A kardfogú tigrisek sorsára juthat az oroszlán
A kutatók szemügyre vették, hogy a jégkorszaki kihalási trendek alkalmazhatóak-e a ma élő nagymacskafajok állományaira, ehhez az új globális adatbázist, a FelidDIET-et használták fel.
Hét nagymacskafaj kihalásának okait vizsgálták a jégkorszakra visszamenően: a kardfogúak négy faját, a barlangi és az amerikai oroszlánt, valamint az északi-amerikai gepárdot.
Felfedezték, hogy ha ezek az állatok ma élnének, kedvelt zsákmányfajaiknak átlagosan csak 25 százalékát találnák meg korábbi természetes lakókörzetükben, mivel a többség kihalt, részben az emberi eredetű tényezők miatt. Úgy vélik, hogy a zsákmányfajok nagyarányú eltűnése járult hozzá leginkább eme nagymacskák kipusztulásához.
A csapat az adatbázissal azt is megvizsgálta, hogy hasonló hanyatlás a jelenlegi zsákmányfajok elérhetőségében megpecsételné-e a világ néhány jól ismert nagymacskájának sorsát. Eredményeik szerint, ha a jelenleg fenyegetett és hanyatlóban lévő zsákmányfajok összessége eltűnne a macskák lakókörzetében, az afrikai oroszlánok táplálékának csupán 39, míg a borneói ködfoltos párducénak alig 37 százaléka maradna fenn.
Aggasztó módon úgy hiszik, ha a zsákmányfajok hanyatlási trendje folytatódik, ez a két nagymacskafaj különösen veszélybe kerül. Jelentésük szerint a zsákmányfajok sokfélesége a tigris, a leopárd és a gepárd lakókörzetében eme macskákat is veszélybe sodorja. A nagymacskák a szerzők következtetései szerint ugyanazon kihívásokkal és táplálék-csökkenéssel néznek ma szembe, mint őseik.
A vizsgálatról az Ecography folyóiratban számoltak be.
(Forrás: hirado.hu)
