Csernus Imre a sztrókjáról beszélt: Éreztem, hogy lebénult a lábam meg a jobb kezem

Csernus Imre elmesélte, hogyan élte meg a sztrókot.

2025. március 25., 08:58

Szerző:

Csernus Imre a sztrókjáról beszélt: Éreztem, hogy lebénult a lábam meg a jobb kezem

Csernus Imre írt egy újabb könyvet, ennek az a címe, hogy Oroszlánok és farkasok. Az országszerte ismert, de pszichiáterként már nem praktizáló szakember ennek apropóján adott interjút az Index című kiadványnak.

Csernus Imre nem ijedt meg a sztróktól

Csernus Imre tavaly kapott sztrókot, és a könyvében is azt írja az eseményről, hogy közben is azt érezte, hogy nem lehet semmi baja. Mint mondja, félelem helyett inkább kíváncsiságot érzett, hogy mi fog történni.

„A sztróknál éreztem, hogy lebénult a lábam meg a jobb kezem. [...] Nem volt bennem semmilyen bűntudat semmivel kapcsolatosan, semmilyen hiány vagy ezekből származó frusztráció. Már nagyon régóta csak azt teszem, amiben hiszek. De akkor ami a csövön kifér... Ha most vége lenne, az utolsó gondolatom az volna, hogy éltem”

– így foglalja össze Csernus Imre, hogy mit érzett, mire gondolt a sztrók közben. Hozzáteszi a következőket is:

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
„Emlékszem a jelenetre, amikor beültettek a mentőautóba, és az egyik kanyarban nem tudtam tartani a karomat. Megfogtam, visszatettem a karfára. A karom működik, tehát van dolgom.”

Csernus Imre azt mondja, korábban azt hitte, hogy a teste is ugyanolyan erős, mint az elméje, de ennek az élménynek a hatására el kellett fogadnia, hogy ez (már) nincs így.

Ilyen a sztrók

Schobert Norbert 2021 óta kétszer is átesett sztrókon – érdekes a fentiekkel összehasonlítani, hogy ő hogyan számolt be a saját tapasztalatairól a Blikk számára. Bár Schobert Norbert sikeresen felépült, pár hónappal ezelőtt az mondta, hogy maradtak nyomai a sztróknak a mozgásában és az agyában, ezekkel azóta már megtanult együtt élni:

„Amikor két éve jött az újabb agyi elzáródás, akkor az agyamnak egy része elpusztult. Pontosítva, a bal agyféltekémben egy diónyi rész elhalt. Sokáig memóriazavarom is volt, de ez idővel magától helyreállt, ahogyan a mozgásom is. A gondolataim ugyanolyan élesek és gyorsak, mint eddig, a beszédem viszont lelassult. Napközben nincs nagyon gondom, de estére már elfáradok, és akkor bizony szokott akadozni. Régen, ha esténként megittam 1-2 pohár bort vagy viszkit, felélénkültem és még folyékonyabban beszéltem. Ez azonban mára megváltozott. Ha csak egy pohár bort is fogyasztok, alig tudok beszélni, ezért manapság ritkán italozom, és akkor is legfeljebb egy pohárral.”

(Kiemelt kép: 168.hu/Merész Márton)

A rovat további cikkei