Policy: nincsenek konkrétumok a kormányprogramban

A Policy Agenda elemzése mindenek előtt leszögezi: mivel a kedden benyújtott terv nem bővelkedik konkrétumokban, nehéz kiszámítani, milyen hatása lehet az intézkedéseknek. Ugyanakkor a tervben tetten érhető egyfajta politikai irány, amelyből– hangsúlyozza az elemző cég – annyit le lehet szűrni, hogy várhatóan mely társadalmi csoportok fejezik majd ki elégedetlenségüket. A Policy Agenda úgy látja: a tervből az derül ki, hogy a munkanélkülieket, segélyen élőket, illetve a rokkantnyugdíjasokat közmunkaprogrammal akarják visszavezetni a munkaerő-piacra.

Az elemzők leszögezik, hogy bár az intézkedés mögötti politikai irány jó, hiszen a foglalkoztatás növelése a cél, ám a közmunka érdemben nem alkalmas erre. Nem csak átmeneti jellege miatt, hanem mert ezek a rétegek más és más típusú munkára képesek, így nem lehet egy egységes program keretében visszaintegrálni őket a munkaerő-piacra.Hangsúlyozzák azt is az elemzők: a kutatások szerint a közmunkát végzők mindössze 10-15 százaléka marad meg a munkaerőpiacon.

Kitérnek arra is, hogy a kormányzati vállalás szerint a nagyobb beruházások kivitelezését közmunkásokkal végeztetnék el. Ám a Policy Agenda szerint erre csak akkor lehet fedezet, ha kizárólag Európai Uniós társfinanszírozású projektek keretében alkalmazzák őket. Ugyanis nem Eu-s projektek esetében a mai költségvetési helyzetben nem kigazdálkodható a munkások bére. Sok kérdést felvet az az elképzelés is, hogy a rokkantnyugdíjasokat „visszaküldenék” a munkaerő-piacra. A Policy adatokat idéz: 550 ezer olyan ember él ma Magyarországon, aki nem érte el ugyan a nyugdíjkorhatárt, de maradandó egészségkárosodás miatt juttatást kap. Nagy részük 70 ezer forintot, de mintegy190 ezer rokkantnyugdíjas havonta kevesebb, mint 35 ezer forintot kap kézhez.

„Ha az állam azt vállalja, hogy legalább annyi pénzt ad az elvégzett munkájuk után, mint amennyi a jelenlegi ellátásuk, de a járulékokat is befizeti utánuk, hiszen bejelentett munkáról van szó, akkor ez komoly többletteher a költségvetésnek. Nehezen látható be, hogy ezt honnan teremtenék elő.” – írja az elemzés. Hozzáteszik: a rokkantnyugdíjasok esetében előfordulhatnak egészségi korlátok, hiszen nem valószínű, hogy mindegyikük képes egy nyolc órás műszakot végigdolgozni. Ebben az esetben viszont kérdés, hogyan finanszírozza a a különböző betegségekben szenvedő és eltérő munkaképességgel rendelkezőket a költségvetés. A végső következtetés pedig az: nem látszik, hogy valóban megtakarítást lehet elérni ezen a területen.

Ugyanakkor megtakarítást jelenthet a nyugdíjrendszer megreformálása, miszerint a 40 évnyi munkaviszonnyal rendelkező nőkön kívül senki sem mehet idő előtt nyugdíjba. Ám ennek megvalósítása igencsak problémás, nem véletlen, hogy több kormány elképzelései között is szerepelt, mégsem történt érdemi előrelépés az ügyben. Ugyanis az intézkedés elsősorban a fegyveres szerveknél dolgozókat érintené, és félő, hogy ezen a területen tömeges elvándorlást, majd munkaerő-hiányt idézne elő. Ezen kívül a szakszervezet ellenállására is számíthat a kormány.

Az egészségügyi reformról pedig azt írják: „az egészségügyet, benne a gyógyszerkasszát érintően talán a többi területnél is kevésbé mert konkrétumot mondani a kormány. A kiszivárogtatott megtakarítási mérték és a tervben szereplő elemek hatása nagyon messze van egymástól. Egyelőre nagyon kerülték annak a bejelentését, hogy a változtatások a betegek terheit is növelhetik, de a konkrétumok megismerésekor szinte biztos, hogy ez elkerülhetetlen lesz. Azt a kormány képviselői leszögezték, hogy az ebből keletkező kiadáscsökkentést az egészségügyre forgatják vissza. Ez pedig abból a szempontból rossz üzenet a piacoknak, hogy ilyen módon a teljes költségvetésben nem lesz megtakarítás, csak átrendezés.”

A Policy Agenda összességében megállapítja: jó a változások iránya, de számok híján nehéz megítélni az intézkedések hatását. Épp a konkrétumok hiánya teszi kérdésessé azt is, hogy lesz-e politikai bátorsága a kormánynak konfrontálódni és minden áron véghezvinni a reformokat. Azt is mondják: egyelőre az elnagyzolt terv határozatlanságot mutat – márpedig így nem lesz képes a kormány megnyugtatni a nemzetközi piacokat. Amíg nincsenek konkrét számok, folyamatos külföldi presszióval kell számolnia a magyar kormánynak.