Patyomkin-gazdaság Fidesz módra
A választások közeledtével egyre jobban elárasztja a médiát a Fidesz sikerpropagandája, sorolva a látszólag szebbnél szebb gazdasági mutatókat, a foglalkoztatástól kezdve az infláción át a hiányszámig. A szakértők szerint azonban ezek az adatok és a hozzájuk kapcsolt kommunikáció elfedik a gazdaság valós helyzetét és halmozódó problémáit.
A legenda szerint II. Katalin kegyence, Patyomkin herceg díszletfalvakat épített a cárnő dél-oroszországi útvonala mellé, hogy dicsekedhessen vele, milyen jól élnek az alattvalók az ő áldásos tevékenységének köszönhetően. Ez juthat eszünkbe manapság nekünk is, amikor az Orbán-kormány sűrűsödő diadaljelentéseit hallgatjuk arról, hogy minden szép és jó, hatalmas sikereket érünk el nap mint nap, miközben teljesen mást látunk. A valóság helyett a látszat sulykolása kezdettől fogva a fideszes propaganda lényege, ezt maga Orbán Viktor is elismerte egy őszinte pillanatában a híres pávatáncos beszédével.
Az „úgy teszünk, mintha megfelelnénk a közönség elvárásainak” taktika a politikában és a gazdaságban egyaránt eluralkodott. Megszoktuk, hogy az adóemelés Orbánék szerint adócsökkentés, a magánnyugdíj-pénzek elvétele nyugdíjmentés, az oligarcháknak kedvező földosztás a helyi gazdáknak jó, a megszorítások pedig csak az ellenség hazugságai. Az igazság relativizálódott, hit kérdésévé vált, a fanatikus Fidesz-hívők számára a vezér minden szava szent, hiszen ő – ahogy megmondta – soha nem hazudik. Ha a nyilvánvaló tények cáfolják őt, az csak a hazánkra rontó külső erők és hazai szekértolóik manipulációja lehet.
Azt hihetnénk, hogy a konkrét adatok azért magukért beszélnek, de tévedünk. Gondoljunk például a szőke szóvivőre, aki szemrebbenés nélkül úgy kommentálta az államadósság növekedését mutató hivatalos számokat, hogy hazánkban mindenki tudja, hogy az adósság csökken. Kimondta a lényeget: ne a szemünknek higgyünk, hanem nekik, a hatalomnak. Vannak azért ennél sokkal rafináltabb módszerei is a manipulációnak, így például lehet mesterségesen kreálni eredményeket, ha már azok nem akarnak maguktól jönni. Ehhez még csak nem is kell meghamisítani az adatokat, mert az – köszönhetően az Eurostat kontrolljának – úgyis kiderülne, hanem úgy kell beavatkozni a gazdaságba, hogy meglegyen a kedvező látszat.
Egyik iskolapéldája ennek a rezsicsökkentés, amely szinte mindenkit érint, és látszólag jól járunk vele. Ha osztunk-szorzunk, könnyen rájöhetünk arra, hogy a csökkenő költségek fedezetét tulajdonképpen mi magunk adjuk a magasabb adókkal, az új illetékekkel közvetlenül és a költségvetés egyenlegromlásával közvetve, de a többség idáig nem jut el. Bejön tehát a fideszes propaganda, nagyon sokan elhiszik, hogy ajándékot kapnak a jóságos kormánytól. Ráadásul az erőltetett árcsökkentésnek még egy kommunikációs hozadéka van: szép sikerként lehet hivatkozni a rekord alacsony inflációra, holott a tényleges folyamatokat tükröző maginfláció alig csökkent.
A másik fő példa a kedvező adatok gyártására a foglalkoztatottsági statisztika. Diadaljelentésben tálalták, hogy a foglalkoztatottak száma 4 millió fölé ugrott, ez a tavalyi számnál 86 ezerrel, a kormányváltáskori mutatónál 250 ezerrel magasabb. Az utóbbi állítás már önmagában manipulatív, mert nem azonos időszakokat hasonlít össze, csupán a szezonális eltérés 70-80 ezres torzítást jelent. Ennél lényegesebb tényező azonban, hogy Orbánék tudatosan felfuttatták a közmunkások számát: a november-januári időszakban hagyományosan jóval kisebb mértékű a közmunka, mint máskor, ezen úgy korrigálnak, hogy mesterségesen sok, 200 ezer közmunkást foglalkoztatnak, ennek fele munka híján oktatásban vesz részt. A nevetséges tananyagot látva ennek egyetlen értelme a statisztika javítása, potom 63 milliárd forintért. Ebből a pénzből több mint 300 ezer embert lehetne negyedévig minimálbéren foglalkoztatni, annak nettó összegével számolva.
A csúcsfoglalkoztatottság tehát úgy jött össze, hogy most százezerrel több a közmunkás, mint egy éve, és mintegy 170 ezerrel, mint 2009-ben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a KSH szakértője szerint az adatokban hozzávetőleg 200 ezer külföldön dolgozó is szerepel, a kormány legfeljebb csak arra lehet annyira büszke, hogy ügyesen manipulálja az adatokat. Hasonló a helyzet a csökkenő munkanélküliséggel: a 9,3 százalékos, látszólag remek mutató mögött főként az áll, hogy rengetegen kikerültek a nyilvántartásból. A közmunka itt duplán számít: ha a munkanélküli elfogadja a felajánlott munkát, már nem munkakeresőként, hanem foglalkoztatottként regisztrálják, ha nem, egyszerűen kidobják a rendszerből, azaz szintén javítja a statisztikát. Jól kivan ez találva.
Az egyik legcinikusabb öndicsérettel az NGM állt elő. Közleményükben megkapó szerénységgel „minden idők leggyakorlatiasabb” adótörvényének nevezik az ideit, hozzátéve, hogy „meghallgatták és orvosolták az adózók problémáit”. Ehhez már tényleg pofa kell: a gazdasági és versenyképességi növekedésünk akadálya a túladóztatás, amelyben kulcsszerepe van a Fidesz által bevezetett kéttucatnyi új köztehernek és számos meglévő adónem – ÁFA, jövedéki stb. – emelésének. Ez az adózók fő problémája, amelyen sajnos mit sem változtattak, nemhogy orvosolták volna.
