equoterápia a lovaktól nem passzív engedelmességet, hanem aktív kíváncsiságot, sőt kezdeményezőkészséget vár el.

Ezek a lovak nem csak a mozgásszervi fogyatékosságot képesek rugalmasan kezelni, de a sajátjuktól eltérő emberi érzelmi reakciókat is! Ezért meglepő hatékonysággal képesek közreműködni a súlyos traumán átesett gyermekek pszichoterápiájában, ahol a lovak gyakorlatilag „szakértő közvetítők” a páciens és a terapeuta között. Érdekes módon a krízis okozta némaságot, kommunikációs blokkot is könnyebb a lovakkal történő metakommunikáció, kapcsolat során feloldani.

Péter saját tapasztalatai is alátámasztják a lovak hihetetlen problémamegoldó képességeit, hiszen a lovardában a mindennapi problémák, viselkedési zavarok, személyiségbeli konfliktusok rendre felszínre kerülnek. Ezek megoldásában nagy segítségére van a fiataloknak a lovakkal való munkában elsajátított egyértelmű kommunikáció. Az állatok szokatlan koncentrációra, figyelemösszpontosításra képesek, de maguk is igénylik az egyértelmű kommunikációt partnerüktől. Így a feladat megoldása közös munkát jelent, mely, ha sikerül, az mindkettőjük számára megerősítő sikerélmény. Nincs másról szó, mint hogy egyfajta „tükröt” tart a ló az ember elé, amelybe a siker érdekében előbb-utóbb minden lovasnak bele kell néznie. Mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tanítványok egyszer magabiztos, kiegyensúlyozott, tartással és kellő önfegyelemmel bíró lovasokká felnőttekké váljanak.

Péter igyekszik mindenhol képviselni ezt a szemléletet. Vallja, hogy a keze alatt tanuló majdani lovas szakembereket az életre kell felkészíteni, tehát szükségük van a minél szélesebb szakmai látókörre. A magyar lovas hagyományok ápolása mellett nyitottnak kell lenniük az új trendek, hasznos módszerek befogadására, alkalmazására is. Másrészt meggyőződése, hogy a lovak szempontjából eredményesebben működhet, ha kedves négylábúink „baráti játékként”, nem pedig taposómalomként élhetik meg a közös munkát. Az equoterapeuta lovak példája is bizonyítja, hogy csak akkor és addig lehetnek sikeresek, amíg maguk is örömüket lelik az emberrel való kommunikációban. Márpedig e tétel megrendítő bizonyosság arról, hogy e csodálatos állatok alapvetően szeretik az embereket, élvezik a velünk való kapcsolatot, mi több, „metaszinten” sokszor jobban értenek és éreznek minket, mint mi saját magunk...