Valamit valamiért
„Tudomást szereztem arról, az elnök külföldi országot próbál rábírni arra, hogy beavatkozzon a jövő évi választási kampányba.” Az amerikai nemzetbiztonsági szervek egyik, eddig ismeretlen embere hivatali kötelességére hivatkozva jelentette ezt. Az ellenzékben lévő Demokrata Párt erre törvényhozási vizsgálatot indított, amely lehetővé teheti a republikánus elnök hivatalából való elmozdítását.
Volt már korábban is vizsgálat Donald Trump ellen, miután sok bizonyíték támasztotta alá, hogy az orosz titkosszolgálatok hackereik révén beavatkoztak a 2016-os elnökválasztási kampányba. A hamis híreknek, adatlopásoknak szerepe volt abban, hogy nem a demokrata Hillary Clinton, hanem – váratlanul – a posztra látványosan alkalmatlan republikánus Trump lett az elnök. Robert Mueller különleges ügyész majd két évig vizsgálódott. Jelentése megerősítette az orosz beavatkozást és azt is, hogy Trump – többek között a FBI vezetőjének leváltásával – akadályozta az ügy tisztázását. Nem tudta viszont a vizsgálat alátámasztani azt a vádat, hogy Trumpék együttműködtek az oroszokkal, jóllehet többeket, köztük az elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját, valamint ügyvédjét, aki beszámolt a washingtoni orosz nagykövettel folytatott bizalmas tárgyalásokról, Trump korábbi moszkvai ügyleteiről, elítélték.
Az elnök arról szónokolt, hogy mindenben tisztázták, majd támadott. Cél: a várható választási ellenfél, a demokrata Joe Biden lejáratása. Biden még alelnök volt Barack Obama oldalán, amikor fia éveken át egy vitatott hírű ukrán olajcég igazgatósági tagjaként húzott tekintélyes fizetést. Törvényt nem sértett, posztját utóbb fel is adta – de a vádaskodás nagy politikai hasznot ígért.
A gyakran ostobának vélt Trump rafinált. Számolt azzal, hogy nemzetközi intrikájához a külügyi apparátus nem fog segédkezni, ezért rábízta a dolgot ügyvédjére, Rudolph Giulianira, aki azt dobta be a nyilvánosságba, hogy Joe Biden el akart távolíttatni egy ukrán ügyészt, mert nyomozást rendelt el az alelnök fiához köthető cég ellen. Giuliani szerint azt is vizsgálni kellene, hogy nem az oroszok, hanem az ukránok állhattak a 2016-os elektronikus beavatkozások mögött. Az elnök jogi képviselőjének – New York korábbi, szebb napokat látott, egykoron megbecsült polgármesterének – mindkét híresztelése teljesen alaptalannak bizonyult.
Amikor Trump telefonon gratulált Volodimir Zelenszkijnek, Ukrajna új elnökének, egyúttal megkérte, „folytasson vizsgálatot korrupciós ügyekben”. A Zelenszkij májusi beiktatásán részt vevő amerikai küldöttség ezt diszkréten, de nyomatékosan megerősítette. Júliusi telefonbeszélgetésükben Trump immár „szívességet” kért partnerétől: derítse ki, hogy nem orosz, hanem ukrán hackerek voltak-e a 2016-os akciók mögött, valamint nézzenek már utána a Biden-ügynek. A Fehér Ház védett szerverre mentette a beszélgetés hangfelvételét, arról csak kivonatot tett közzé, a fenti, kényes részletek nélkül. Egyidejűleg felfüggesztették a már megszavazott, csaknem 400 millió dollár értékű katonai segély folyósítását Ukrajnának. Majd szó szerint egyik napról a másikra hazarendelték Marie Yovanovitchot, a kijevi amerikai nagykövetet.
A világ tévénézői a kongresszusi meghallgatáson ismerkedhettek meg vele, amikor a váratlanul kirúgott tekintélyes diplomata feltette a kérdést: „Hogyan mondhatott így csődöt a rendszerünk? Miként lehetséges, hogy korrupt külföldi érdekek szolgálatában manipulálják az Egyesült Államok kormányát?”
