Rohanunk a forradalomba?

Mi lesz itt akkor, ha a Fidesz nyeri a választást – jelenleg erre van a legnagyobb esély –, de csak a neonácikkal lehet többsége a parlamentben? Hát mi más lenne, mint akár koalíciót kötve, akár a külső támogatást elfogadva, némi koncot, pozíciót kellene nekik juttatni, hogy tovább folyhassék Orbán birodalmának a kiépítése, a termelőerők és -eszközök, a szolgáltatások, a bankrendszer bekebelezése, a demokratikus keretek végleges fölszámolása, valamint az ország kivezetése az unióból, esetleg formálisan is. Ehhez a demokratikus ellenzék fogcsikorgatva asszisztálna, meggátolni nem tudná, legföljebb a „gránitszilárdságú” alaptörvény további csiszolgatását lenne képes akadályozni. (Addigra persze az már olyan tökéletes lesz, hogy nem is kell hozzányúlni.)

Amennyiben egyedül nyernek – pláne, ha kétharmados többségük lesz –, ugyanez történik kevesebb macerával. Még az sem kizárt, hogy Orbán annyira biztonságban tudja majd rendszerét, hogy „bevállal” egy amolyan kádári konszolidációt, esetleg rendezi valamelyest viszonyát szövetségeseinkkel, talán még az ellenzékkel is. Ennyiben ez a szcenárió még talán kevésbé aggasztó, mint az előbbi.

Ha viszont a demokratikus pártok szereznek (minimális) parlamenti többséget, akkor visszatérhetünk 2006-hoz: jönnek majd a füttyös, ordibáló, tojás-, netán kődobáló különítmények, és csinálják a balhét, ahol és amikor csak alkalom kínálkozik. A Fidesz-világ felszámolására semmi esély, a „bűnös baloldal” újra tönkreteszi az országot, hiszen látványos fejlődésre nem sok esély lesz. Alig hiszem, hogy kihúznák négy évig. Perspektívának nem éppen biztató.

Még két lehetőség van.

Az egyik, hogy az egymással éppen kétségbeesetten iszapbirkózó baloldali-liberális pártok és pártkezdemények együtt kétharmadot szereznek. Erre azonban a rezsicsökkentések, ravasz béremelések és egyéb elképesztő átverések korában annyi esélye van az ellenzéknek, mint Szálasinak volt anno a népbíróság előtt.

A másik a választás bojkottja. Ez esetben ugyanis végre tiszta lappal indulhatnának majd neki talán nem is olyan sokára a demokrácia hívei egy normális ország (újra)építésének. Ehhez azonban ki kell várni ennek a rettenetes „piramisjátéknak” (Bolgár György után) az összeomlását, amikor kipukkad az óriási lufi, amelyet oly nagy elánnal fúj Orbán és társulata – korántsem az ország boldogulásáért, sokkal inkább a maguk örömére. Talán ez lenne a legfájdalmasabb, mégis az igazi megoldás. Lehet, hogy újra „rohanunk a forradalomba”? Egy igaziba?

Gulyás András
E-mail