Szélbe szórt milliárdok

Fogd a pénzt, és fuss! Ez lehet a mottója a kormány által bevezetett új szabálynak, amely szerint egy-egy vállalkozó az uniós támogatásról szóló szerződés aláírása után azonnal lehívhatja az elnyert összeg felét. Önrész nélkül, a legelső kapavágás előtt. A deklarált cél: még ebben az évben meg kell találni a helyét 2000 milliárd forintnyi uniós forrásnak. És ki ugrik el a talált pénz elől? A sietség mögött az a filozófia állhat, hogy bármire költik is a pénzt – hasznos vagy esetleg haszontalan dologra –, egy kereslethiányos országban ekkora összeg mindenképpen megtolja a gazdasági növekedést. Ezt mondta a 168 Órának Bod Péter Ákos egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke. Persze hogy sikerül majd teljesíteni a 2000 milliárdos célt, ha ez a sikerkritérium. Ha eldöntötték: nem kell a kukacoskodás, nem kell, hogy a hivatalok az engedélyezéssel sokat pepecseljenek – tette hozzá. Nem kell kalkulálni, a pénzt el kell költeni. Ez az ukáz.

Az elköltött pénz mindenképpen gyorsítja a gazdasági növekedést. Nálunk inkább megteremti. Miközben a szabadságharc folytatódik és a miniszterelnök szerint Brüsszelből zsarolás és fenyegetés vár ránk, az uniós tőkeinjekció nélkül Magyarország legalább három éven át recesszióban lett volna. Az elmúlt tíz évben önerőből nagyobb befektetés nem volt Magyarországon, a közösségi beruházások 97 százalékát az unió finanszírozta. Nem az unortodox gazdaságpolitika működött tehát, hanem az uniós adófizetők nagyvonalúsága húzta előre az országot.

Nem tűnt el nyomtalanul

A konzervatív szakértőkből álló Eötvös József Csoport tagjai egyenesen a monokultúrás orosz és a szaúdi gazdaság szerkezetéhez hasonlítják a magyart: mi úgy függünk az uniós kifizetésektől, mint azok az olajtól.

A növekedés természetesen jobb, mint a recesszió. Az elmúlt nyolc évben elköltött 25 milliárd euró, tehát majd 8000 milliárd forint nem tűnt el nyomtalanul. Megújult évente ezer kilométernyi országút, építettek hidakat, modernizáltak vasútvonalakat. Uniós források tették lehetővé szinte az összes magyar város ivóvíz- és csatornahálózatának rekonstrukcióját, ha van is olyan víztisztító mű, amelynek kapacitása, ezzel fenntartási költsége eltúlzott. Jó dolog, hogy felújítottak sok iskolát, ha ott kötelezően előírják is, hogy melyik könyvből kell tanítani és momentán nincs is kréta. Számos korszerű kórház épült a magyar ugaron, ha most éppen nincs is, ki gyógyítson bennük.

Szakértőink mégis egyértelmű nemmel feleltek a kérdésre, hogy Magyarország jól használta-e fel a fejlett országok adófizetőinek ajándékát. Ennek a pénznek az lett volna a feladata, hogy Magyarországot modernizációs útra állítsuk – mondta lapunknak Mellár Tamás egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. Arra lett volna szükség, hogy ezt a pénzt olyan beruházásokra használjuk fel, amelyek a technikai fejlődést, a humán tőke megújítását, a kutatás-fejlesztést erősítik. Mindez nem történt meg. Sőt – tette hozzá az Eötvös József Csoport egyik alapítója – a pályázati rendszer, amely nem nyilvános, nem nyitott mindenki felé, a klientúraépítést erősítette, a pénz kihelyezését eleve torzította.

