Miért férfi a vezérigazgató?

– Ön szerint számokkal könnyebben meggyőzhetők a férfiak, miért kell több nő vállalatok, más szervezetek vezetésében?

– Az Egyesült Államokban mérték: azoknál a vállalatoknál, ahol a felsővezetésben csaknem azonos a férfiak és a nők aránya, a profit – kapaszkodjon meg – 53 százalékkal magasabb, mint a csakis férfivezetésű cégeknél.

– És arról is vannak adatai, vajon Amerikában a vállalatok hány százaléka hasznosította ezt a tanulmányt?

– Kevesen.

– Magyarországon?

– Itt talán tíz-húsz cég jött rá erre.

– Miközben persze a skandinávok már jóval korábban „fölfedezték”, hogy kétnemű társadalomban mindkét nemnek részt kell vennie a döntéshozatalban. Náluk nem csak a parlamentben 50-50 százalék a nők és a férfiak aránya.

– A norvégoknál talán 43 százalék... De a lényeg: a skandináv államokban kvótarendszer működik kötelezően. Erről a kvótarendszerről az Európai Unióban is viták folynak...

– Ön támogatná?

– A kérdés inkább az: az állam beavatkozhat-e a magánvállalat életébe úgy, hogy meghatározza a felsővezetésben a nők és a férfiak arányát?

– A politikába beavatkozik. Hiszen politikusok döntik el, a nők milyen arányban üljenek az Országgyűlésben. Szóval ön támogatná a parlamenti kvótarendszert?

– Én azt támogatnám, hogy a nőknek ugyanakkora esélyük legyen elindulni a választásokon, mint a férfiaknak. És ez eldől a képviselőjelöltek kiválasztásakor.

– De miért mindig a férfit választják végül, még akkor is, ha az illetőről mindenki tudja, kevésbé alkalmas jelölt?

– Ez nem a férfiak és a nők ellentétéről szól.

– Hanem?

– Úgy értem: a helyzet nem azért alakult így, mert mi, férfiak gonoszak és rosszak vagyunk, s lenyomjuk a nőket a víz alá.

– Értem. De miért mindig a férfi a befutó?

– Senki nem készíti fel a friss diplomás nőket arra, hogy a munka világában láthatatlan férfiszabályok uralkodnak. Másfelől: a nőket is fel0elősség terheli azért, hogy kevesen vannak felsővezetői posztokon nálunk.

– Milyen felelősségünk van ebben?

– Miért férfi a vezérigazgató, amikor 2020-ra a frissen végző diplomások körében 70 százaléknyi lesz a nő Magyarországon? A felsővezetők között 10 százalék alatti a nők aránya. Madeleine Albright azt mondta: a nők egymás legnagyobb ellenségei.

– De miért is?

– Kérdőíves vizsgálatokból itthon és külföldön is ugyanaz derül ki: a férfiak 50-50 százalékban támogatnának női és férfi vezetőt, a nőknek viszont 70 százaléka preferál férfi főnököt. A legnagyobb probléma a nők számára megteremteni az egyensúlyt a munka és a család között.

– Jól hallottam? Azt mondta, hogy a nők számára probléma az egyensúly megteremtése?

– Igen.

– Látja, szerintem meg éppen az a legnagyobb baj, hogy ez csak a nők számára probléma. Hogy nem a férfi és a nő közös feladata mindez. Máshol akkor születik több gyerek, ha a társadalom megadja a lehetőséget, hogy a nő a két hivatásának éljen: tudjon dolgozni és gyereket is nevelni. De hogyan is dönthetnénk minderről közösen, ha a magyar parlamentben csupán 8 százalék a nők aránya?

– Az Európai Unió egyik dokumentuma arról szól: növelni kell a női foglalkoztatottságot, mert több lesz az adófizető, kevesebb a szociális kiadás. Csupa gazdasági előnyt sorolnak fel. Csakhogy felmérések azt is mutatják: a nőknek 67 százaléka igennel felelt arra a kérdésre, otthon maradna-e inkább, ha megtehetné.

– Mert a realitásból indulnak ki, nem?

– Persze. Ma nem szabad választás kérdése a női esélyegyenlőség, a munkához való hozzájutás egyenlősége meg az, hogy otthon marad vagy nem marad otthon. A nő nem maradhat otthon a fakanálnál, mert akkor nincs betevő falatja. Olyan kutatásunk is volt, hogy a családon belül milyenek a hatalmi viszonyok, kik hozzák a döntéseket. Nyolcszázan töltötték ki a kérdőívet. Az látszott: 67 százalékban az anya a központ, ő határoz. Amerikai vizsgálatok szerint a családon belül a fogyasztói kérdésekben – mit vesznek, milyen autót, milyen ételt, satöbbi – ugyancsak a nők döntenek. Mindez szintén alátámasztja: a nőket jobban kell bevonni a nagyobb cégek felsővezetésébe is, mert megvan hozzá a tehetségük és a tudásuk.