A manipuláció főszereplői közé tartozik több tanúvallomás szerint Mike Pompeo külügyminiszter, Mike Pence alelnök és Mick Mulvaney, a Fehér Ház kabinetfőnöke is. Ők nem tettek eleget az idézésnek a meghallgatásra, de mások, Trump tilalma ellenére, igen – és vallomásuk megsemmisítőnek bizonyult. Fiona Hill, aki a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsában az eurázsiai ügyek fő felelőse volt, fikciónak minősítette Trumpék gyanúját, hogy az ukránok álltak volna az elektronikus beavatkozás mögött. „Az oroszok voltak, egy külföldi hatalom, amely ártani akar nekünk – ők hozták gyanúba az ukránokat.”
Még nála is hatásosabb tanú volt Gordon Sondland. Egymillió dollárt adományozott Trump beiktatásának költségeire – jutalma az EU-nagyköveti állás volt. Erre kevéssé volt alkalmas, arra viszont igen, hogy Giuliani oldalán közreműködjék az ukrajnai akcióban. Most belátta, hogy tévedett, és – főnökei tilalma ellenére – kipakolt. Szerinte Trump egyértelműen jelezte Zelenszkijnek: akkor kapja meg a fegyvereket, és akkor fogadja őt, ha lépéseket tesz a Biden-ügyben. Trump ezt nagykövete előtt ugyan nem fogalmazta meg szó szerint így, de „valamennyiünk számára, akik a dologban részt vettünk, nyilvánvaló volt: valamit valamiért”.
Trump, aki nemrég még „remek embernek, nagy amerikainak” nevezte Sondlandet Twitter-bejegyzésében, most közölte: „alig ismerem ezt az embert”. Annak eskü alatt tett vallomásából egyetlen mondatot ragadott ki, miszerint kinevezettjének ő azt nem mondta, hogy pontosan mit és miért igényel, ezzel pedig az ügy szerinte lezárható.
„A dolog sokkal súlyosabb, mint egy harmadosztályú betörés, ez túlmegy mindenen, amit Richard Nixon tett” – summázta a meghallgatásokat a Watergate-ügyre célozva Adam Schiff, a hírszerzési bizottság elnöke, egykori államügyész. A szintén republikánus elnök 1973-as botrányában, amikor emberei betörtek a Demokrata Párt washingtoni irodájába, azzal védekezett: hivatali cselekedeteit nem vizsgálhatja a kormányzat másik ága. A törvényhozás azonban vizsgálta, és Nixon emberei kipakoltak. Az elnök, leváltását elkerülendő, magától távozott.
Ezt Donald Trumptól aligha várhatjuk, bár a rá nézve terhelő vallomásoknak még nincs vége. Az elnök váratlanul elbocsátotta John Boltont, nemzetbiztonsági főtanácsadóját, akinek ügyvédje jelezte: megbízójának „sok érdekes mondanivalója lehet”. Amint másoknak is, akár Amerikában, akár Ukrajnában. Bizonyosan nem volt jó ötlet, hogy a volt amerikai alelnök szenvedélybetegségeiről ismert fia Ukrajnába ment pénzt keresni, de ennél több nem történt. Egyébként az apa már nem szárnyal nagyon meggyőzően a demokrata párti elnökjelöltek versenyében. Egyik vetélytársa, Bernie Sanders joggal figyelmeztetett: „Ha továbbra is Trumpra fókuszálunk, elveszítjük a választást. A szociális kérdésekről, az éghajlatváltozásról kell beszélni!”
Aligha fognak rá hallgatni. A képviselőház demokrata többsége várhatóan megszavazza majd, hogy indítsanak eljárást Donald Trump elmozdítására. Az a szenátusban tartott „perrel” folytatódik, a Legfelsőbb Bíróság fejének elnökletével. Az alsóház tagjai képviselik a vádat, az elnök (aki már jelezte részvételét) és ügyvédei állnak a másik oldalon, míg a szenátus tagjai töltik be az esküdtszék szerepét: ők dönthetnek, kétharmados többséggel, az elnök elmozdítása mellett. Ehhez az kellene, hogy a száztagú, republikánus többségű testületben pártjából is húszan Trump ellen szavazzanak, ami valószínűtlen. Marad a demokrata pártiak számára a remény, hogy sok amerikai a jövő novemberi elnökválasztásig arra a következtetésre jut, ennek az embernek nem kellene még évekig a posztján maradnia. / Heltai András
