Cserhalmi György szívszorító nyilatkozata arról, hogy felesége elvesztése után ő maga is rákos lett: Mindent megtettem érte
Megjelent a Cserhalmi György életéről és pályájáról szóló könyv Csáki Judit tollából. A kötet címe: Nem lehet mindennap meghalni.
Cserhalmi György jövő februárban már 78 éves lesz. A nemzet színésze díjjal kitüntetett művész már csak a filmvásznon a nemzet színésze: jó hat éve nem állt színpadra. Csak hogy pályája néhány állomását emeljük ki: a '80-as években a Katona József színház alapítója és tagja volt, a '90-es években az Új Színházban dolgozott egészen addig, amíg Tarlós István Dörner Györgynek nem adta át az intézményt. 2010–2018 között pedig Cserhalmi György Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban játszott, de azóta nem szerepelt színpadon. Filmben viszont igen: feltűnik például Till Attila nemrég bemutatott filmjében, amelynek a címe az, hogy És mi van Tomival? Szóval van mire visszatekinteni Csáki Judit új könyvében.
Cserhalmi György felesége elvesztéséről
A most megjelent kötetből a Femina.hu idéz, többek között azt a részletet kiemelve, amelyben Cserhalmi György arról beszél, hogy miután a feleségét 2016-ban daganatos betegség következtében elvesztette, nála is rákot diagnosztizáltak: hasnyálmirigyrákja lett.
„Nagyjából tudom, mitől kaptam a rákot. Azért kaptam, mert mindent megtettem érte. Hát ez nyilvánvaló. Ittam, dohányoztam, mindent csináltam. És hát vannak kívánságai az embernek, amiket a Teremtő teljesít. Én mondtam, hogy szeretném megismerni azt a fájdalmat, amit a felségem átélt. A rákkal kapcsolatban. Őt a rák vitte el. Hát megkaptam. Úgy másfél évvel utána, igen. Tudom, hogy furcsán hangzik”
– emlékezik vissza Cserhalmi György.
Cserhalmi György konfliktusa
A könyv bemutatóján egyébként a kötet szerzője, Csáki Judit kérdezte Cserhalmi Györgyöt, aki az alább videón kiemelt részletben karrierjének egy fordulópontjára emlékezik vissza.
„Azt találtam mondani, hogy «Nem tehetek arról, hogy Magyarországon a lefúrt lábú színészet a divat». Hogy ez honnét jött...? Mert végtelenül bosszantott, hogy én beosztottam sportos ruhába, úgy mentem a színpadra próbálni, a többiek meg öltöny-nyakkendő. És mindig az volt, hogy jött valami kisebb akció, nem nagy dologról volt szó, és: «Premierre hozom.» Mit? Nyilván a balesetet vagy nem tudom... És persze soha nem jött semmi premierre, ugyanaz volt. Amikor ez elhangzott, persze kiváltott egy kellő utálatot, én se voltam büszke erre a mondatra, nagyon kivagyi mondat. De az a haszna megvolt, hogy hónapok alatt felkerültek a próbaruhák. És milyen érdekes, mindenkiről kiderült, hogy többre képes, mint amennyit mutat. És akkor egyszer csak megszületett a nézőtéren a rendezőtől is egy elvárás, ami sokkal nagyobb volt, mint az azt megelőző időben. Erre büszke vagyok”
– mondja a 78 éves színész az alább megtekinthető videóban.
(Kiemelt kép: az Open Books Publishing Instagramja)