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke fertőzési hatásról beszél. Mint mondja, a cégek ilyen körülmények között eleve olyan befektetéseket kezdenek el, amelyekhez EU-támogatást kaphatnak. A manipulált piac működéséhez hozzátartozik, hogy a beruházásokat – akár kartellek létrehozásával – felülárazzák, így teremtve meg a korrupció forrásait. Vértes szerint jelentős versenytorzító tényező az is, hogy nagy számban jutottak földhöz olyan állítólagos gazdák, akik szinte munka nélkül, a földalapú támogatásból szerzik jövedelmeiket. Mindeközben elveszett egy történelmi esély, háttérbe szorult az eredeti és legfontosabb cél: hogy az állam önmagát modernizálja.

Káros, nemcsak a gazdaságra, hanem a társadalom erkölcseire is, ha a magyar tőkések nem érdemeik, hanem kapcsolatrendszerük miatt kapnak megrendeléseket – egészítette ki a képet Chikán Attila professzornak, az első Orbán-kormány gazdasági miniszterének nyilatkozata.

Felfüggesztett programok

Az uniós pénzek kifizetését tehát akkor is morális kérdőjelek kísérnék, ha az uniós források egy része nem veszítené el közpénzjellegét rövid úton, azaz nem vándorolna magánzsebekbe. Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség volt elnökhelyettese arra emlékeztet: tavaly tavasszal az unió tizenöt operatív program közül tizenegyet felfüggesztett Magyarországon, ötvenöt projekt közül tizenkilencben találtak súlyos pénzügyi szabálytalanságokat. A szakértő szerint az előző ciklus 8000 milliárdjából legalább 1000 milliárd tűnt el, áramlott a feketegazdaságba és magánzsebekbe.

A pénzek eltüntetésének mechanizmusáról sokat elárulnak Hadházy Ákosnak, az LMP antikorrupciós szakszóvivőjének adatai. Ő derítette ki a jól fizetett állami ellenőrök helyett, hogy az Országos Roma Önkormányzat ötmilliárd forintot szórt a szélbe. A Híd a munka világába program állástalan romáknak ugyan nem segített az elhelyezkedésben, de Farkas Flórián környezete alighanem dúskálhatott a szegények pénzében. Hadházy szerint az oktatási reformokra költött 30 milliárd forintból több száz millió alibicégeknek, alibifeladatokra ment, miközben a Klik késlekedett a bérek kifizetésével, elemi feladatok ellátására nem adott pénzt az iskoláknak. A legutóbbi napok híre volt, hogy az LMP feljelentést tesz az egyetemi kutatási pénzek legalább kétszázmillió forintos megcsapolása miatt.

Az unió kohéziós és felzárkóztatási alapjaiból a leginkább elmaradott régiók, országok részesülnek, azok, amelyekben a gazdaság fejletlensége természetszerűen jár együtt pénzügyi lazaságokkal. Nem véletlen, hogy Vértes András adatai szerint maga az unió is átlagosan 20 százalékos korrupciós rátával számol. Senkit sem lep meg, ha az Európai Számvevőszék vizsgálata szerint egy négysávos autópálya átlagos építési költsége Németországban kisebb, mint Magyarországon. Pedig az üzemanyag ugyanannyiba kerül, az egészségügyi, a környezetvédelmi és a műemlékvédelmi előírások ott szigorúbbak, a munkaerő pedig drágább, mint Magyarországon.

Az unió nyomoz

Az unió persze nem nyugodott bele a lopkodásba, nyomoz a pénzek után – de tudja, hogy csak a legkirívóbb esetekben találja meg. Eljárást pedig az adott ország ügyészsége vagy indít – mint mostanában Romániában –, vagy nem, mint jellemzően nálunk. Nos, alighanem a sokat látott uniós ellenőröket is meglepte, ami nálunk az ellenőrök ellenőrzésekor derült ki. Az Európai Unió csalás elleni hivatala (OLAF) a közelmúltban olyan magyar cégek esetében fogalmazta meg a visszaélések gyanúját, amelyek feladata az volt, hogy a közbeszerzések szabályosságán őrködjön. A másokkal szigorú hazai kontrollerek a jelek szerint nagyvonalúan befogadták alvállalkozók fiktív számláit és gyanús készpénzes kifizetéseket is teljesítettek. Ezek a formációk a napokban ismét rástartoltak ötmilliárdos állami tanácsadói tenderekre.

