Öröm vagy veszély, ha nincs infláció?
Matolcsy szerint kihívás a rekordméretűen alacsony infláció, és ebben igaza van: ami kétségkívül jó hír a fogyasztóknak, kevésbé jó a gazdaságnak, a növekedési kilátásoknak és a költségvetésnek. Különösen akkor, ha részben az alacsony fogyasztás, főként pedig a mesterséges állami beavatkozás eredménye.
Óriási sikerként tálalta a kormány, hogy négy évtizede nem volt olyan alacsony a pénzromlás üteme nálunk, mint most. Egy hosszú ideje viszonylag magas inflációval küszködő országban valóban jó hír, ha az árak emelkedése lelassul, ez azonban önmagában nem jellemzi a gazdaság helyzetét, csupán egy jelzőszám, amelynek a háttere a lényeges. A nullához közelítő infláció a piacgazdaságokban általában a válságperiódusokhoz kötődik, lásd az elmúlt évek amerikai és nyugat-európai mutatóit, vagy éppen Japánét, ahol hatalmas összegeket költenek arra, hogy kiszabaduljanak a gazdaságot hosszú ideje bénító, deflációhoz közeli állapot csapdájából.
Ennek oka összetett, de leegyszerűsíthető: főként a kereslet visszaesése eredményezi az árak stagnálását, márpedig a növekedéshez a fogyasztás felpörgetése elengedhetetlen. A válságból, az eladósodottságból a gazdaság teljesítményének növekedése az egyetlen stabil kivezető út, ami együtt jár az infláció bizonyos mértékű emelkedésével is. A már említett Japánban például az a cél, hogy az áremelkedés mértéke közelítsen a két százalékhoz, mert az a fogyasztás, a gazdaság bővülését jelezheti, egyben az államadósság szempontjából is kedvező lenne. (Az államadósság csökkentésének egyik jellemző módja annak elinflatálása, azaz abszolút mennyiségének elértéktelenítése. Ettől persze Japánban nagyon messze vannak.)
Nem véletlen, hogy Matolcsy György, az MNB elnöke nem fogadta kitörő örömmel az inflációs adatot. Amióta a Nemzeti Bank élére került, mintha jobban az előtérbe kerülne közgazdászi énje, és fogékonyabb lenne a realitásokra. A fentiekkel a jelek szerint ő is tisztában van, és nyilatkozata szerint tart a mesterségesen leszorított infláció negatív hatásaitól, különösen attól, hogy az újabb rezsicsökkentési hullám nyomán novembertől esetleg deflációba esünk. Erre az árak alakulásának részletes elemzése alapján valóban van esély: a 0,9 százalékos pénzromlás legfontosabb eleme a háztartási energia 9 százalékos árcsökkenése, de emellett az üzemanyagárak 5 százalékhoz közeli, valamint a ruházati és tartós fogyasztási cikkek másfél százalékos esése szintén fontos tényező volt.
Az utóbbiak közül az egyik világpiaci hatás, a másik viszont a belső kereslet gyengeségét mutatja. Ha a gáz- és áramár további 11 százalékos lefaragásából indulunk ki, és abból, hogy a másik két kiemelt területen az árak stagnálása valószínűsíthető, a defláció valóban bekövetkezhet. Ez – ahogy Matolcsy mondta – tényleges kihívás lesz az MNB és a költségvetés számára egyaránt, mivel jelentősen rontja a pénzügyi egyenleget: egyrészt csökkenti a bevételeket, másrészt negatívan hat a befektetői hangulatra, és visszafogja a növekedési kilátásokat is. Minél tovább tart a defláció, annál súlyosabbak lehetnek a következmények.
