Kulka János szerint ezért nem értik az emberek a sztrókot, ezért nem okultak az ő példájából sem

Kulka János egy friss interjúban azt mondja, nem érzi úgy, hogy az ő példáján keresztül az emberek jobban megértették volna a sztrókot.

2024. november 6., 11:05

Szerző:

Kulka János szerint ezért nem értik az emberek a sztrókot, ezért nem okultak az ő példájából sem

Kulka János látható a Nők lapja friss számának a címoldalán, méghozzá abból az apropóból, hogy könyv született az életéről, Kulka címmel. Az interjúban sokat elárul a könyv készülésének időszakáról, illetve a szerzőről, Gyárfás Dorka újságíróról is.

Kulka János szégyelli magát, az emberek távolodnak tőle

2016-os sztrókja után sokáig igen aggasztó hírek érkeztek Kulka Jánosról: hosszú ideig depressziós volt. Azóta jobban van, de mégis igen elgondolkodtató-elszomorító részleteket is tartalmaz az alábbi interjú. Három kérdéssel és az arra adott válaszokkal ajánljuk az ön figyelmébe a Nők lapja cikkét:

„– Szerinted többen megértik általad a sztrókot egy kicsit jobban?
– Nem! Félnek. A Kulka sztrókos. Nem tudnak vele mit kezdeni. Félnek, ösztönösen távolodnak.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
– Talán mert a képükbe tolod az elmúlást, és azt nem szeretik.
– Igen. Ötvenezer ember kap sztrókot évente. Fiatalok, középkorúak. Titkolják.
– Nagyon sokszor szerepel a könyvben, hogy szégyelled magad. Ezt kívülről nehéz érteni.
– Nagyon szégyellem magam. Elbújok az emberek elől. Legszívesebben otthon lennék a kutyámmal. Tényleg.”

Az interjúban szóba kerül Kulka János új szerepe, a Halál Velence monodráma, amit a Jurányiban ad elő a nemzet színésze dialógus nélkül. Kulka János azt mondja, szeret a Jurányiba járni, ahol senkit nem ismer, de mindenki nagyon kedves vele. A darabról szól az RTL Fókusz című műsorának alábbi, októberi riportja.

Kulka: nem szokványos színész-könyv

Érdemes egyébként beleolvasni a Kulka című könyv ajánlójába. A hétfőn megjelent kötetről így ír a Corvina kiadó:

„Nem szokványos színész-könyv ez: inkább egy ember portréja. Egy olyan emberé, aki megjárta a halált, visszajött onnan, de sok mindent elveszített. Nem tud többé sportolni, főzni, monológokat vagy verseket mondani, nem beszél már angolul vagy franciául (bár a kiejtése egy-egy mondatra is tökéletes), nehezen jár és állandó fájdalom gyötri. Számos olyan dolgot hagyott hátra, ami a korábbi életének fontos része és örömforrása volt. Hiányokkal él, de nem sír vissza semmit. Most mégis elindulunk vele hátrafelé. Felkeressük az élete fontos helyszíneit, elvisszük magunkkal a barátait, és ránézünk az egészre. Megvizsgáljuk, mi formálta, mi marad belőle, mi az, ami igazán fontos.”

(Kiemelt kép: RTL.hu/Fókusz)

 

A rovat további cikkei