Nem az a baj az adócsomaggal, hogy nem fáj
Minél több részlet szivárog ki a hétfőn bemutatandó gazdasági módosítási csomagból, annál kevésbé érthető, miért nevezi azt a kormányfő gyökeres fordulatnak és egyik minisztere az utóbbi két évtized legnagyobb adó és járulékátrendezésének. Még ha meg is van a szándék erre, a konkrétumok inkább azt tükrözik, hogy a költségvetési bajok alaposan korlátozzák az egyébként szükségszerű változtatások mozgásterét.
A 2009-es tervben rögzítettnél jóval mélyebbnek ígérkező recesszió egyre nehezebb helyzetbe hozza a rövid és hosszútávú kényszereknek egyaránt megfelelni akaró kormányt. A lehetetlenre vállalkozik az, aki egyszerre akarja pótolni a csökkenő GDP miatt a büdzsében támadt hiányt és a tartós gazdasági fejlődést célzó reformokat bevezetni. Az előbbi ugyanis újabb kiadáscsökkentő és bevételnövelő lépéseket igényel, az utóbbi viszont éppen az elvonások lefaragását sürgeti és további gazdaságélénkítő forrásokat követel.
Ezt az ellentmondást a hetek óta készülő reformcsomag sem tudja feloldani. A kormány tervezete számos ponton módosítja a közterheket, de ezek egyike sem olyan jelentős, hogy érezhető változásokhoz vezessen. Az új szabályokat két lépcsőben, július elsejétől és jövő év elejétől vezetnék be. Ami az adózás módosítását illeti, eltörlik a négy százalékos vállalkozási különadót, viszont a társasági adót 19 százalékra emelik. Hasonló logikával megszűnik a magánszemélyek hatmilliós jövedelem feletti szolidaritási adója, viszont a felső adókulcs 36-ról 38 százalékra nő. Igaz, az alsó kulcs sávhatárát félmillió forinttal évi 2,2 millióra emelik, ez alatt a kulcs 19 százalékos lesz. Jó hír, hogy jövőre viszont már hárommillió forint lesz a sávhatár.
Mindezzel összességében valamelyest csökken az adóterhelés, de ezt csak azok érzik meg igazán, akik havi 150-250 ezer forintot keresnek, nekik 7-15 ezerrel több marad a zsebükben. Illetve csak akkor, ha ezt nem csökkenti az adókedvezmények megszüntetése, amelyet szintén két lépésben terveznek. Tovább csökkentheti a nettó jövedelmet, hogy meg akarják adóztatni az eddig adómentesen adható juttatások legtöbbjét is, így például az étkezési utalványt, az üdülési csekket stb. Ha ezeket is figyelembe vesszük, az emberek nagy többsége se jól, se rosszul nem jár.
Egyértelműen csökkennek viszont a munkavégzés cégterhei: a jelenleg 29 százalékos munkáltatói járulék öt százalékkal csökken, igaz, hogy az idén még csak a minimálbér kétszereséig, az EHO marad a mostani 1950 forintos szinten jövőre is. A gond csupán az, hogy ez a minimális változás egyértelműen kevés ahhoz, hogy munkahelyeket tartsanak meg, nemhogy a jelenlegi válságban új munkahelyeket teremtsenek. Ehhez legalább a felére kellene csökkenteni a közterheket.
A fentiek miatti bevételkiesést az ÁFA felső kulcsának három százalékos emelésével ellensúlyozzák. Ez minden vásárlót érint, bár a recessziós időszakban korlátozottan, mert a fogyasztás visszaesése miatt ezt a termelők és kereskedők nem merik majd teljes egészében érvényesíteni az árakban. Becslések szerint ettől mintegy fél százalékkal növekedhet az idei infláció, de így is alig haladja meg a két százalékot.
Új adónem lesz a vagyonadó, amelyről egyelőre nem szivárgott ki sok konkrétum. Ennek az az oka, hogy hatalmas viták zajlanak körülötte, még nem végleges, mire terjed ki, milyen értékalapon és mekkora lesz a mértéke. Nő a jövedéki adók összege is. A teljes adó és járulékváltozásnak az egyenlege összességében mintegy százmilliárddal szűkíti a költségvetés bevételeit, igazi adócsökkentésről tehát aligha beszélhetünk.
A másik oldalon ott vannak a költségmegtakarítási intézkedések. A szociális kiadásokon 60 milliárdot akarnak spórolni, ezért az év közepétől adóalapot növelő jövedelem lesz a családi pótlék, az anyasági támogatás és a gyed. Ez utóbbihoz az eddigi fél év helyett egyéves munkaviszonyra lesz szükség. Változatlanul két évre jár, de maximum csak addig, amennyi időt az illető előtte munkában töltött. A hírekkel ellentétben nem törlik el a mostani 13. havi nyugdíjat, hanem az alapnyugdíj része lesz, a jövő évtől nyugdíjba vonulóknak viszont már nem jár.
A költségvetési hiánycél tartásához azonban mindez kevés. A maradék 140 milliárdot a minisztériumoknál kell megspórolni, a hét végére ígérik a döntést erről. Az államigazgatás szervezeti átalakítása nélkül csak a fűnyíróelv érvényesülhet, ami viszont pont a jelenlegi bürokratikus rendszert konzerválja.
A fenti összefoglaló jól mutatja, hogy nagy meglepetéssel kellene hétfőn a kormánynak előállnia ahhoz, hogy valóban jelentős változásokról beszélhessünk. Az eddig ismertté vált elképzelések messze vannak attól, amit szakértők a gazdaság fellendítéséhez és a nagy elosztó rendszerek hatékony működéséhez szükségesnek tartanak. A valódi reformokhoz a jelek szerint most túl szűk a mozgástér, a kormányzat pedig inkább a "fájjon, de ne nagyon" megoldást részesíti előnyben.
