Gáspár Sándor megdöbbentő dolgot állít Eperjes Károlyról: Megijedt, ki fog égni, nincsenek barátai
Gáspár Sándor úgy érzi, ő és Eperjes Károly nem barátok.
Gáspár Sándor a Szavakon túl című műsorban Kadarkai Endre vendége volt a héten, és a beszélgetésben szóba került a 67 éves színész válása Bánsági Ildikótól, illetve beszélt egykori barátja-színészkollégája, Eperjes Károly karrierjéről is.
Gáspár Sándor a következőképpen méltatta Eperjes Károly filmjeit:
„ez egy páratlan első húsz év ezen a pályán olyan filmekkel, amelyek közül legalább 6-8 világszint. Őrületes energiák. De ezek az energiák átkonvertálódtak egy más megközelítésbe, a színháznak vagy a művészetnek egy másfajta képviseletébe.”
Gáspár Sándor szerint Eperjes Károly karrierje a következőképpen változott meg az évek során, amint a szavait a Story.hu is idézi:
„azt lehet látni, hogy egy kivételes, nagy formátumú ember hogyan tudja elveszteni az alkotói közét. Az ő esetében ez egy önvédelmi reakció volt, mert olyan energiákkal dolgozott, hogy megijedt, ki fog égni. Fontosabb volt számára biztonság, és átment a másik oldalra. Ő lett, aki adja az instrukciókat, és nem az, aki kapja.”
A saját, személyes kapcsolatukról a következőket mondja azok után, hogy korábban többször is dolgoztak együtt, többek között az 1991-es Csapd le csacsi! című filmben, amiben a fenti jelent szerepel. Most Gáspár Sándor a következőket mondja Eperjes Károllyal való viszonyáról:
„nem vagyunk barátok. Sokat beszél a barátságról, engem is meg szokott említeni. Ő egy magányos, magának való, zárkózott ember. De neki nincsenek barátai. Szeretné, biztos vagyok benne, de ő egy más alkat.”
Alább lehet megnézni a teljes interjút.
Ezekről a bizonyos évekről, amikor a kiégés közelébe került, egyébként maga Eperjes Károly is beszélt nemrég. A Hogy volt? című műsorban a következőképpen fogalmazott annak a sztorinak a kapcsán, amikor egy híres filmrendező kábítószert akart neki adni:
„volt olyan filmfesztivál, híres filmfesztivál, nyugati, ahol egy filmrendező úgy gratulált nekem, hogy »Charlie, wonderful, great!«, és egy szalfettában egy pittkrétaszerű valami volt. Mutatom a rendezőnek, mondom, figyelj ide, hogy szeretett a Jóisten, hogy ő tudja, hogy képzőművésznek készülte, pittkrétát adott a premieren. »Hülye, rakd el, hasis! Hülye, rakd el, hasis!« A környezetem abból élt. Kétszer voltam a pokol kapujában, mert a siker démona elvitt. A siker démonából ’92-ben kijöttem, akkor már nem volt se drog, sem... Én értem a mostani... akkori én korosztályom színészeit, szoktam is odamenni hozzájuk, akár jobboldali, akár baloldali, hogy »figyelj magadra, ha így folytatod, belehalsz. Én ugyanebben voltam. Találj vissza a gyermeki alapokhoz, mert ha nem, belehalsz!«”
– így emlékszik vissza Eperjes Károly arra, amikor egy nyugati filmrendező egy filmfesztiválon a gratuláció mellé kábítószert adott neki.
(Kiemelt kép: Médiaklikk/Hogy volt?)