Szólhatna már valaki, hogy baj lesz!
Egészen megdöbbentő, hogy a kereskedők beszámolója szerint nem csökken nálunk a vásárlási kedv, sőt mintha semmilyen pénzt nem sajnálnánk a karácsonyi ajándékokra, annak ellenére, hogy a válság már itt van a nyakunkon. Lehet, hogy ez csak a kapuzárás előtti pánik, de akkor is nehezen érthető, mire ez a nagy költekezés, amikor a jövő legalábbis bizonytalan.
Az üzletek az eddigi tapasztalatok alapján még a múlt évinél is nagyobb ünnepi forgalmat könyvelhetnek el. Főleg az átlagosnál értékesebb árucikkek a kelendőek, mintha az emberek azt gondolnák, hogy most vegyem meg, amíg még tehetem. Az elképesztő az, hogy a folyamatosan érkező riasztó hírek ellenére nyoma sincs az ésszerű óvatosságnak és takarékosságnak. Éppen ellenkezőleg: a bankok és egyéb hitelező cégek arról számolnak be, hogy még mindig növekszik a kölcsönök iránti igény. Ez igaz a kereskedők által kínált kamatmentes áruhitelekre csakúgy, mint a horribilis, 30-40 százalékos kamatozású vásárlási és személyi kölcsönökre.
Az még érthető, hogy a nehéz időkre számító kereskedők és a magas kamatot zsebre tevő bankoktól nem számíthatunk önmérsékletre, ahogy azt egyes okos politikusok törvényileg is szorgalmaznák. Miért ne kínálnának kölcsönt, ha van rá kereslet? Az igazán érthetetlen az a felelőtlenség, ahogy tömegek költenek pénzt a jelenlegi, semmi jóval sem kecsegtető helyzetben úgy, hogy arra saját fedezetük nincs. Mire gondolnak? Miben bíznak? A józan magatartás ilyenkor az lenne, hogy az ember jól megfontolja, mit engedhet meg magának, mert ki tudja, mit tartogat számára a jövő.
Alapos óvatosságra inthetne az is, hogy megkezdődtek a tömeges elbocsátások, és jövő év végéig várhatóan további százezer ember veszíti el az állását. Akinek megmarad a munkája, az is leginkább a reáljövedelmének csökkenésére számíthat. A válságról sokan már minden lehetséges helyen elmondták, hogy legalább másfél évig tart, de akár három évig is elhúzódhat. A logikus reakció ilyenkor az, hogy tartalékolni próbálunk, és megpróbáljuk kihúzni a nehéz időszakot. Ennek jelét nálunk egyelőre nem látni.
Éppen ellenkezőleg. Szakértők hosszú ideje mondják, hogy bajaink egyik fő oka az, hogy jobban élünk, mint azt tehetnénk. Ehhez a jelek szerint úgy hozzászoktunk, hogy nehezen tudunk váltani: ha már elfogyott a pénzünk, akár hitelekből is igyekszünk fenntartani korábbi életszínvonalunkat. A fogyasztási hitelállomány még most is egyre nő, miközben a megtakarítások csökkennek. A héten döbbenetes adat látott napvilágot arról, hogy a lakosság kevesebb mint ötöde rendelkezik megtakarítással. Ez az arány csupán fele a néhány évvel ezelőttinek, és alig több mint harmada a nyugat-európai átlagnak!
Időzített szociális bombán ülünk. Ahogy mélyül a válság, egyre többen veszítik el az állásukat és kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe anélkül, hogy bármilyen tartalékuk lenne a gondok átvészeléséhez. Ez pedig nem csupán az érintettek, hanem az egész társadalom problémája. Az állam csak korlátozottan tud segíteni, a magas terhekkel sújtott adófizetők nem tudnak még több elszegényedőt eltartani. A kivédhetetlenül nehezedő körülmények közepette az egyes emberek személyes felelőssége, mennyire készülnek fel a rosszabb időkre. A mostani vásárlási és hitelfelvételi láz azt mutatja, hogy ezt sajnos nagyon sokan nem ismerik fel.
