Videoköltészet és palackposta

Egy időben – Stúdiólátogatások címmel nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Kilenc kortárs képzőművész alkotásait tekinthetjük meg, mindannyian külön teremben mutatják be legújabb műveiket. Az egyikük Rizmayer Péter, aki elhagyva Budapestet, egy erdélyi kistelepülésen él, videoinstallációinak főszereplői patakok és folyók.

2020. november 8., 10:05

Szerző:

Csobogó patak hangjai fogadják azt, aki a Műcsarnokban megnézi Rizmayer Péter festő- és videoművész kiállítását. Mintha másik dimenzióba lépnénk be, ahol mindent a víz ural. A sötét teremben falra vetített mozgóképeken egy fölfelé és lefelé egyaránt áramló folyó. Körben a monitorokon végtelenített „adásban” áradnak, csordogálnak, sebesen fodrozódnak a folyamok. Vajon ez ugyanaz a folyó, vagy mindegyik képernyőn más és más folyam iramlik? Első pillantásra nehéz megállapítani, csak a víz méltóságteljes, örök áramlását érzékeljük. S valljuk be, a modern képzőművészeti alkotásokhoz szokott közönség számára elég meghökkentő látványt nyújt az Ugyanaz a folyó című kiállítás. A műfaját sem könnyű meghatározni. Talán leginkább videoköltészetnek nevezhetnék. Mintha zen buddhista verseket olvasnánk, amelyeknek sorait a víz írja. Rizmayer Péter azt mondja, számára a víz az egyik legtitokzatosabb közeg, csupa ellentét és paradoxon. „A víz mindössze két elemből áll, mégis az egész életet jelenti. Nélküle nincs földi civilizáció. Életet ad, de pusztíthat is, lágy és könnyű, ugyanakkor a köveket is szétporlasztja. Jelképe az örök körforgásnak, amely összeköti a múltat a jelennel. A folyó folyton változik, mozog, és mégis ugyanaz.”

A művész életének állomásait is összeköti a víz. Budapesten született 1977-ben, Kőbánya-Kertvárosban, „szinte a házunk kertjén át folyt a Rákos-patak. A természet közelében éltünk, mégis abszolút pesti srácként nőttem föl”. Péter felmenői közt nem akadt művész, családjában ő lett az első diplomás értelmiségi. „Nagyon kreatív gyerek voltam, és sokszor ma is túlburjánzó, barokkos a képzeletem. Kiskoromtól rajzolgattam, például több száz cipőtervet. Később épületgépész szakközépiskolát végeztem. Tizennyolc éves korom után kezdtem igazából rajzolni, festeni tanulni, és csak negyedjére vettek fel a Képzőművészeti Egyetem festő szakára.”

Péter az egyetem mellett leginkább túrázni szeretett, mindig a természetben érezte otthon magát. 2007-ben diplomázott, festőként indult a pályája, hazai és külföldi csoportos, sőt egyéni kiállításai voltak. Ám mindinkább a videózás érdekelte. „Úgy láttam, a festészetben mindenki valami irányzathoz igazodik, és nehéz olyan témát találni, amire ne rakódott volna rá ezerféle jelentés. Olyasmit kerestem, ami még érintetlen, és ezt a természetben találtam meg. Ugyanakkor a technika is izgatott, úgy láttam, az emberek nehezebben tudnak ma már festményeket befogadni, mint videókat, vagy más digitális eszközökkel készített alkotásokat. Így jött az ötlet, hogy videoinstallációkat készítsek a természetben.”

Rizmayer Péter úgy véli, a művésznek nemcsak az a dolga, hogy ábrázolja a természetet, hanem hogy óvja is. A videó ebből a szempontból is optimális, hiszen a kamera semmilyen kárt nem okoz a környezetben. Évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy elhagyja Budapestet, és egy erdélyi kis településre, Árkosra költözött. Hajtotta a szerelem is, Péter társa erdélyi. „Árkoson van egy házunk, előtte fut össze két patak. Hegyek vesznek körül, minden este a naplementét nézzük.”

Persze nem minden ilyen idillikus ott, ugyanis munka alig akad. Rizmayer Péter restaurálásból él, templomfalakat renovál. Munkát főleg Magyarországon kap. Egy hónap alatt keres nálunk annyit, mint Erdélyben egy év alatt.

Hogy mit is jelent videokölteményeiben az egyszerre kétfelé áradó folyó, amely mint Jákob lajtorjája összeköti az eget és a földet? Szavakkal nehezen kódolható. A monitorok vizes képein feltűnik egy palack. Az üvegcse sodródik, üzenet is van benne. De hogy miről is szól az a palackposta, ki írta, és mit üzenhet nekünk, azt csakis önmagunkba tekintve lehet megfejteni. / Sándor Zsuzsanna