Óriási baj van nyugdíjemeléssel, elkerülhetetlen a nyugdíjasok elszegényedése
Magyarországon a nyugdíjakat az infláció mértékével kell emelni. Ennek révén a nyugdíjak vásárlóértéke elvileg nem csökkenhet, bármekkora is az infláció. A helyzet mégsem ilyen rózsás, mert a nyugdíjemelési eljárást vezérlő szabályok nem garantálják a vásárlóerő (a nyugdíj reálértéke) tényleges megőrzését – erre hívja fel a figyelmet a Nyugdíjguru.
Amint arra a Nyugdíjguru a hírlevelében rámutat, a nyugdíjmelés csak az adott évi inflációtól függ, más tényező – mindenekelőtt az országos nettó keresetek alakulása – a nyugdíjemelés mértékét nem befolyásolja.
Emiatt a nyugdíjasok relatív elszegényedése minden olyan évben elkerülhetetlen, amikor az országos nettó átlagkereset növekedése nagyobb, mint az inflációé.
A nyugdíjak keresetektől való leszakadása – a nyugdíjasok relatív elszegényedése – minden olyan évben nő, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció.
Sok sebből vérzik a nyugdíjemelést szabályozó törvény
Ilyen például az idei év is (a várható keresetnövekedés 10% körüli mértéke a duplája az infláció éves szinten 5% körül várható mértékének).
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Itthon
2024. július 31., 10:38
A magyar kormány most közzétett részletes jogalkotási munkatervéből kiderül, mikor döntenek a következő nyugdíjemelésről és egyes adónemek módosításáról.
Amint arra Dr. Farkas András rámutat, a minden év januárjában esedékes rendszeres emelést az inflációnak a költségvetési törvényben az adott évre előre tervezett mértéke szerint kell végrehajtani, s ha ennél nagyobb lenne az augusztusig mért tényadatok alapján az év egészére becsülhető infláció, akkor utólag korrigálni kell az emelést novemberben (vagyis akkor, amikor az infláció éves mértéke még mindig csak becsült adat).
Ez az eljárás önmagában is sok sebből vérzik a szakember szerint.
A költségvetési törvényt Magyarországon jellemzően már fél évvel a tényleges évkezdet előtt elfogadják, vagyis olyan becslésekre építik, amelyek menet közben sokszor és lényeges mértékben változhatnak. Különösen igaz ez az infláció mértékére.
A tárgyév januárjában a nyugdíjemelést végül egy olyan inflációs mérték szerint hajtják végre, amely a költségvetési törvény januárban hatályos szövegében szerepel, és amely természetesen még mindig csak egy becslés az adott évben várható pénzromlás mértékére vonatkozóan.
Ha ez a becslés nem bizonyulna pontosnak (és ugyan mikor bizonyulhat egy évre előre egy becslés pontosnak a gazdaság és a politika folyton változó erőtereiben), akkor egy újabb becslés alapján korrigálják a januári becslést, és ennek az újabb becslésnek a mértékében végrehajtanak egy nyugdíjemelési korrekciót. Vagyis a januári inflációs becslést egy szeptemberi inflációs becslés követi, amelynek alapján novemberben korrigálhatják a nyugdíjemelést.
Persze ha a kormányzat szükségesnek tartja, akkor a nyár elején-közepén is lehetséges egy közbeiktatott rendkívüli korrekció (szintén egy becsült inflációs mérték szerint). Ezt az évközi rendkívüli korrekciót a nyugdíjtörvény nem írja elő, csak egy általános felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a feltételek megléte esetén a nyugdíjasok érdekében további intézkedéseket tegyen.
