A hercegprímás árnyékában, az ÁVH börtönében

- 1951. június 28-án a Legfelsőbb Bíróság Grősz Józsefet 15 évi, vádlott-társait 8–13 évi börtönbüntetésre ítélte „népellenes bűnökért, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésért”. Holott 1950. augusztus 30-án aláírta a kommunista hatalom és az egyház közötti egyezséget, amely teljes állami ellenőrzés alá vonta a magyarországi papság működését. Ennek ellenére elítélték. Miért?

– Az ötvenes évek elején három olyan bírósági eljárás is volt, amelyben két személy neve mindig együtt említődött az ÁVH berkeiben. A Kádár János és társai elleni pert úgy aposztrofálták az államvédelmisek, hogy a Rajk–Brankov-ügy le nem leplezett része. A kivégzésekkel zárult és tábornokperként elhíresült, Sólyom László és társai elleni eljárásra mindig azt mondták: a Pálffy György és társai ügy le nem leplezett része. A Grősz-pert pedig úgy könyvelték el: a Mindszenty-ügy „maradéka”. Itt jön elő a „corpus delicti”, amely magyarázatot ad arra, hogy az a Grősz József, aki alapjaiban ugyanúgy legitimista gondolkodású volt, mint a bíboros, ugyanúgy nem szerette a kommunistákat meg a szocialistákat, vajon miért írta alá az egyházra évtizedekig átkot jelentő „behódoló” nyilatkozatot. Azért, mert zsarolható volt 1948. december 27-étől.

- Vagyis egy nappal az esztergomi érsek letartóztatását követően. Mire gondol?

– Ebben a katolikus egyház számára rendkívül kritikus időszakban, a főpap letartóztatását követően „vallomásokat” vesznek fel a prímás már korábban őrizetbe vett személyi titkárával. És Zakar András terhelően nyilatkozik Shvoy Lajos székesfehérvári püspökről, Pétery (Petró) József váci püspökről, Dudás Józsefről, a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye püspökéről és Grősz József kalocsai érsekről. Az írásban rögzített gyanúsítások szerint Grősz és a többiek 1945-től folyamatosan deviza-bűncselekményeket követtek el. Az akkor hatályos rögtönbíráskodás alapján ezért halálbüntetés járt. Az egyházi titoktartás alól feloldozott, az államvédelmis kihallgatók által vallomásra bírt Zakar személyesen, aláírásával igazolja mindezt. Azaz a politikai rendőrség olyan „aduval” rendelkezett, hogy az érintettek közül bárkit bármikor letartóztathat. Napokon belül terhelő jegyzőkönyveket vettek fel a beidézett főpapokkal, kivéve Grőszt! Valójában már a Mindszenty-ügyben odaültethették volna mindhármukat a hercegprímás mellé a vádlottak padjára – Zakar szavai és a velük készült, általuk aláírt jegyzőkönyvek alapján. És mindegyikőjüket, beleértve a prímást, halálra lehetett volna ítélni az akkor hatályos jogszabályok alapján.

- De ez nem történt meg. A gőzhengerként támadó Rákosi terve futott zátonyra, vagy taktikai manőver volt az időhúzás?

– Meggyőződésem szerint az volt a cél, hogy mindenképpen szülessen egy olyan szituáció a római katolikus egyházzal, amely végül a lépésről lépésre történő felszámolást lehetővé teszi. Ráadásul egy olyan legitim főpap írja alá az okmányt, aki akkor éppen – a börtönbe zárt Mindszenty akadályoztatása miatt – haláláig a püspöki kar elnöke volt.

- És ekkor bekövetkezett a várva várt fordulat...

– Egy Bozsik Pál nevű, remetekertvárosi plébánost felhasználva meghúzzák azt a szálat, amely a Mindszenty-ügytől 1951-ben elvezet Grősz József és társai törvénysértő peréhez. Illetve e büntetőeljárás terebélyes holdudvarához, amely több embert érint, mint a Magyar Testvéri Közösség tagjaival szembeni, évekkel korábbi per. És azzal a különbséggel is, hogy 1951-ben sokkal nagyobb a kivégzettek száma.

