Milyen új sarcokat talál ki a Fidesz-kormány?

A vezérelvű pártok hagyományos hibája, hogy az előre nem tervezett válsághelyzetekkel nem tudnak mit kezdeni, képtelenek gyorsan alkalmazkodni, mivel az apparátus fél önállóan gondolkodni és cselekedni, így a döntési folyamatok elhúzódnak mindaddig, amíg a vezér ki nem mondja valamire az áment. Ezt a tehetetlenséget a már megszokott szövegek ismételgetésével és figyelemeltereléssel próbálják elfedni, ez azonban egy idő után már a hívekben is visszatetszést kelt. A kommunikációban egyébként igen jól szereplő Fidesz pontosan ezeket a szimptómákat mutatta az utóbbi hetekben, amikor a pénzpiaci hisztéria és az egyre aggasztóbb világgazdasági jelek dacára prominensei hallgattak, a kisebb rangú illetékesek pedig legfeljebb annyit tudtak mondani, hogy a kormánynak nincs teendője a jelenlegi helyzetben.

Nem volt meglepetés a lassulás

A bénultság mögött az áll, hogy Orbánék vélhetően egyelőre nem tudják, hogyan tálalják az embereknek azt, hogy végképp kudarcot vallott a Matolcsy nevével fémjelzett gazdasági koncepció és emiatt az összes középtávú tervet át kell írni és sokkal rosszabb feltételekkel kell számolni. A másik problémájuk, hogy nem tudják, mihez nyúljanak az elengedhetetlen korrekciónál, a mozgásterük ugyanis rendkívül szűk és csak újabb népszerűtlen lépésekkel tudják tartani a külső hitelességük maradékának megtartásához szükséges hiánycélt. Úgy tűnik, elhitték saját szólamaikat és nem voltak felkészülve a konzervatív terveiknél is jóval kedvezőtlenebb makromutatókra: Matolcsy miniszter nem is olyan régen még lehetségesnek tartotta az 5-6 százalékos éves növekedési pályát.

Ez annál is érthetetlenebb, mert a gazdasági lassulás egyáltalán nem volt meglepetés, sőt az előzetes jelek alapján várható volt. Rovatunkban mi is hónapok óta többször leírtuk, hogy még a 3 százalékos növekedési tervek is túl optimisták, mert egyrészt a nemzetközi folyamatok lassulási trendet mutatnak, másrészt pedig az elhibázott adórendszer és a lakosság eladósodása, valamint a vállalati szféra tőkehiánya miatt a belső fogyasztás legfeljebb stagnálhat. Örültünk volna, ha nem így történik, de sajnos a tényadatok egyre jobban alátámasztották ezt a prognózist: a bővülés dinamikája világszerte az év eleje óta gyengül, az ipari termelés tavasz óta egyre kisebb mértékben haladta meg az előző évit, a fogyasztás alakulását jelző mutatók többsége is negatív irányba mozdult el. Ehhez jöttek a pénzügyi bizonytalanságok, az eurozóna válsága és az amerikai adósságkezelés problémái, a pontot az íre a politikai elit döntésképtelensége és rövidtávú gondolkodása tette fel.

Ki vagyunk szolgáltatva

Mindezt hónapok óta látva és hozzátéve az elmúlt három hét pénzpiaci hisztériáját, nem lehettek meglepőek a kiábrándító negyedéves növekedési adatok. Az előzetes jelek alapján - az ipari termelésünk a nyáron már csökkent! - hetekkel ezelőtt megírtuk, hogy a magyar GDP várhatóan 2 százalék alatt fog bővülni az idén, ehhez képest a mostani 1,5 százalékos tényszám nem kirívó. Az aggodalmat inkább az növeli, hogy az előző negyedévhez képest stagnált, és dinamikája tavaly ősz óta csökkenő, így sajnos esély van arra, hogy a negatív trend folytatódik. Ezt a borúlátást erősíti, hogy az uniós országok többségében a lassulás jellemző, beleértve meghatározó exportpiacunkat, Németországot, ahol negyedéves szinten lényegében nem volt növekedés. Voltak persze ehhez képest szinte száguldó - 2-3 százalékkal bővülő - országok, a Baltikum, Skandinávia és például Szlovákia, de ez minket aligha vigasztal. Az általános trend azt mutatja, hogy a fellendülés nagyon lassú és az adósságcsapdából való kilábalás rendkívül hosszú lesz.

