Válságban: mikor mondana le Orbán Viktor?

Még pár hete sem gondoltuk volna, hogy érdemes lehet ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni. Ám az elmúlt hetek fejleményei világossá tették, reálisan számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban Orbán Viktor akár le is mondhat a miniszterelnöki tisztségről.

De miért?

Amint arról az elmúlt napokban már többször írtunk, a magyar államháztartás könnyen olyan helyzetbe kerülhet, amikor az azonnali államcsőd vagy bankrendszer-megingás egyetlen alternatívája csak egy új IMF-hitel lehet. Ha ugyanis már nincs a saját kezünkben a sorsunk, hanem mint 2008 végén, az fenyeget, hogy Magyarország sorsáról „remegő kezű brókerek” döntenek, akkor bizony nincs más választásunk, mint a Valutaalap.

A Véleményvezérnek meggyőződése, hogy egy ilyen helyzetben Orbán Viktor mind hatalmi megfontolásokból, mind pedig a politikai hagyatékára való tekintettel inkább a lemondás mellett döntene.

A hatalmi szempontok

A hatalmi kérdés lényege a hitelesség megőrzésében rejlik. Orbán Viktor politikai hatalmának alapja, hogy a magyar szavazók egy számottevő része őt olyan vezetőnek látja, aki bizonyos ideálokat számukra hitelesen képvisel. A miniszterelnök ráadásul az elmúlt másfél évben még tovább is emelte a tétet, amikor gazdasági kérdéseket tett a nemzeti függetlenség és a hazafiasság mércéjévé, az IMF-et pedig kinevezte a szuverenitásunkat veszélyeztető elsőszámú ellenségnek. Ezzel pedig a korábbiaknál sokkal kézzelfoghatóbbá és egyben számonkérhetőbbé tette az általa képviselt ideálok megvalósulását.

Ennek megfelelően, ha ezek után ő vezényelné le az IMF-hez való visszatérésünket, az a teljes politikai hitelvesztést, és ami még fontosabb, a hatalmi bázisát jelentő szavazók feletti befolyásának a végét jelentené. Ha még emlékszünk, Gyurcsány Ferenc is akkor mondott le, amikor szembesült azzal, hogy nem tudja visszatrükközni a 2009-es költségvetésbe a 13. havi nyugdíjaknak legalább a felét. Gyurcsány bázisát ugyanis mindig is a nyugdíjasok jelentették, így számára az azonnali és végleges politikai halállal lett volna egyenlő, ha az ő nevéhez fűződik ezen juttatás elvétele.

A másik fontos hatalmi szempont, hogy amennyiben Orbán Viktor még időben mond le, úgy ő nevezheti meg a saját utódját. És minden bizonnyal van is a miniszterelnöknek elképzelése arról, hogy ki vagy kik azok a jelöltek, akik úgy lehetnének kormányfők, hogy közben nem veszélyeztetik az ő befolyását a Fidesz felett.

A politikai hagyaték megvédése

Ami pedig a politikai hagyaték szempontját illeti, úgy tűnik, a kormányfő több mint másfél évtizedes keresés után a kuruc-plebejus, etatista, Nyugat-szkeptikus irányvonalban találta meg végre azt a politikai hagyományt, amelyiknek a képviselőjeként be szeretne kerülni a jövő történelemkönyveibe. Ez viszont egyáltalán nem fér össze a „globális elit diktátumai” előtt meghajló (értsd: az IMF-hitelt elfogadó) politikus képével.

Az pedig még kevésbé, hogy ne magától menjen, hanem elküldjék. Az elmúlt két hétben mind Görögországban, mind Olaszországban a miniszterelnök-csere volt a külföldi mentőcsomag nem hivatalos feltétele. Mindkét esetben pártjukra és politikai oldalukra óriási formális és informális befolyással rendelkező vezetők buktak meg. Ezt Orbán Viktor nem fogja megvárni.

Nem gondoljuk, hogy a kormányfő lemondani készül. Viszont az elmúlt hetek történései után Magyarországon is előállhat olyan helyzet, amelyben a miniszterelnöknek a lemondás és a teljes politikai hitelvesztés között kell választania. Ebben az esetben pedig Orbán Viktor szerintünk inkább az előbbi mellett döntene.

„Ez [az IMF elküldése] nagyon kockázatos döntés volt, de helyes döntés is, amint az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják – mondta Londonban a miniszterelnök, aki a Népszabadság forrásai szerint zárt körben már korábban célzott arra: „ha az IMF visszajön, én el”. Ezt az egyik fideszes politikus úgy próbálta értelmezni, hogy az IMF „visszatérése” esetén manifesztálódna, hogy a sajátosan magyar szabadságharcos gazdaságpolitika megbukott. És „egy IMF-hitelre szoruló ország IMF-diktátumos” megszorításon alapuló politikáját a miniszterelnök valószínűleg nem szeretné végrehajtani.

Más fideszes vélemény szerint azonban nem lenne feltétlen kudarc az Orbán-kormány számára, ha az ország ismét IMF-segítségre szorulna, mert Matolcsy Györgyöt különösebb piaci kockázat nélkül le lehetne cserélni, a valójában orbáni „nem ortodox”, az IMF-et kiebrudaló gazdaságpolitikát a nyilvánosság számára pedig éppen a nemzetgazdasági miniszter jeleníti meg."

Még el lehetne kerülni

Még nem tartunk ott, és nem is biztos, hogy eljutunk oda, hogy a miniszterelnök egy ilyen döntési helyzetbe kerüljön. Orbán Viktor ma még jelentősen erősíthetné a pozícióját azzal, ha felismerné, hogy gyorsan és radikálisan szakítania kell az elmúlt tizenhat hónap gazdaságpolitikájával: ha egy határozott és látványos lépéssel Matolcsy Györgyöt tenné meg bűnbaknak.

Ha viszont még tovább halogatja ezt a lépést, akár egyik napról a másikra is kialakulhat olyan helyzet, amikor a gazdasági miniszter menesztése már nem lesz elég.