Színtelen képek, sivár hangulatok
Szeptember 21-től 24-ig eltűnnek a színek az Art+ Cinemában látható filmekből a 3F – Fekete-Fehér Filmek Fesztiválján. A filmeket az elmúlt évek nemzetközi fesztiváljai és a magyar mozikban futó sikeres alkotásokból válogatták. A szervezők elsődleges szempontnak tartották, hogy magyar alkotások is szerepeljenek a műsorban, így a Berlinálén debütáló és közönségdíjas 1945-öt is vetítik.
– Mindegyik film, amelyet műsorra tűztünk, értékes alkotás, nemcsak a képi megvalósításában, hanem mondanivalóját tekintve is – mondta Kalmanovics Balázs a 168 Órának.
Az eseményen látható lesz még a Ciro Guerra rendezte A kígyó ölelése, Jan-Ole Gerster Oh Boya és a Legjobb úton, amelyet Túri Bálint Márk készített.
Hogy miért forgatnak manapság fekete-fehér filmeket, annak sok oka lehet, ám az okok között az anyagi megfontolás biztosan nem szerepel. Míg régebben ez a technika volt az olcsóbb, ma már egyértelműen drágább választás a celluloid, amire ezeket a filmeket forgatják. Inkább a témát és a szereplők közérzetét tükrözi vissza sok esetben a színtelenség. Az Oh Boy esetében például nemzedékiközérzet-filmről beszélünk, a középpontban egy céltalanul bolyongó főszereplővel, akinek megállt az élete, nem tudja, merre tovább. Az 1945 esetében az alkotók többször elmondták, hogy 1945-ből minden vizuális emlékünk fekete-fehér, ezért is tartották fontosnak fekete-fehérben forgatni a filmet, hogy a kort ezáltal is megidézzék, illetve ez segít a nézőnek abban, hogy a történetre és magára a drámára figyeljen. Szerintük a színek csak lágyítottak volna a látottakon.
A fesztivál harmadik estéjén közönségtalálkozó lesz, amelyen a Legjobb úton stábja lesz jelen.
SZ. E.