- Hatvan éve zajlott le a per, Grőszt 15 évre ítélték. 1955-ben házi őrizetbe helyezik, ’56 májusában szabadul. Az ügyből sok mellékszál ágazott ki, s a Mindszenty-perrel ellentétben rengeteg halálos ítéletet szabott ki a bíróság.

– Nemcsak sok halálos ítélet született, de végre is hajtották őket. Ha valakit első, majd másodfokon is halálra ítélnek, végül azonban a népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesíti, akkor azt lehet mondani, végigvitték a koreográfiát. Itt viszont eltértek az úzustól, és csaknem harminc embert, akik soha semmit nem követtek el, hóhérkézre juttattak. Mert csak úgy belekeveredtek. Illetve belekeverték őket. Ebből a szempontból a legdöbbenetesebb Friedrich István 1919-es miniszterelnöknek és társainak a (mellék)pere. Jól illusztrálja a rendszer működését. Friedrichet azzal vádolták: azért szőtt összeesküvést az államrend megdöntésére, hogy egy új kormányt juttasson hatalomra. Az új kabinetnek lett volna új belügyminisztere, külügyminisztere stb. De nyilvánvaló, ha egy koncepciós perben valaki egy tervezett kormány jövendőbeli belügyminisztereként ül a vádlottak padján, akkor ő a legfontosabb államhatalmi funkciók egyikét betöltő személy, tehát mindenképpen halálra kell ítélni, és ki is kell végezni. Vagyis az a dr. Sótonyi Gábor, korábbi köztisztviselő, aki semmiféle bűncselekményt nem követett el, csak azért lett halálra ítélve, mert olyan komoly funkció a belügyminiszterség, hogy ezért ki is kell végezni.

- Miként úszta meg Grősz a kötelet?

– Ha Mindszentyt nem ítélték halálra, őt sem lehetett ezzel sújtani.

- Amikor 1956. május 12-én végérvényesen szabadlábra helyezik, Mindszenty még mindig rabságban, felkelők szabadítják ki a felsőpetényi házi őrizetből, majd kísérik Rétságról Budapestre október legvégén. Aztán november
4-én megkezdődött a bíboros másfél évtizedig tartó belső száműzetése az amerikai követségen. Nem is találkozott Grősszel? Nem számoltak el egymással?

– Közben akad egy időszak, amikor együtt raboskodnak Püspökszent-
lászlón.

- Szabadulása után Grősz újra elfoglalhatta az érseki széket, s csak öt év múlva, 1961-ben hal meg. Kimazsolázható-e a Mindszenty-dokumentumokból, a levelezésből, titkos feljegyzésekből, hogy megneheztelt volna Grőszre, mert a „háta mögött” írta alá az állammal kötött paktumot?

– Mindszentyre vonatkozóan csak töredék iratok maradtak fenn 1949-es letartóztatását követően. Ezeket inkább mások írják vele kapcsolatban, másokat hallgatnak ki reá nézve terhelőleg. Illetve azok nyilatkoznak meg róla, akikkel élete folyamán kapcsolatba került. Az általa készített iratok, feljegyzések s a vele kapcsolatos operatív iratok, amelyeket az egykori büntetés-végrehajtás kezelésében őriztek, fellelhetők voltak 1989-ig. Akkor azonban a Németh-kormány igazságügyi minisztere, Kulcsár Kálmán magához kérette őket. Azóta nem tudni a sorsukról.

- Amikor szerzőtársával, a bencés Somorjai Ádámmal összeállították az 1400 oldalas, forrásértékű dokumentumkötetüket 2008-ban, majd az újabbat 2010-ben, számos még mindig elsüllyesztett irathagyatékot is nélkülözniük kellett?

– 1950 és 1955 között szinte nincs Mindszentytől származó hozzáférhető irat. Viszont átnéztük a Washingtonban őrzött anyagot. Ádám a minap tért vissza a Vatikánba, hozzájutott az egymást váltó amerikai elnökök Mindszentyvel kapcsolatos dokumentumaihoz. Ám nincs köztük olyasmi, ami arra vonatkozna, hogy Grősz és közte konfliktus támadt volna.