Miért különösen fenyegető ez a számunkra? Főként azért, mert exportorientált gazdaság révén ki vagyunk szolgáltatva a külső piac mozgásának, azaz a nemzetközi dekonjunktúra alapvetően visszahúz minket. Ezt kicsi és gyenge belső piacunk sem tudja ellensúlyozni, főleg nem úgy, hogy a belső fogyasztást az eladósodottság is korlátozza. További kockázati tényező, hogy az állam, a gazdasági szféra és főként a lakosság leginkább idegen valutában adósodott el, ami teljessé teszi a nemzetközi pénzpiacoktól, a befektetői hangulattól és az árfolyammozgásoktól való függésünket. Ez olyan kockázati tényező, ami másoknál sérülékenyebbé tesz minket, s ezt a piac be is árazza, akárcsak a kormány gazdasági ténykedését és megbízhatóságát.

További 4-500 milliárd forintos korrekció

A felsoroltak miatt kulcskérdés, tudjuk-e tartani a konvergenciaprogramban vállalt hiánycélt, ami egyfajta biztonságot kínál a külső partnereinknek. A Bajnai-féle konszolidáció nyomán megerősödött bizalmuk nagy részét a Fidesz-kormány "rendhagyó" gazdaságpolitikai lépéseivel már sikerült eljátszani, ha a deficit is elszaladna, leírnának minket. Orbánék tehát a mutatók romlásával kényszerhelyzetbe kerültek: középtávú terveiket gyorsabb gazdasági növekedésre alapozták, a lassulás miatt kieső bevételeket valahogy pótolni kell. Egy kormányzati illetékes szerint ez az idén 90 milliárdos mínuszt jelent, ami önmagában még nem okoz problémát, mivel a költségvetés a nyugdíjvagyon lenyúlása miatt többlettel fog zárni. A gondok a jövő évtől jelentkeznek, egyrészt a tervezési bázis is alacsonyabb, másrészt a leendő makroszámokat is rontani kell. Ha a külső környezet kedvezőtlen marad, netán tovább romlik, a hazai adósságválság sem enyhül, a növekedés középtávon sem éri el a kormány konzervatív becslését sem.

Ha a GDP növekedés jövőre is 2 százalék alá kerül, szakértői becslések szerint további 4-500 milliárd forintos korrekcióra lesz szükség, azaz jócskán túl kell menni a Széll Kálmán terv megszorító csomagján. A Fidesz dilemmája az, kit sújtsanak ezzel: a már eddig is megsarcolt bankokat és ágazatokat aligha, az már életveszélyes lenne és csak visszaütne, az átlagjövedelműek és inaktívak már eddig is nagyon rosszul jártak, a gazdagabbaktól pedig nehéz visszavenni a nekik adott adóajándékot. A közszférában további megtakarítások szerkezeti átalakítás nélkül már a működőképességet veszélyeztetik, nagy reformok beindulásának pedig - az önkormányzati rendszer felszámolását kivéve - nincs jele.

Új sarcokat és adókat kell tehát kitalálni, ami nem könnyű. A legegyszerűbb megoldás a kétkulcsos SZJA visszahozása lenne, ezt azonban aligha teszik meg. Vélhetően inkább az adójóváírás és a szuperbruttó kivezetésével fognak játszani, hogy minél nagyobb tömegre terítsék szét a terheket. Ez persze azt jelenti, hogy megint az egyszerű átlagemberek járnak rosszul, de ez sajnos mindig így van. Lehet persze, hogy valami mással is előállnak Orbánék, de hogy mivel, azt leghamarabb az ősszel tudhatjuk meg.