Már nem vagyunk bóvli, de sereghajtók igen

A magyar adósminősítési besorolást hat évvel ezelőtt elsőként bóvli kategóriába soroló Moody’s utolsóként döntött arról, hogy a legalsó, már befektetésre ajánlott szintre felminősít minket. A kormánypropaganda ezt hatalmas sikerként állítja be, Matolcsy György pedig a rá jellemző visszafogottsággal úgy vélekedett, hogy immár „megkérdőjelezhetetlen a magyar modell sikere”. Kérdés, mit ért „magyar modell” alatt. Ha a kiszámíthatatlan és a pillanatnyi érdekeknek megfelelő gazdaságpolitikát, az unortodox adók és piactorzító lépések sokaságát, a demokratikus intézményrendszer módszeres leépítését, a társadalmi különbségek végletes kiélezését, akkor ezek a Fidesz hatalmi logikájának szempontjából sikernek értékelhetők, az ország érdekeit tekintve viszont éppen ellenkezőleg.

Matolcsy a Moody’s kommentárját sem olvasta el figyelmesen, mert az nem a gazdasági sikerekre hivatkozott a döntésnél, hanem a javuló pénzügyi egyensúlyra és ezen belül is a devizaadósság jelentős csökkenésére. Ez valóban tény, a költségvetési hiány jóval a 3 százalékos határ alatt van, a bruttó államadósságon belül pedig a devizakitettség 30 százalék alá süllyedt, hat évvel ezelőtt kétszer ennyi volt. A teljes államadósság lefaragása a magán-nyugdíjpénztári pénzek lenyúlása – ami öt év alatt önmagában a GDP 14 százalékát tette ki – ellenére nem volt ilyen sikeres, a GDP 81 százalékáról csupán 75 százalékra csökkent. Sőt az Eurostat szerint a ráta az állami Eximbank miatt jelenleg valójában két százalékkal magasabb.

A bóvliból való kiemelés már régóta érett, és Magyarország pénzügyi stabilitását tekintve mindhárom hitelminősítő már korábban megléphette volna. Hogy mégsem tették, annak az oka pontosan az Orbán-kormány gazdaságpolitikája, a fenntartható fejlődés feltételeinek hiánya, a külső tényezőktől, elsősorban az uniós támogatásoktól való egyoldalú függés, a zuhanó versenyképesség. Éppen az ellenkezője az igaz annak, amit Matolcsy állít: a magyar modell sikertelensége miatt kerültünk bóvliba és ragadtunk benne hat évig.

Az sem igaz, hogy a mostani felértékelésünknek jelentős hatása lesz: a befektetők alapvetően az ország gazdasági teljesítménye alapján döntenek. Varga miniszter is csupán tízmilliárdos pluszt vizionált a döntés nyomán, ami a fele annak, amennyit a kormány a kvótanépszavazás teljes kampányára költött, az államadósság több mint 25 000 milliárd forintos állományához képest pedig említésre sem érdemes.

A befektetőket főként a gazdasági kilátásaink érdeklik, azok pedig nem túl rózsásak. Az IMF országtanulmánya szerint az idei növekedés csupán két százalék lesz nálunk, míg a régiónk átlaga 3,1 százalék. Jövőre némileg gyorsulva 2,5 százalék várható, viszont a térség átlaga is hasonló mértékben nő, azaz a lemaradásunk marad. A prognózis szerint 2017-ben a megugró infláció nálunk lesz a legmagasabb, 1,9 százalékos, és ez a fogyasztásra is kihat, így annak bővülése szintén jelentősen elmarad a régiós átlagtól. Hazai elemzők, például a GKI, hasonló adatokra számít, az MNB viszont kitart a „3 százalékhoz közeli” növekedési jóslata mellett. A mutatók összességének alapján Horvátországgal és Szlovéniával együtt sereghajtók vagyunk a térségünk egészét tekintve.

A költségvetési egyenleg javulása tehát a gazdasági teljesítmény romlásával jár együtt. Ez volt a helyzet 2011–13 között is, amikor a hiány tartását csak megszorító lépésekkel tudták elérni Orbánék, így három év alatt összesen egy százalék alatt volt a növekedés. 2014–15-ben évente a GDP 5-6 százalékának megfelelő uniós forrás áramlott be, így is csak 3,7, illetve 2,9 százalékos bővülést sikerült elérnünk, ami persze kiugróan magas Orbánék országlásának többi évéhez képest.

Az idei alacsony hiányszám mögött a felpörgő adóbevételek állnak: tavalyhoz képest 500 milliárd forinttal magasabbak, ennek felét a tb-járulékok adják. Mód van tehát a közterhek viszonylag jelentős lefaragására, a 250 milliárdos tb-többlet önmagában mintegy ötszázalékos járulékcsökkentést tenne lehetővé. Ez segítené a foglalkoztatottságot, javítana a vállalkozások és a dolgozók jövedelmi helyzetén, és végső soron a versenyképességünkön is. Az eddig előterjesztett adócsomagban ennek nyoma sincs, hírek szerint most dolgoznak a koncepción. Kíváncsian várjuk, mi sül ki belőle.