Új adó: öngólt rúg az Orbán-kormány?

Akár az Alkotmánybírósághoz is fordulhatnak a hamburgeradóval sújtott élelmiszeripari gyártók, mert az eddig kiszivárgott elképzelések nem csak hátrányos megkülönböztetést jelentenének bizonyos termékcsoportok esetében, de az egészségtelen élelmiszer gyanújával jelentős kárt is okozhatnak a cégeknek. A szakemberek többsége szerint egyébként is még a zsírt-, cukrot- és sót tartalmazó élelmiszerek sem ártalmasak önmagukban, ha ésszerű mennyiséget fogyasztanak belőlük.

A Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület javaslatát karolta fel a kormány, amikor úgy módosítaná az adótörvényt, hogy minden magas só-, cukor- és zsírtartalmú csomagolt élelmiszer tétel után 10 forint "hamburgeradót" szedne. A hivatalos érvelés szerint az új közteher hatására kevesebbet kell majd költeni az elhízás miatti betegségekre. Az sem kizárt azonban, hogy a remélt többletbevételből finanszírozná a kormány a kórházakat, vagy egészítené ki a megcsapolt gyógyszerkasszát, esetleg az orvosok fizetésemelését – írja a

A legelesettebbeken ütnének egyet

Az egészségvédelem jelszavával tehát csak egy újabb különadót vetne ki az Orbán-kormány. A szakemberek, szakmai szervezetek becslése szerint legföljebb 20-30 milliárd forint többletbevételhez jutna a költségvetés, ám a sajtóban megjelent hivatalos becslések nagy szóródással 46-386 milliárd forintos bevételekkel számolnak. Az óriási különbség abból adódhat, hogy valószínűleg még a döntéshozók sem tudják, milyen élelmiszer-csoportokat vonnak a "hamburgeradó" hatálya alá.

A közvélemény-kutatók vizsgálataiból kiderült: a lakosság 71 százaléka nem ért egyet a "hamburgeradó" bevezetéséve. Egyébként pedig az elhízást nem önmagában a só-, zsír-, illetve cukortartalmú élelmiszerek okozzák, hanem a mozgás szegény egészségtelen életmód. Ráadásul a kormány ismét a legelesettebbeken ütne egyet, mert a kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy az alacsony jövedelműek bevételeik 30, míg a magasabb keresetűek csak 20 százalékát költik élelmiszerre. Arra is felhívták a szakemberek a figyelmet, hogy a "hamburger adó" az amúgy is magasnak számító 25 százalékos áfára rakódna rá. Több európai országban is gondolkodtak hasonló adó bevezetésén, de éppen a szegényebb társadalmi csoportokra tekintettel, végül sehol sem vált valósággá.

A szaktárcától kiszivárgott egészségügyi szakmai anyag felső hangon az élelmiszer- és a napi fogyasztási cikkek piaca éves forgalmának 10 százalékával, vagyis több mint 350 milliárd forinttal számolna a hamburgeradóból. Mindez a jelenlegi helyzetben lényegében térdre kényszerítené a teljes piacot. A feldolgozók többsége 5-10 milliós adót sem nagyon tud kifizetni, nemhogy a tervezet szerint számolt 50-100 milliósat. Arról nem beszélve, hogy az egészségügyi kormányzat jobban megfejné az eddig erősen védett hazai élelmiszergyártó ipart, mint a pénzügyi szektort, amely 250 milliárd forint különadót fizet – írja a

Politikai összeférhetetlenség

Szakmai alapon igyekeznek tiltakozni az érdekvédők tervezet ellen, annak ellenére, hogy számukra sem világos, mit is szeretne elérni a kormányzat az adóval kapcsolatban. Az eredeti tervek szerint az összes sós, cukros és zsíros élelmiszerre fix összegű termékdíjat vetnének ki, amely könnyen tervezhető, biztos bevételt jelentene az államnak. Ám ténykérdés, hogy mindez diszkriminatív, és egyáltalán nem biztos, hogy összeegyeztethető az uniós elvekkel. A másik változat, hogy a só-, a cukor- és a zsírtartalmat adóztatnák, hiszen alapvetően ezek mennyisége befolyásolja, hogy egy élelmiszernek milyen élettani hatásai vannak. Ezzel viszont az a probléma, hogy a magyar élelmiszeripar és a magyar táplálkozási kultúra része az említett három összetevő nagy mennyiségű alkalmazása. Egy ilyen adóval lényegében lehúzhatják a rolót a szalámi- és kolbászgyártók, a tej- és tejtermékgyártók, a tejdesszertgyártók, a pékek, az édesipari gyártók és nem utolsósorban a dinamikusan fejlődő mirelitipar. Ez két okból sem összeegyeztethető a jelenlegi politikával. Egyfelől a kormány többször deklarálta, hogy a kiskereskedelmi háborúban a beszállítók oldalán áll, és nemcsak verbálisan, hanem jogszabályi háttérrel is igyekszik segíteni a cégeket a kereskedelmi erőfölény leküzdésében. A másik politikai összeférhetetlenség, hogy a hamburgeradó nyilvánvalóan a piac konszolidációjához vezetne, ami elbocsátásokkal járna. A jelenlegi helyzetben ezt aligha lenne képes megfelelően kommunikálni a közvélemény felé.

Ami a nemzetközi helyzetet illeti, ma a világon sehol sem alkalmaznak valódi hamburgeradót; a dánok bevezettek valami hasonlót, amely az élelmiszerek transzzsírtartalmát hivatott csökkenteni. Aki olyan terméket gyárt, amelyben ebből az anyagból több van a megengedettnél, az termékdíjat köteles fizetni. Ténykérdés azonban, hogy az uniós tagországok közül többen foglalkoztak a kérdéssel. Németek a tudatformálással és az egészséges életmódra való átállítással igyekeznek csökkenteni a rossz élettani hatású termékek forgalmát. A britek is hasonlóba kezdtek (ennek része a táplálkozási reform). Ott azért mondtak le a hamburgeradóról, mert a legszegényebbeket érintené. A románok pedig azért mondtak le róla, mert a bevezetése és betartatása többe kerülne, mint amennyi többletet hoz.