Schäfer András kinyomtatja az ikonikus fotót
Münchenből hazafelé már tudott mosolyogni a német–magyar meccs könnyei után a válogatott középpályása.
Schäfer András, a válogatottba berobbanó középpályás a Nemzeti Sportnak adott interjút. A labdarúgó elmondta, Münchenből hazafelé, a repülőúton érzett először némi felszabadultságot.
„Amikor a többiekkel beszélgettünk arról, honnan hova jutottunk, felfogtam, hogy szép eredményt értünk el – a kiesés dacára. A srácokat hallgatva tudatosult bennem, három jó meccs van a hátunk mögött, ekkor már kicsit másként festett a világ. Más kérdés, hogy amikor egyedül maradtam, újra a szomorúság lett úrrá rajtam. Hiszen közel, nagyon közel voltunk ahhoz, hogy csodát tegyünk” – mondta a labdarúgó, aki azt is elárulta, nem sikerült fegyelmeznie magát, hogy ne sírjon a meccs végén.
A sportoló egyetért azzal, hogy a „halálcsoportban” elért eredményei győzelemmel érnek fel.
„Sokan aláírták volna a torna rajtja előtt, hogy a három meccsen két döntetlent érünk el, én nem tartoztam közéjük. Azért nem, mert láttam és tudtam, mire képes a csapat. Természetesen a földön jártam, mindvégig tisztában voltam az erőviszonyokkal, ahogyan azzal is, hogy szervezett, jó játékkal maradandót alkothatunk.” Schäfer András azt is elárulta, tavaly még álmodni se mert arról, hogy mindhárom Európa-bajnoki csoportmeccsen kezdőként lép pályára, sőt Németország ellen gólt is szerez, hiszen először még Dunaszerdahelyen kellett bizonyítania, hogy méltó a DAC mezhez.
A labdarúgó szerint olyan, mintha álmodná az utóbbi időket. „Ma már kilencszeres válogatott játékos vagyok, ráadásul a legutóbbi öt meccsen kezdő voltam, hármat végigjátszottam, és két gólt szereztem. Portugália, Franciaország, majd Németország ellen is kezdő lehettem. A Münchenben fejelt gólom csak a jéghegy csúcsát jelentette, jóllehet azonnal elcseréltem volna a továbbjutásra.” A labdarúgó azt is elárulta, szívébe zárta azt az ikonikus fényképet, amelyen könnyezik, Marco Rossi mosolyogva öleli magához. „Nagyon tetszik. A szüleimnek is, már mondták, hogy kinyomtatják, és kiteszik a falra. Még most is nehéz azokról a pillanatokról beszélnem… A meccs utáni »sokkban« a szövetségi kapitány odajött hozzám, igyekezett lelket önteni belém.
Annyit jegyzett meg, hogy legyek boldog és büszke, mert amit tettem, remek volt.
Akkor még nem tudott megvigasztalni, de idővel biztosan úgy érzek majd, ahogyan mondta” – nyilatkozta a DAC labdarúgója a Nemzeti Sportnak adott interjújában.
(Kiemelt kép: Schäfer András németek elleni gólja Fotó: KAI PFAFFENBACH AFP)
