Szükség van rá, de… – A nagy béremelés árnyoldalai

A minimálbér 15 százalékos és a garantált bérminimum 25 százalékos emelése jövőre, valamint a további emelés 2018-tól nagy lépés a jövedelmek régiós felzárkóztatása felé, kedvező a munkavállalóknak, ösztönzi a fogyasztást és ezáltal a gazdasági növekedést. Ugyanakkor gondot is okoz a vállalkozások, különösen a kkv-k többségének, mert komoly  belső nyomást okoz: nyilvánvalóan a magasabb bérekhez is hozzá kell nyúlni, nem lesz tartható, hogy a minőségi és képzettségi színvonalat, a munkában töltött időt figyelmen kívül hagyják és a jövedelmek nivellálódjanak.

© Pixabay.com

Az általános bérnövekedés persze eleve cél volt, régóta gondot jelent nálunk a jövedelmek alacsony szintje, ami nem csupán az uniós átlagtól marad el, de a közvetlen térségünk országainak többségétől is. Tegyük persze hozzá, hogy a jövedelmek szorosan összefüggnek a gazdaság teljesítményével és termelékenységével, nem lehet tehát nyakló nélkül béreket emelni, ha annak nincs meg a háttere. A mostani, egyébként jó irányú lépés fő gondja is az, hogy a megugró bérköltséget hogyan tudják kigazdálkodni a vállalkozások. A kormány által két évre vállalt járulékcsökkentés ehhez kevés, azaz a munkaadóknak kell vállalniuk a tehernövekedés jó részét.

Ahogy az érdekképviseletek azonnal jelezték, ez főként a kisebbeknek, a kevés alkalmazottat foglalkoztatóknak és bizonytalanabb piaci helyzetben lévőknek jelent majd gondot. Ők leginkább abban bízhatnak, hogy a nagyobb jövedelemkiáramlás eredményezte keresletnövekedés a bevételeikre is kedvezően hat majd, ami a többletköltségeket ellensúlyozza. Ezzel együtt a jelentős béremelés nem segíti elő új munkahelyek teremtését, sőt bizonyos mértékig az ellen hat. A kérdés az, hogy a fogyasztás várt növekedése mennyit javít majd a vállalkozások helyzetén.

A bérek emelkedése önmagában nem oldhatja meg a munkaerőpiac problémáit. A bérszínvonal csak egy tényező a sok közül, ott van még a megfelelő képzettség, a mobilitás, a fejlődéshez való alkalmazkodás, a térségek közötti fejlettségi különbségek kérdése, hogy csak néhányat említsünk. Nálunk egyszerre van jelen a 150 ezres, néhány területen már szinte elviselhetetlen szakemberhiány és a negyedmilliónyi, többletértéket nemigen teremtő közmunkás. A munkaerő-kereslet és -kínálat szépen elmegy egymás mellett, és a kormány, ahelyett hogy a tényleges piaci elhelyezkedést segítené, hosszú évek óta erőlteti a sehová nem vezető, viszont százmilliárdokba kerülő és csak a foglalkoztatási számokat felturbózó közmunkát.

Orbánék vélhetően már belátták a közmunka negatív hatásait, kifarolni belőle viszont nehezen tudnak. Átalakítására most program készül, de az aligha változtat a lényegen. Azt tervezik, hogy a 25 év alatti, elvileg elhelyezkedésre alkalmas munkanélküliek közmunka-lehetőségét korlátozzák, tényleges munkába állását próbálják segíteni. Három éven belül legfeljebb egyévnyi közmunkát vállalhat valaki, képzési és promóciós programokat indítanak, amihez háromszáz fős országos hálózatot hoznak létre. Mindezzel potom 15 milliárd forintból tízezer közmunkás elhelyezkedését próbálják megoldani.

Első ránézésre látszik, hogy komolytalan az egész. Negyedmillió közmunkáshoz képest tízezer embernek megoldást kínálni 15 milliárdért – nevetséges. Csak a bürokrácia nő tovább, és a tavaly téli úgynevezett képzési tanfolyamhullámhoz hasonlóan a szervezésbe bevont cégek járnak jól, a néhány ezer kiválasztotton túl az érintettek mindössze annyit éreznek majd, hogy korlátozzák a munkalehetőséget. Arról nem is beszélve, hogy a közmunkáért már ma is csupán a minimálbér kétharmadát kapják: mi lesz jövőre, ha a normál munkabérek megnőnek?

A munkaerőpiac másik oldalán a szakemberhiány megoldása sem látszik közelebbinek. A növekvő minimálbérnek erre nincs hatása, mert jellemzően magasan és speciálisan képzett munkavégzőkről van szó, rájuk lenne igény – hightech-szakemberek, orvosok –, náluk teljesen más a fizetési kategória. Őket más lépésekkel, alapvető változásokkal lehetne itthon tartani, beleértve a rendszerszintű átalakításokat, az innováció, kutatás és fejlesztés sokkal nagyobb, koncepciózus támogatását, az oktatás és képzés jelentős javítását és persze biztató jövőkép kínálását. Mindez sajnos egyelőre igen távolinak tűnik.