Napokon belül kiderül, nyakunkon-e az újabb válság

Úgy látszik, hogy a politikai érdekek nem csupán nálunk lépnek túl a racionális gazdasági szempontokon. Más magyarázatot aligha találunk arra, hogy az amerikai republikánusok a képviselőházi többségüket felhasználva immár többedszer próbálják zsarolni a demokrata kormányzatot, obstruálva és szabotálva az új költségvetés elfogadását, és ezzel a csőd szélére juttatva a világ egyetlen szuperhatalmát. A kívülállók számára nehezen érthető, mindez hogyan történhet meg, miért játszanak a tűzzel, akár a globális válságba való visszaesést is kockáztatva, hiszen az Egyesült Államok fizetésképtelenné válása a jelenlegi pénzügyi rendszer összeomlásához vezethet.

A fő ok az a nálunk sem ismeretlen jelenség, hogy a hatalomért folytatott harcban egyes politikai erők a minél rosszabb annál jobb elvét követik, azaz olyan helyzetet próbálnak teremteni, amely lehetetlenné teszi a kormány normális működését. Ebben az utóbbi időkben a republikánusok szélsőségekig elmenő jobbszárnya, az úgynevezett teaparty jár az élen, amely jelentős befolyással rendelkezik a párt kongresszusi többségében is. Az ő szemükben a nemzetet veszélyezteti Obama politikája, mindenekelőtt egészségügyi reformja, amely csaknem 30 millió – eddig ellátatlan – amerikai számára nyújt ellátást garantáló biztosítási hátteret. Valójában szinte mindent elutasítanak, amit Obamáék tesznek, de a legnagyobb szálka a szemükben a szimbolikus jelentőségűvé vált reform, amely az elnök legfőbb választási ígérete volt.

A cél tehát a demokraták törekvéseinek a meghiúsítása, ezen keresztül a választóik kiábrándítása, azaz végső soron a republikánusok hatalomra juttatása a következő választásokon. A szélsőséges republikánusok úgy gondolják, hogy ennek elérésére szinte bármely eszköz megengedett, még a kormányzat fizetésképtelenné tétele is. Ezt már tavaly is megpróbálták, de az utolsó pillanatban még meghátráltak és nem feszítették a végsőkig a húrokat, hanem kompromisszumot kötöttek a demokratákkal, akiknek a szenátusban van többségük. Most október elsejétől azonban az egészségügyi reform lényegi szakasza lépne életbe, és ezt a jelek szerint mindenképpen meg akarják akadályozni.

Ennek érdekében a képviselőház nem fogadta el a kormány új költségvetési javaslatát – az Egyesült Államokban a költségvetési év október elsejétől szeptember 30-áig tart –, hanem olyan tervezetet tettek le az asztalra, amely elhalasztaná az Obamacare indulását és jelentősen csökkentené a szociális kiadásokat. Ahogy az előre tudható volt, ezt a szenátus visszadobta, és megindult az azóta is tartó alkudozás, újabb és újabb kölcsönösen elutasított javaslatokkal. Az álláspontok közeledését az akadályozza, hogy a republikánusok mindenképpen el akarják szabotálni a korábban már a kongresszus által elfogadott egészségbiztosítási reform bevezetését, a demokraták viszont hallani sem akarnak erről.

Külső szemlélő számára a képlet viszonylag egyszerű: mivel a szenátus miatt törvénymódosítást keresztülverni nem tudnak, saját szélsőségeseik nyomására a republikánus honatyák egy már létező törvény életbe lépését igyekeznek meghiúsítani az alsóházi többségüket a központi adminisztráció bénítására felhasználva. Emiatt vált részlegesen fizetésképtelenné az állam és küldött fizetés nélküli kényszerszabadságra 800 ezer alkalmazottat. A nem létfontosságú szövetségi hivatalok és intézmények nem működnek, ami nem csupán jelentős anyagi veszteséggel jár, de millióknak okoz mindennapi problémát.

Ez viszont mind semmi ahhoz képest, ha október 17-ig nem születik döntés egy másik kulcsfontosságú ügyben, az adósságplafon emelésében is. Önmagában ugyanis egy költségvetési kompromisszum nem oldaná meg az állam finanszírozását, mert az USA adósságállománya elérte a törvényben meghatározott limitet, amelyet utoljára egy évvel ezelőtt, hasonlóan feszült helyzetben emeltek meg. A dolog pikantériája, hogy míg az államadósság még az előző, republikánus kormányzat alatt ugrott meg drasztikusan, a válságkezelés java és vele együtt a hatásokat fékezni hivatott lépések terhe viszont Obamáékra maradt. Ennek ellenére most a republikánusok követelik a hiány és az adósság csökkentését célzó megszorító intézkedéseket, holott az eladósodásért és közvetve a pénzügyi válságért is ők a fő felelősök.

Ez mit sem számít, ha most megzsarolhatják a szerintük „szocialista” Obamát és a „liberális” demokratákat, még ha annak beláthatatlan következményei is lesznek. Október közepére elfogynak a kormányzat pénzügyi tartalékai, és fizetésképtelenné válik, ha addig nincs egyezség a kongresszusban. Ez jóval többet jelentene, mint az amerikai államgépezet leállását és a kapcsolódó intézmények, egyebek mellett az oktatás, orvosi ellátás, energetikai és biztonsági létesítmények stb. lebénulását, pedig már ez is katasztrofális hatással járna: a világ egész pénzügyi rendszere rendülne meg, és szakértők szerint soha nem látott gazdasági válság jönne.

A globális veszélyek illusztrálására egy szám: jelenleg több mint 16 ezer milliárd dollárnyi amerikai állampapír van forgalomban, jelentős hányaduk külföldi befektetők kezében. /Összehasonlításul: ez kb. 125 évi magyar GDP-nek felel meg./ Ez bombabiztosnak számító tartalék mindenki számára, beleértve a komoly gazdasági hatalmakat és a legnagyobb befektetési alapokat, cégeket is. Képzeljük el, mi történne, ha egyik napról a másikra a kibocsátó nem tudna rájuk garanciát vállalni. Ha ez csupán rövid időre következne is be, olyan bizalmi lavinát indítana el, amely alapjaiban rengetné meg a pénzpiacokat, annak minden reálgazdasági hatásával együtt. Ahogy egy neves amerikai befektetési guru jellemezte, ehhez képest a legutóbbi válság teadélutánnak tűnne...

Hiába látszik tőlünk távolinak az amerikai politikai huzavona, igaz a mondás: ahol elefántok harcolnak, ott sír a fű. Ha bekövetkezne az ottani államcsőd, mi a legveszélyeztetettebbek között lennénk, a pénz ugyanis elsőként a bizonytalannak tartott térségekből menekül. Törékeny pénzügyi stabilitásunk összeomlana, nyitott és a globális hatásoknak kiszolgáltatott gazdaságunk képtelen lenne megbirkózni a kihívással, már egy rövid, átmeneti bizalmi válság is könnyen visszalökhet minket a recesszióba. Drukkoljunk hát, hogy a tengerentúlon az önző hatalmi érdekekkel szemben a józan felelősségérzet kerüljön az előtérbe.