Orbánék szembemennek a G8 javaslataival

A nyolcak Chicagóban tartott csúcstalálkozójától csodát várni nem lehetett, de annyit mindenképpen, hogy próbáljanak valamilyen közös álláspontot kialakítani az első számú világgazdasági problémának tartott eurózónás helyzet jövőjét illetően. Ennek különös jelentőséget adott a francia és görög választások kimenetele, illetve azok hatása. Az új francia elnök rögtön az élére állt annak a törekvésnek, hogy a németek által szorgalmazott szigorú fiskális politikán lazítsanak és inkább a növekedés ösztönzésére törekedjenek. Az egyoldalúan a megszorításokra épülő válságkezelés kockázataira élesen rámutatott a görög erőviszonyok radikális átrendeződése, ami kezelhetetlennek látszó állapotokat eredményezett és az egész kontinens gazdaságát megrázhatja.

A G8 lényegében a kötelezőt hozta azzal, hogy a találkozót követő állásfoglalások világos hangsúlyeltolódást jeleznek a válságkezelés módjában. A belső vitákat jelzi ugyan, hogy az egyes országok eltérő helyzetére és gyakorlatára külön is felhívták a figyelmet, ezzel együtt a jelek szerint egyetértettek az irányváltás szükségességében. A szigorú pénzügyi és költségvetési kontrollt nem adják fel ugyan, de lépéseket kívánnak tenni a növekedés gyorsítására és új munkahelyek teremtésére. Ezt részben a beruházások ösztönzésével, részben a kereslet és a fogyasztás növelésével igyekeznek elérni, de semmiképpen sem az infláció felpörgetésével, a bankjegynyomda ész nélküli beindításával.

A nyolcak kiemelték az oktatási és infrastrukturális beruházások fontosságát és a szerkezeti reformok szükségességét, mint a fenntartható fejlődést szolgáló lépéseket. A magánszektor vállalkozási kedvének növelésére rövid távon több hitelre van szükség, ez pedig a banki források bővítésével lehetséges, bár újabb állami pénzcsatornák megnyitásáról egyelőre nem esett szó. Összességében tehát az eddigi megszorítási politika hegemóniájával szemben nyilvánvaló fordulat érzékelhető, kérdés persze, hogy a gyakorlatban ez miképpen fog megvalósulni, mennyiben lesz összehangolt a nyolcak fellépése, különös tekintettel főként a német-francia tandemre. Az bizonyosnak látszik, hogy Merkel is engedni kényszerül a szigorból, és a fiskális paktum némi módosítása sem tűnik elkerülhetőnek.

Káoszba süllyedhet Görögország

Alapvető probléma a görög helyzet. A G8 egyértelműen kiállt Athén eurózónás tagsága mellett, de azzal a kiegészítéssel, hogy ehhez teljesítenie kell a kötelezettségeit, azaz a korábbi megállapodás feltételeit. Éppen ez látszik erősen kétségesnek, miután a legújabb közvélemény-kutatások is az ezt elutasítók várható választási győzelmét mutatják. Ha a lakosság hangulatában az elkövetkező négy hétben nem történik jelentős változás, vagy káoszba süllyed az ország, vagy az EU-val kötött egyezséget elutasítók kerülnek hatalomra, azaz így vagy úgy, de a csődöt aligha lehet megúszni.

Ennek a következményeit egyelőre nehéz belátni: az senkit sem izgat igazán, hogy a görögök évtizedekkel esnek vissza és a lakosság nagy része nyomorba jut, az már annál inkább, hogy az európai kilábalás sokkal nehezebbé válik. Az uniós GDP alig két százalékát adó Görögország összeomlása az egész kontinenst átmenetileg recesszióba döntheti, és könnyen vágyálommá válhatnak a gyorsabb növekedést ösztönző elképzelések. A kevésbe rossz forgatókönyvnek még mindig a görögök megmentése látszik, persze ha hagyják magukat "megmenteni", mert a többségük ezt nem így látja.

Magyarország szomorú helyzetben

Bizonytalanság tehát van bőven, és elemző legyen a talpán, aki pontosan meg tudja jósolni, mire számíthat Európa A vagy B esetben. Mi, magyarok, abban a szomorú helyzetben vagyunk, hogy minden kedvezőtlen fejleményt hatványozottan érzünk. Ebben a felhalmozott adósságállományunk mellett az Orbán-kormány unortodox lépései játszanak meghatározó szerepet, a bizalmatlanná vált befektetők a kockázatosabbá váló légkörben tőlünk menekülnek elsőként. Jól mutatja ezt egyebek mellett a forint árfolyama: a Széll Kálmán Terv 2.0 hatása napok alatt semmivé vált, és valutánk az euróval szemben napok alatt a 282-es szintről 300 közelébe gyengült /a dollárral szemben még jobban esett/.

Mit lát nálunk a külföldi befektető? Kiszámíthatatlan intézkedéseket, jogbizonytalanságot, az ígéretek be nem tartását, kapkodást és rögtönzéseket, mindehhez ellenséggyártó kurucos virtust. Mindezek eredményeként az első negyedéves GDP adatunk a legrosszabb az unióban, recessziós pályára kerültünk. A jövőbeni esélyeinket csökkenti, hogy Orbánék éppen az ellenkezőjét csinálják annak, ami a fenntartható növekedéshez kellene. Ezt jól láthatóvá teszi az, ha összevetjük a G8 mostani állásfoglalásában felsorolt, a növekedés ösztönzéséhez szükséges intézkedéseket a Fidesz-kormány lépéseivel.

Nézzük sorra. A nyolcak szerint a legfontosabb a kereslet növelése és munkahelyek teremtése. Ezzel szemben nálunk az egyre több és magasabb adó, a reálbérek 5 százalékos visszaesése nemhogy növelné, de csökkenti a keresletet, a munkahelyek száma is folyamatosan csökken a reálgazdaságban, az adatokat a sehová nem vezető közmunkával kozmetikázzák. Az oktatási és az infrastrukturális beruházásokat éppen nem növelni akarja a kormány, de százmilliárdos nagyságrendben von ki pénzt ezekből az ágazatokból. A nyolcak instrukciójával szemben Orbánék nálunk felpörgetik az inflációt, miközben ennek semmilyen élénkítő hatása nincs, pont ellenkezőleg. A bankok hitelkihelyezését nemhogy segítenék, de az amúgy is katasztrofálisan szűkös forrásokat újabb adóval szűkítik.

Minden egyes témában mintha direkt az ellenkezőjét akarnák tenni annak, amit a világ vezető gazdasági hatalmai a növekedéshez szükségesnek látnak. Teszik ezt a külső környezetétől teljes mértékben függő országban, az egyre nagyobb kockázatokat rejtő nemzetközi hangulatban. Érthetetlen, hogy ebben a helyzetben, amikor egy esetleges görög csőd szakértők egybehangzó véleménye szerint rendkívül súlyosan érintene minket, még mindig az időt húzzák az IMF-hiteltárgyalások előkészítésénél, ahelyett, hogy a lehető leggyorsabban megszereznék a stabil hátteret nyújtó hitelkeretet. Úgy tűnik, Orbánék számára a hatalmi érdekeik fontosabbak, mint hazánk jövője.