Lieber Wolfgang – és György Matolcsy
A német és az európai politika egyik kiemelkedő személyisége járt hétfőn néhány órára Budapesten: Wolfgang Schăuble pénzügyminiszter. A jogász-közgazdász a német egyesülést megelőző évtizedben Helmut Kohl kancellár minisztere és kiszemelt utóda volt. Schăublenek az európai egyesülési folyamatban szerzett érdemeiért díszdoktori címet adományozott a Corvinus Egyetem. A vendég ott Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter társaságában vett részt vitáról Európa és a gazdasági válság kérdéseiről. Jóllehet kétszer is beszélt ebben a néhány órában, egyszer sem említette magyar kollégája, vagy a magyar kormányfő nevét, bár azzal pártja a CDU, egy pártcsaládhoz tartozik. Ezzel szemben Matolcsy ismételten „Wolfgangként” emlegette a vendéget, oly közeli viszonyt sugallva, amely aligha létezik.
Schăuble baden-württembergi „sváb”, ennek megfelelően józan és szókimondó férfiú. Ő az egyetlen Angela Merkel kormányában, aki már a német egyesülés előtt miniszteri posztot töltött be s ha Kohl nem veszíti el az 1998-as választást, ő léphetett volna örökébe. Később szóba került jelölése az államfői tisztre, illetve EU-biztosnak, ám a politikus kitartott a parlamenti és kormányzati munka mellett. Annak ellenére, hogy 1990-ben egy elmebeteg pisztolyos merénylő súlyosan megsebesítette és Schăuble azóta kerekesszékbe kényszerül.
A németek nem másokért, hanem a közös ügyért fizetnek
A vendég díszdoktori címe átvétele után, majd magyar, cseh, szlovák és román pénzügy-politikusokkal rendezett vitán is józanul, céltudatosan ítélte meg napjaink válságát és a kivezető utat. Nézete szerint miután sikerült véget vetni Európa 40 éves megosztottságának, természetes volt, hogy folytatják és kiterjesztik a sikeres nyugati integrációt. „A 21. században nem fordulhatunk vissza. Lehetnek további nehézségek, de Európa nem állhat le, a válságok mindig is erősítették az együttműködést”, emlékeztetett.
Feltehetően a német hegemónia veszélyétől óvóknak szólva hangoztatta, hogy egyetlen európai ország sem elég erős önmagában, a válság leküzdésének nagy esélyét – és kötelességét - az összefogás jelenti. Cáfolta azokat a bírálatokat is, hogy (a németek) „másokért fizetnek” – az összefogás a közös jövőt szolgálja, mondotta.
„Mindenki a piacoktól függ”, figyelmeztetett Schăuble (talán a magyar kormánynak címezve is). A piacok a reálgazdaság része, az évi 300 Mrd. euró értékben államkötvényeket kibocsátó Németországnak ugyan úgy meg kell tartania a befektetők bizalmát, mint mindenki másnak. „A verseny világszerte gyorsul – és nincs már sok időnk”, így a vendég, aki hangsúlyozta: az EU minden tagjának versenyképesnek kell lennie, mégpedig fenntarthatóan. Európát ez a fenntartható fejlődés, a stabilitás kell, hogy jellemezze, ha úrrá akar lenni a válságon. Schăuble szerint az Unióban nincs szükség új szerződésekre, hanem a meglévő keretekben kell erősíteni az európai intézményeket és megteremteni a közös költségvetési politikát. A közös európai pénz visszafordíthatatlanná teszi az integrációt és gyorsítja a fejlődést – még ha ma sokan ezt el is felejtik, tette hozzá.
Keletről dinamizáljuk az Uniót?
Matolcsy György arról beszélt, hogy „boldog időket élünk” – legalábbis azokhoz az évekhez viszonyítva, amelyeket 1949-1990 között átéltünk. A miniszter szerint Magyarország „természetesen meg fogja oldani” válság adta problémáit. Ha nem is gyorsan, hiszen az euró-övezethez való csatlakozás 2020 utánra is húzódhat. Magyar részről nincs kifogás egy több-sebességes Európa ellen, akár az euró-övezetnek is lehet kemény magja. Matolcsy egyetértett a költségvetési politikák összehangolásával, de szerinte az Uniónak új növekedési tervekre lenne szüksége, hiszen „az EU keletről dinamizálható”- persze a nagy országok segítségével. „Európa ugyan boldog, békés sziget a világban, de nem maradhat skanzen”, vélte a nemzetgazdaság minisztere.
További írásokat olvashat Németországról a
