Tények és politika
A Német – Magyar Gazdasági és Iparkamara fennállásának 20. évfordulóját a szervezet – jellegéhez illően – munkával ünnepelte. Konjunktúra-fórumán felvonultak a rendszerváltás óta eltelt évek meghatározó magyar gazdaságpolitikusai – hogy erről az időszakról, de különösen az elmúlt három évről, gyakran szögesen ellentétes képet rajzoljanak.
A lényegre Dale M. Martin, a Kamara elnöke, a Siemens magyarországi vállalatának vezérigazgatója világított rá: hogy t.i. a magyarországi külföldi beruházások harmada szolgáltatás s ezek a vállalatok sokkal jobban állták a válság megpróbáltatásait, mint az ipar. Egyébként pedig, mondotta, a gazdaságban ipar és szolgáltatás egymásra épül, „nem kell azokat elválasztani.”
A kamara korábban nyilatkozatokban határozottan bírálta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját, ám a jelek szerint áttért a csendes diplomáciára. Az elnök diszkrét célzása mindenesetre nem volt félreérthető: a mai gazdaság egyik alapvető tényével megy szembe az ismert orbáni állítás, hogy csak az ipar, „a termelő munka” az igazi érték-teremtő. Martin egyébként emlékeztetett, hogy az elmúlt 15 év magyarországi növekedésének harmada a külföldi beruházásokból származott s abban a 80 milliárd euróban, amely eddig az országba érkezett, a német tőke szerepel a legnagyobb arányban.
Varga Mihály gazdasági miniszter ugyan „mindig kritikus partnerként” méltatta a vendéglátókat, de a sok korábbi bírálatból egyre sem tért ki. Ezt az alkalmat is felhasználva ismertette viszont a kormány sikeres konszolidációs tevékenységét, azt a meglepő kijelentést is téve, hogy 2010 óta kétszázezerrel nőtt a munkahelyek száma. Ennek fele a miniszter szerint a versenyszférában, másik fele a közmunkában és külföldön jött létre.
Bokros Lajos, a Horn-kormány hajdani pénzügyminisztere arról szólt, hogy legalább a tényekben egyet kéne érteni. Ezek közé tartozik, hogy az ország versenyképessége 2011 óta folyamatosan romlik, hogy államkötvényei három év után is a „bóvli”-kategóriában vannak és leszakadásunk a térség országaitól folytatódik. A jelenlegi, mindössze 17 százalékos beruházási ráta még a tőke pótlására sem elég, így évekre előre sem várható érdemi növekedés. A fizetési mérleg többletét éppen az alacsony beruházási arány adja, ugyanakkor nálunk stagnál, szomszédjainknál viszont emelkedik a termelékenység.
Egyik utóda, majd a Nemzeti Bank elnöke, Járai Zsigmond, a tényeket egészen másként látta. Szerinte nem 2001 (tehát még az első Orbán-kormány alatt) indult meg az ország eladósodása, hanem az egyedül a baloldali kormányok felelőssége. Azok rossz gazdaságpolitikájának következménye, hogy az ország össztermékének növekedése 30 százalékkal elmaradt a térség más országaitól. Most viszont valódi gazdasági fordulat, szerkezet-átalakítás ment és megy végbe, amelyhez a német tőke is jelentős mértékben hozzájárul.
Veres János volt pénzügyminiszter a váratlan új adókat, a kiszámíthatatlanságból eredő bizalomvesztést nevezte az egyik fő gondnak, s emlékeztette Járait: míg az dicsérte az MNB kamat-csökkentését, annak idején, a jegybank elnökeként, arra nem volt hajlandó. Az MNB másik egykori elnöke, Surányi György, sem volt derűlátó: a külföldi tőkebeáramlás érezhetően csökkent s a külföldiek nyereségük egyre kisebb részét forgatják vissza magyarországi cégeikbe, mondotta.
További írásokat olvashat Németországról a
