Máshol leépít, nálunk bővíthet is az Opel

Jó féléves huzavona után a múlt héten döntött úgy a General Motors, hogy 80 év után megválik európai érdekeltségeinek többségi tulajdonától. A cég vezetői az utolsó pillanatig húzták az időt, abban bízva, hogy saját erőből is megoldhatják a problémákat, de az erre tervezett három milliárd dollár végül nem jött össze. Ennyi egyébként is kevés lett volna, óvatos becslések szerint ennek legalább a duplájára van szükség a német Opel és az angol Vauxhall szanálásához. A GM-nek pedig erre nincs pénze, az amerikai kormány pedig az eddigi mintegy 20 milliárd dolláros segítségen felül már nem akar többet adni, annak ellenére, hogy az új konstrukció és a jövőbeni tulajdonosok nem igazán népszerűek a tengerentúlon.

A vita főként akörül zajlott, hogy az Opel megmentéséhez szükséges állami támogatást a német kormány szigorú feltételekhez kötötte. Ezek egyike volt a tulajdonosváltás, azaz a meggyengült GM visszavonulása a cégből. A részvényekért három konzorcium, köztük egy kínai jelentkezett, de Berlin kezdettől fogva érezhetően a kanadai-osztrák Magna és az orosz Szberbank párosát favorizálta. Ennek a stratégiai szempontokon túl leginkább az volt az oka, hogy ők a mind a négy németországi telephely megőrzését ígérték, ami nagyon fontos a választásokra készülődő Merkel-kormány számára. Nehéz lett volna a választópolgároknak eladni, hogy milliárdokat adnak az Opelnek, ráadásul még az üzemeket is bezárják.

Az autóipar megmentése és jövője az egész német gazdaság számára alapvető jelentőségű. Nem véletlen, hogy a kancellárasszony személyesen is bevetette magát az Opel körüli lobbizásba, így a tárgyalások sikere presztizskérdéssé vált. Ennek érdekében a pénzt sem sajnálják, a központi és tartományi költségvetésekből összesen 4,5 milliárd eurót, azaz több mint 1200 milliárd forintot szánnak az Opel rendbe tételére /ez a teljes magyar GDP kb. négy és fél százaléka/. Ezért azt várják az új tulajdonosoktól, hogy olyan hosszú távra szóló fejlesztési stratégiát dolgozzanak ki, amely biztosítja a cég és a németországi gyártás jövőjét.

A tervek szerint a részvények 55 százalékát megszerző Magna-Szberbank duó erre ígéretet is tett /a GM 35 százalékos részesedést megtartana, a dolgozók 10 százalékot kapnának/. Elképzelésük szerint az Opel működését egyrészt belső racionalizálással, másrészt pedig a piaci súlypontok eltolásával lehet hatékonyabbá tenni. Az orosz bank a keleti irányú nyomulást segítené elő a régi jó GAZ cég közreműködésével, bízván a kelet-európai eladások felfuttatásában. Ez az elképzelések szerint a nyugat-európai gyártás részbeni leépítését jelentené, persze a német üzemek kivételével. A fenyegetettek között vannak a belgiumi, angliai és spanyolországi telephelyek. Az 50 ezer jelenlegi alkalmazottból 11 ezret bocsátanának el, ebből csak Belgiumban 2500-at.

Érthető, hogy ez az érintett országoknak nem tetszik. Az egyeztetések e hét elején kezdődnek és nagy vitákra van kilátás. Az átalakítási koncepció szerint a telephelyek akkor maradhatnak meg, ha a kormányok a németekhez hasonlóan ehhez támogatást nyújtanak. A britektől például 400 millió eurót kérnek azért, hogy a Vauxhall gyártás folytatódjon, de a spanyoloktól is pénzt várnak. A belgiumi üzem mindenképp halálra van ítélve, ezért a flamand kormány versenyjogi vizsgálatot kezdeményez az Európai bizottságnál, arra hivatkozva, hogy a német állam a közvetlen támogatással a saját javára befolyásolja az Opel átalakítását, ez pedig ellenkezik az uniós szabályokkal.

A meccs tehát még nincs lefutva, szakértők szerint még várhatók meglepetések az ügyben. Az új tulajdonosi szerkezetet rögzítő szerződések megkötése előtt még a szakszervezetekkel is tárgyalni kell, ami szintén nem ígérkezik könnyűnek. Sok választási lehetőség persze nincs, a cég szanálását minél hamarabb el kell kezdeni és azt finanszírozni kell. A jelek szerint ebből elsősorban a német kormány kész oroszlánrészt vállalni, érthető, hogy ezért maga felé hajlik a keze. A folyamat elhúzódása senkinek nem jó, később még nagyobb áldozatokra lesz szükség. Az elemzések szerint az autópiac még hosszú évekig sínyleni fogja a válság hatásait és jelentősen átalakul majd. Az jár jól, aki minél előbb alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Az Opel-ügylet kimenetele számunkra sem közömbös, és nem csupán azért, mert a német ipar helyzete alapvetően befolyásolja a magyar gazdaság kilátásait. A közvetlen érintettséget a szentgotthárdi üzem és az ott dolgozó mintegy ezer ember és a beszállítók jövője jelenti. Hírek szerint a tervezett tulajdonosváltás és a hozzá kapcsolódó fejlesztési koncepció akár kedvező is lehet a számunkra. Mivel a stratégiai súlypont keletebbre húzódik, a belső megállapodás szerint viszont az átszervezésre adandó német támogatást oroszországi fejlesztésekre nem lehet felhasználni, a felvázolt koncepció alapján a magyar telephely lehetne a terjeszkedés egyik gyártási bázisa. Ha ez az elképzelés győz, nálunk másokkal ellentétben nem leépítésre, hanem bővítésre lehet számítani. Van tehát miért drukkolnunk.