Magyarországnak az elmúlt években az ide beáramlott uniós pénzek többet ártottak, mint használtak. Ezt mondta egy interjúban Bojár Gábor, a világszerte ismert magyar cég, a Graphisoft megalapítója és vezérigazgatója. Karcos véleményét arra alapozza, hogy szerinte a pályázati rendszer a gazdaság szereplőit eltántorítja a minőségi munkától. Arra kéri Orbán Viktort, hogy képzelje el: milyen eredményeket érnének el kedvenc magyar sportolói, ha az itthoni versenyeken a „központ” döntené el, ki nyerhet. Mint a gazdaságban.

Visszaesés következett

A magyar reformok működnek – sulykolták belénk az óriásplakátok a 2014-es év kiugró 3,6 százalékos növekedési adatai után. Ám 2015-ben már visszaesés következett. A növekedés világátlaga tavaly 3,1 százalék volt, Magyarország pedig 2,9 százalékot teljesített. Az idei év prognózisa körül szinte teljes a konszenzus: 2,3 százalék várható. 2015-ben a hazainál gyorsabb volt a növekedés Csehországban, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában is. Az elmúlt évtizedben Magyarország nem tudott közeledni a régió éllovasához, Csehországhoz, ami pedig sikerült Szlovákiának és Lengyelországnak is. A szlovák gazdaság ma már fejlettebb a magyarnál, és az egy főre jutó GDP Lengyelországban is meghaladja a magyar mutatókat.

Talán mindennél is beszédesebb, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) adatai szerint az egész régióban nálunk csökkent leginkább a hazai hozzáadott érték aránya az exportban. Teljes kivitelünk értékének 48 százaléka külföldön rakódott rá, míg Lengyelországban ez az arány 32,3, Romániában pedig 24,4 százalék. Az adatok romlása nálunk, összeszerelő Magyarországon festi a legrosszabb képet a térségben, és az erózió nem csak az autóipart érinti.

Rémes számítás, de igaz

Kár volt néhány kiugró negyedév adatai alapján beemelni a sikerpropagandába a gyors magyar gazdasági növekedés toposzát – vallja Bod Péter Ákos. Szerinte az erőltetett pénzköltés oka, hogy a kormányzat nem néz szembe a valósággal, nem ismeri el tévedését, inkább megpróbálja a valóságot hozzáigazítani ígéreteihez. Ám a magyar gazdaság valójában már tizenöt éve nem tud kilépni egy legalább félig pangásinak nevezhető időszakból, aminek oka túlmutat a gazdaságon. Rémes számítás, de igaz – mondja az Eötvös József Csoport tagja –: az elmúlt tíz év átlagos növekedési üteme 1,5 százalék, miközben évente a GDP 2,5-3 százalékának megfelelő pénz áramlik az országba. Bod Péter Ákos szerint a második paksi atomerőmű megépítéséről szóló döntés hátterében is a lassulástól való félelem állt. A kormányzat minden követ meg akart mozgatni, hogy többletforráshoz jusson. Azt mondhatták: ma költsünk el minden lehetséges forrást, a hosszú távú következményekkel meg foglalkozzon az utókor!

Mellár Tamás ítélete szigorúbb. Szerinte nem csak gazdaságpolitikai tévedés, hogy a kormány legfontosabb célja, hogy néhány év alatt lehívja az összes uniós pénzt, miközben nem számít, hogy a források a legfontosabb nemzeti célokat szolgálják-e. A hatalom minél gyorsabban minél több pénzt akar szétosztani saját hívei között addig, amíg biztosan kormányon van. Az uniós milliárdokból mindenáron konjunktúrát akar a választások előtt – ha úgy tetszik, népszerűséget akar vásárolni. Ennek azonban fájdalmas következményei lesznek 2018 után. A magyar társdalom azzal szembesül majd, hogy a fejlődés belső alapjai fájdalmasan hiányoznak, és már nincs külső segítség. Az uniós pénzek kilapátolásával történelmi lehetőséget herdál el az ország.