– Egy fogalom még mindig elválaszt bennünket. Ön azt mondja: „be kell vonni” a nőket. Én azt mondom: „be kéne engedni” a nőket.

– Nekem ez nem tetszik. Ez úgy hangzik, mintha a férfiak nem engednék a nőket ezekre a posztokra. Az előbb mondtam, hogy még a nők is inkább férfi vezetőt képzelnek el maguk fölé.

– De azt is mondta: a munka világában láthatatlan férfiszabályok uralkodnak. Ebben egyetértek önnel. Nálunk férfidominanciájú politika van. Férfiarcú parlament működik. És egy férfit nem tart vissza a család, ha a karrierje fontosabb.

– Ezt nem így látom. Sőt: kikérem magamnak. Nekem három gyermekem van, és szakmai karrierem...

– És otthon maradt a gyerekekkel, amikor ők megbetegedtek?

– Nem mindig, de sokszor igen...

– És ezt jellemzőnek tartja?

– Nem tartom jellemzőnek. Másrészt ön megint összekeveri a felsővezetőket az összes nővel. Nem ugyanaz.

– Az összes nő között van a vezető is. Úgy gondolom.

– Nyugati országokból vannak adataim a női karrieridőről: akik korán szültek, otthon maradtak egy-két évig, azoknak a karrieríve sikeresebb hosszabb távon, mint azoké, akik 30-40 évesen szülnek. Kétségtelen, ha minél több az óvoda, bölcsőde, gyerektámogatási intézkedés, annál nagyobb az esélye annak, hogy több gyermek szülessen, és a nők megtalálják az egyensúlyt az életükben.

– Hát a politika ezt nem vette észre...

– De nem a magyar politika nem vette észre. Már ne haragudjon, de Angela Merkel sem veszi észre. Ne gondolja, hogy ott jobb a helyzet.

– Kopp Mária tanulmányaiból másként tudom: Európában Németország az egyetlen hely, ahol a nők huszonvalahány százaléka vidáman elképzeli a maga boldogságát, örömét, kiteljesedését gyerek nélkül. Ezzel szemben Európában Magyarország az egyetlen, ahol férfiak és nők legeslegmagasabb százaléka el sem tudja képzelni a boldogságát család és gyerekek nélkül. Három gyereket terveznek ma Magyarországon, de csak 1,3 gyerek születik meg. Miért nem tud megszületni az a három gyerek?

– Kisebbik lányom 27 esztendős, dolgozik látástól vakulásig, építi a karrierjét. Megvan a biztos érzelmi és egzisztenciális háttere, hogy gyereke legyen már most. De tart attól, ha elmenne szülni, nem veszik vissza a céghez.

– Rosszul méri föl a lánya az esélyeit?

– Reálisan méri föl. Másfelől ez rövid távú reális gondolkodás. Hiszen hosszú távon minden adat azt mutatja: azoknak a nőknek sikeresebb a karrierjük, akik 30 éves kor alatt szülnek, nem utána.

– A nők magasabb árat fizetnek a sikerért, mint a férfiak?

– Hát hogyne. Erről beszéltem eddig. A legtöbb diplomás nő 30 év fölött szül, az már egy óriási ár. Ez veszteség a férfiak számára is, de a nők magasabb árat fizetnek.

– De miként lehetséges, hogy kétnemű társadalomban csakis a férfi szempontjaihoz akarják idomítani a nőt?

– Idomítás? Szó nincs róla. Óriási hiba lenne a nőket férfiakká gyúrni. A nőknek megvannak a maguk pozitív tulajdonságai. Minden férfi egy kedves, mosolygós nőre vágyik – akár az otthonában, akár a munkahelyén.

– Én kedves, mosolygós férfiakra vágyom. Különben az esélyegyenlőséget valóban együtt kéne megoldanunk, s nem külön-külön. És nem kell a nőket a férfiakhoz hasonlóvá tenni, nem kell megfelelniük a férfimintának, akkor több esélyünk lesz a nyerésre.

– Mindannyiunknak abban kellene segítenünk, hogy a nők el tudjanak igazodni a férfiak láthatatlan szabályai alapján működő világban. Én próbálom erről a férfi vállalatvezetőket is meggyőzni, hogy figyeljenek oda erre. Nemcsak azért, mert mi, férfiak szeretjük a nőket, hanem mert ez nagyobb profitot eredményez. A nők beemelése a felsővezetésbe kőkemény gazdasági érdek. Ezt észre kellene venniük itthon is a politikusoknak, gazdasági embereknek.