Az éves mérték szeptemberi kormányzati becslését – amely a novemberi nyugdíjemelési korrekció alapjául szolgál – a január-augusztus között mért tényadatokra kell alapozni, ez a becslés azonban a szeptember-december hónapok tényleges inflációját nem biztos, hogy kielégítően tükrözi, s
ha a tényleges infláció végül meghaladná a novemberi korrekciós emelés meghatározásánál figyelembe vett, a január-augusztus hónapok közötti tényadatok alapján megbecsült éves inflációt, akkor ezt a veszteséget már nem kárpótolják a nyugdíjasok részére.
Így minden évben egyharmad évnyi (szeptember-december) infláció ellen nagy valószínűséggel csak korlátozott védelemben részesül minden nyugdíjas.
Idén erre számíthatnak a nyugdíjasok
A KSH legutóbbi (2024. augusztus 8-án közzétett) inflációs gyorstájékoztatója szerint 2023. júliusához viszonyítva az általános és a nyugdíjas infláció egyaránt „mindössze" 4,1%-os volt – vagyis az év eleji 6%-os nyugdíjemelés bőven elegendő az áremelkedés fedezetére.
Az átlagszámok azonban elfedik a valóság keserű rétegeit.
A nyugdíjas vásárló a boltban ugyanis egyáltalán nem 4,1%-os áremelkedéssel, hanem sokkal magasabb árakkal kénytelen szembesülni.
Egyetlen év alatt, 2023. júliusához viszonyítva
- a cukor 46,3%-kal,
- a liszt 12,4%-kal,
- a sertéshús 10,7%-kal,
- az étolaj 6,5%-kal,
- a tej 4,8%-kal
lett drágább.
Ha az árakat az egy hónappal korábbi, 2024. júniusi árakhoz viszonyítjuk, még keservesebb kép tárul elénk:
- a liszt 38,1%-kal,
- a cukor 13,9%-kal,
- az étolaj 9%-kal,
- a tej 6,8%-kal
lett drágább egyetlen hónap alatt!
Mire lesz elég a januári 6%-os emelés? Az átlagadat szerint (egyelőre 4,1% a mért infláció) még jól is járnak a nyugdíjasok idén a 6% emeléssel. Ezért novemberben nem várható korrekciós nyugdíjemelés.
A helyzetet súlyosbítja, hogy nyugdíjprémium sem lesz idén, mert a gazdaság teljesítménye egyelőre nem teszi ezt lehetővé.
Vagyis idén már nem számíthatnak semmilyen plusz juttatásra a nyugdíjasok. A legközelebbi nyugdíjemelés csak 2025. január 1-jétől várható.
A nyugdíjemelés során sem a korábban megállapított nyugdíjak leszakadó értékét, sem pedig a mélyszegénységbe (a legalsó jövedelmi decilisbe) csúszott nyugdíjasok nyugdíját nem kompenzálják.
A tárgyévben megállapított nyugdíjakat először csak a megállapítás évét követő évtől lehet emelni, így a friss nyugdíjakat a megállapítás évében védelem nélkül égeti az infláció.
Ezt a helyzetet a nyugdíjmegállapítási kezdőnap körültekintő kiválasztásával lehet enyhíteni, vagyis át kell gondolni, hogy mikortól érdemes nyugdíjba vonulni.
Összességében a jelenlegi nyugdíjemelési eljárás lényege, hogy a nyugdíjakat a költségvetési törvényben hónapokkal előre rögzített inflációs becslés szerint kell emelni, és ennek az emelésnek a kompenzációjára csak utólag kerülhet sor, akkor is csak egy újabb becsült inflációs adatnak megfelelően.
Az inflációs emelés mértéke mind a januári elsődleges emelés, mind az esetleges korrekciós emelések esetében kormányzati becslésre (és nem lezárt tényadatokra) épül, így a szakember szerint a kormány a nyugdíjasokra hárítja át a kockázatviselés egészét, hiszen a nyugdíjasok a nekik járó emelést hosszú hónapokra kamatmentesen kölcsönadják az államnak, sőt, az év utolsó négy hónapjára járó pótlólagos emelésről részben vagy teljesen le is mondanak az állam javára.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)
