Nyáron 5-10 százalékkal csökkenhet a gáz ára
Miközben a következő negyedévi lakossági gázár ismét a pártok közötti sárdobálás színterévé válik, szó sem esik arról, ami a valódi probléma: az utóbbi másfél évben éppen a politikai csatározások következményeként a központi árképzés újra teljesen elszakadt a piaci realitásoktól. Emiatt szinte mindegy, hogyan változnak az importárak, a hazai fogyasztók kiadásait a kormány pillanatnyi szempontjai határozzák majd meg.
Elméletileg minden világos lenne az árképzés rendszerében. Az energia hivatal lényegében három tényező alapján kalkulálva tesz javaslatot az árra: a nyersanyag beszerzési költségeket, beleértve az importot és a kb. 10 százaléknyi hazai kitermelést, a rendszerhasználati díjat /azaz a tárolás és szállítás teljes költségét/, valamint az érdekelt cégek árrését veszi figyelembe. Erre rakódnak rá a közterhek, elsősorban az ÁFA, és mindezek összege adja a fogyasztói árat, amelyet a kompenzáció még részben módosít. A végső ár jelentősen eltér a lakosság és a közületi, nagyüzemi fogyasztók esetében, mégpedig az előbbiek javára.
Ha mindez a valóságban is így történne, a gázár negyedévente pontosan kiszámíthatóan ingadozna, a behozatal túlnyomó aránya miatt a világpiaci árváltozásokat követve. Mivel ez utóbbi a nyersolaj árának alakulását képezi le 6-9 hónapos eltolódással, jóval előre tudnánk, nagyjából milyen hazai költségekre számíthatunk. Hogy mégsem ez a gyakorlat, annak a fő oka az, hogy a gázár az elmúlt években nem csupán politikai kérdéssé, de a pártok egyik kedvenc játszóterévé vált. Az természetes, hogy a nagy világpiaci árkilengéseket a döntéshozók nem akarják azonnal a fogyasztókra terhelni. Különösen igaz ez az olyan drasztikus ugrások esetén, amelyeket tavaly láttunk: a Gazprom által Magyarországra szállított gáz átlagára 2008. első negyedévében ezer köbméterenként még 380 dollár volt, az utolsó három hónapban viszont már 540 dollár!
A veszteséget a nagykereskedőkre hárították
Az gazdasági szempontból még érthető volt, hogy az év első felében az emelkedést a belföldi árak csak részben tükrözték, mert a kormány remélhette azt, hogy a trend megfordul és a gáz olcsóbbá válik. A nyár eleji olajárcsúcsok azonban nyilvánvalóvá tették, hogy a magas árakkal tovább kell számolni, és hatásuk a következő évre is biztosan áthúzódik. Ennek hatását a forint erősödése ugyan mérsékelte, de nem olyan arányban, hogy a jelentős áremelés elkerülhető lett volna.
Ennek ellenére az egyre feszültebbé váló belpolitikai légkörben a kormány jobbnak látta megóvni a lakossági fogyasztókat a tovább növekvő terhektől, és az indokoltnál sokkal kisebb mértékben engedte emelni az árat. Az ebből eredő veszteséget egy huszárvágással a nagykereskedőkre, elsősorban a német E.On-ra hárította át, azzal, hogy még az év elejétől megszüntette az áringadozások kompenzációjának rendszerét. Ez korábban abból állt, hogy amennyiben a kormány a világpiaci árnövekedés mértékénél alacsonyabb belföldi áremelkedést engedélyezett, az ebből eredő nagykereskedői veszteséget a későbbi árképzésnél pótolta.
Ez tavaly teljes egészében elmaradt, mivel minden negyedévben a hazai fogyasztói ár jóval kisebb mértékben növekedett, mint ami az importárakból következett volna. A különbség óriásivá vált azzal, hogy 2008. utolsó negyedévére, az 540 dolláros árcsúcs időszakára a kormány 146 /!!!/ forintos dollárral kalkulált, miközben az időközben kirobbant pénzügyi válság hatására a valós árfolyam 220 forint fölé ugrott! Hírek szerint csak emiatt ebben a három hónapban a nagykereskedőknek mintegy 70 milliárd forintos veszteségük keletkezett, amelyet tovább növelt a fogyasztás csökkenése. Az üzleti gyakorlat szerint ugyanis a már megrendelt mennyiséget utólag módosítani nem lehet, azt akkor is ki kell fizetni, ha csak a tárolókba töltik. Ez jó akkor, ha a beszerzési árak emelkednek, nagyon rossz viszont, ha - mint jelen esetben - visszaesnek.
Kevesebbet kell fizetni
Valamivel javult az idén a helyzet, az első negyedévben az importár átlagosan 480, a másodikban 360 dollárra csökkent, nyár közepétől pedig várhatóan 260 dollár alá esik ezer köbméterenként, ami kevesebb mint fele a tavaly év véginek. Ebből azonban a lakosság vajmi keveset fog megérezni. A forint az akkor számolt dollárárfolyamhoz képest 40-45 százalékkal gyengült, azaz forintban kifejezve az árcsökkenés már csak 25-30 százalékos. A lakossági nettó fogyasztói árban a beszerzési költség aránya mintegy 65 százalék, ha ezt a fentiek szerint csökkentjük, akkor a teljes ár 17-18 százalékkal lehet alacsonyabb. Július elsejével azonban az ÁFA öt százalékkal nő, így a legjobb esetben is a gázért körülbelül 13 százalékkal fizethetünk majd kevesebbet.
Ne feledkezzünk meg azonban a nagykereskedők veszteségéről, amelyet a korábban mesterségesen alacsonyan tartott ár eredményezett. Az általuk kompenzációként követelt összeg minimum 100, maximum 150 milliárd forint lehet, erről most is tárgyalnak a kormánnyal. Végeredményben e tárgyalások kimenetelétől függ, mennyivel csökkenthető a lakossági gázár az év közepétől. Szakértők szerint minden tényezőt figyelembe véve 5-10 százalékkal alacsonyabb árra számíthatunk, amit az sem befolyásol, hogy július elsejétől liberalizálják a gázpiacot. A központilag rögzített ár ugyanis a lakossági fogyasztásnál még legalább két évig fennmarad.
